A Jászkunság első főmérnöke 40 évet dolgozott hivatalában

Id. Bedekovich Lőrinc életéről és munkásságáról Horváth Gergő, a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltára igazgatóhelyettese emlékezett meg az intézmény honlapjának „Október hónap dokumentuma” rovatában. Az alábbiakban írásának fontosabb részleteit mi is közzétesszük.

Szülei 1749. január 12-én házasodtak össze Jászapátin. Édesapja, Bedekovich István az 1745-ös jászkun redempció során mintegy 22 forintnyi földet váltott meg, mellyel teljes jogú polgárnak, redemptusnak számított. Édesanyja, Hiller Anna pedig egy beszállásolt katona, Hiller András lánya volt. Id. Bedekovich Lőrincet 1751. augusztus 8-án keresztelték meg Jászapátin. Mivel a korszakban az újszülöttek keresztelésével a magas halandósági ráta miatt jellemzően siettek, így valószínűleg aznap, vagy legfeljebb 1-2 nappal korábban születhetett.

A későbbi főmérnök fiatalkoráról ugyanakkor sajnos kevés és főleg közvetett információval rendelkezünk. Ha megvizsgáljuk a későbbi munkásságát, akkor több dologra is felfigyelhetünk. Egyrészt id. Bedekovich Lőrinc nem csak kiválóan írt latinul, de mondatszerkesztése is eltért a korszakban használt formáktól. Önmagában a latin nyelv ismerete is azt feltételezi, hogy a korszak egyik jelentősebb középfokú intézményében tanulhatott, ám ha ehhez hozzávesszük még a kéziratos térképeinek esztétikai felépítését, igényességét, akkor erősen feltételezhetjük, hogy a főmérnök igen komoly klasszikus műveltséggel rendelkezett. Ismerve a családi hátterét és a korszakban működő intézményeket, valószínűsíthetjük, hogy az egri püspöki líceumban folytathatta a középfokú tanulmányait. A műszaki ismereteit azonban már nem az iskolapadban, hanem egy, a korszakban aktívan dolgozó mérnök mellett sajátította el, majd tudásáról a Budai Királyi Egyetemen tett tanúbizonyságot (approbált). Ez a korszakban lényegében azt jelentette, hogy id. Bedekovich Lőrinc „diplomás mérnök”-nek számított, melyet aztán a munkáin is több helyen feltüntetett.

Személye aztán 1779-ben merült fel ismét a Jászkun kerületben, mely ekkoriban – felsőbb utasításra – az újonnan létrehozott főmérnöki hivatalra keresett megfelelő személyt. Bedekovich Lőrinc „megpályázta” a hivatalt, és noha ebben báró Orczy Lőrinc is támogatta, ám megválasztásában nagyobb szerepet játszott az, hogy eredendően egy jászapáti redemptus családból származott. Albert herceg elfogadta a felterjesztést, hivatalba lépésével pedig egy több mint négy évtizedes szakmai pályafutás vette kezdetét, mely még a mai mércével mérve is igen elismerésre méltónak számít.

Munkáját ugyanakkor több tényező is nehezítette. Egyrészt a Jászkun kerület nem egy egységes területen fekvő törvényhatóság volt, így bizonyos részei egymástól távol, akár más vármegyék területébe ékelődve, szigetszerűen helyezkedtek el. Így ahhoz, hogy a főmérnök el tudja végezni az egyre csak szaporodó feladatait, sok esetben igen nagy távolságokat kellett utaznia. Emellett az átalakuló, formálódó közigazgatás is rendre újabb és újabb szakterületeket alakított ki, így ellátandó munkáinak köre is fokozatosan bővült és színesedett. Ezért is láthatunk munkái között kéziratos térképeket, határfelméréseket, vízrajzi munkákat, településrendezési terveket, helyszínrajzokat, épületterveket.

A Jászkunság életében a legnagyobb hatásúnak mégis a vízügyi területen végzett munkássága számított. Hivatali ideje lényegében egybeesett a korai vízszabályozási munkálatok megkezdésével, melyből ő is aktívan kivette a részét. 1785 és 1787 között részt vett az Abádszalókhoz nem messze található Mirhó-gát helyreállítási munkálataiban, mellyel a Nagykunságban élők helyzetén sikerült javítani. 1795-ben a tervei szerint valósult meg a József-csatorna, mely a Tarna folyó kanyarulatát vágta át Jászdózsa és Jászjákóhalma között. A mintegy két kilométeres csatorna ma a Tarna medrének része. 1806 és 1809 között a tervei szerint épült meg a ma már műemlék Zádor-híd, mely aztán a hortobágyi Kilenclyukú híd mintájául szolgált. A Zádor-híd húsz évig viselte a vizek ostromát, de az 1830-as áradás elsodorta két-két szélső pillérjét. Az újjáépítést követően nyerte el mai ötlyukú formáját, miközben az állandó vizek azóta eltűntek alóla (viszont a napokban adták át ünnepélyesen a Karcagot a Zádor-híddal összekötő 4,5 km-es aszfaltutat – a szerző).

Mivel a Zagyva és a Tarna kis esésű folyók, ezért a vízimalmok működtetéséhez a települések rendszerint zúgókat építettek ki, mellyel visszaduzzasztották a folyókat. Ezzel azonban nyugalmi időszakokban is kárt tudtak okozni más településeknek, árvíz idején pedig akár a tulajdonos települések is veszélybe kerülhettek.

Bedekovich Lőrinc részt vett a településképek alakításában is. A Helytartótanács a tűzbiztonság növelése érdekében igyekezett beszabályozni a települési építkezéseket, illetve a város szövetének alakulását, az utcák kialakítását. A főmérnökre hárult ugyanakkor a feladat, hogy a meglévő rendezetlenségben utat mutasson, így településrendezési térképeket is készített. Az egyik legismertebb ilyen munkája Jászdózsa 1786-os településrendezési terve, melyen kitűnően kivehető a meglévő település kuszasága és a javasolt, átrendezés utáni településszövet. Hasonló munkát készített Kunszentmárton számára az 1790-es évek végén, ám ennek a munkának csak töredékei maradtak fenn.

Napjainkban összesen közel száz munkájáról tudunk; ezeket több közgyűjtemény is őrzi, de közülük a legtöbbet a MNL Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Levéltárában lehet megtekinteni. Ez a szám azonban közel sem tekinthető teljesnek, hiszen az egykori Jászkun kerület településeinek iratai között még több térképe, mérnöki munkája lappanghat. Ezt támasztja alá az a néhány évvel ezelőtti kutatómunka is, melynek eredményeként a szolnoki levéltárban őrzött kerületi iratokban további huszonhét Bedekovich-munkát sikerült azonosítani.

Hivatali munkája közben természetesen magánéletét sem hanyagolta el. Feleségül vette a szintén nemesi származású Pruzsinszky Erzsébetet, majd 1782-ben Jászfényszarun házat vásároltak és családot alapítottak. Három gyermekük született: Mária Anna, Vince Mihály, és Lőrinc Cirjék. Mária Annáról keveset tudunk, mivel fiatalkorában elhunyt. Vince Mihály a jogi pályát választotta és jegyzői feladatokat látott el, míg Jászfényszaru elöljárójává nem választották az 1830-as évek végén. Lőrinc Cirjék pedig apja nyomdokain haladva mérnöki pályára lépett, és a Pesti Egyetem elvégzését követően atyja mellé szegődött. Több mint egy évtizeden keresztül együtt dolgoztak és több közös térképet is készítettek.

Az idő és az egyre szaporodó munkái Id. Bedekovich Lőrincet sem kímélték, így 1819 nyarán kérelmezte József nádortól, hogy nyugállományba vonulhasson. A nádor respektálta a több mint négy évtizede hivatalát ellátó mérnök kérelmét és fizetése meghagyása mellett munkájából elbocsájtotta. Hivatalát átmenetileg fia vette át, ám 1820 januárjától már három kerületi mérnök látta el azokat a feladatokat, amiket korábban egy főmérnök végzett. Id. Bedekovich Lőrinc ezt követően Jászfényszarura vonult vissza. Egészsége erre az időszakra megromlott, 1820 tavaszán szélütést (agyérgörcsöt) kapott, felesége pedig ekkorra már teljesen elvesztette a látását. 1823. november 15-én hunyt el Jászfényszarun és itt is helyezték örök nyugalomra. Emlékét Jászfényszaru központjában egy sétány, valamint egy emléktábla őrzi.