Vashulladékból hegesztett T-Rex figyeli a járókelőket egy mezőtúri városrészben

Kanalak, villák, kerékpárláncok- és fogaskerekek, motorkerékpár tankok, vasrudak, fémhálók és még ezernyi féle dolog halmozódik kupacokban a mezőtúri Kozák Béla kertjében. Hihetnénk, hogy egy vashulladék-lerakót találtunk ott, ám a vasdarabok mellett álló szobrok azt sejtetik: itt valami egészen másról van szó. Bizony, hogy másról, egy valóságos csodáról, hiszen az a Vascsoda telephelye, üzeme és raktára egyben.

– A Vascsoda ez így egyben. Különböző vashulladékokból készítek szobrokat, alakokat, formákat. Kinek, hogy tetszik. S visszajelzések szerint egyre inkább tetszik az embereknek – mondta el az alkotó, Kozák Béla. 

– Korábban faszobrokat készítettem és egy keveset festegettem, ennyi a művészi vonalam. Munkám során nagyon sokat járok a természetben, ahol sok állatot, különösen madarakat figyelek meg. Aztán egyszer kezembe került egy lapát és valahogy bevillant egy kép, hogy ebből lehetne készíteni egy vízmadarat, például egy gólyát, vagy gémet. Megcsináltam, aztán még néhány hasonlót készítettem, eleinte a lapát volt a fő alapanyagom – mesélt a kezdetekről Kozák Béla.

– Aztán jöttek a háztartási fémhulladékok. Egyre több anyagot szereztem be, melyekből még főleg szintén madáralakokat készítettem. Sok embertől, de cégektől is kapok vagy éppen vásárolok, ma már színültig van a kertem vassal. És persze a formák, a kialakított szobrok témája is gyarapodik. Sokféle állatfigura készült, vannak női alakok, már egy dinoszaurusz is a kertben magasodik és mindig vannak új ötleteim is – mondta el.

Kozák Béla a kezdetekben lakóhelyétől messze mutatkozott be, aztán szép lassan egyre több helyen megismerték. 

– Egerben voltam katona, akkor onnan sokat átjártunk Szarvaskőre. Amikor elkezdtem alkotni, gondoltam egyet, felkerestem az ottani önkormányzatot, ahol örömmel fogadtak. S ott kerültem kapcsolatba az egri képzőművészeti egyesülettel, s immár három éve részt veszek az utcazenei és kézműves fesztiválon is. Egerbe sokszor megyek, ahogy Miskolcra is, de már az ország számos pontján bemutatkoztam. A vármegyében is sok helyre hívnak – mesélte a művész.

Egyre népszerűbbek a szobrai, nem véletlenül, hiszen nagyon különlegesek, s ami a legfontosabb: minden darab egyedi. 

– Van egy bevásárlókocsim, azt végig tolom a kertben és összeválogatom a többi darabot az elképzelt alkotáshoz. Ilyenkor biztos mosolyognak rajtam a szomszédok. Aztán ha valami mégsem megfelelő, levágok belőle, jó lesz egy következőhöz. S így dolgozom órákon, olykor napokon át. Szinte megállás nélkül, mert szeretem befejezni még „melegében” azt, amit elképzeltem – számolt be a munkafolyamatokról.

S hogy milyen háttérmunka, számítások, mérnöki pontosság szükséges mindehhez? 

– Nekem nincsen se krétám, se mérőszalagom! Nem mérgetek, hanem csinálom – szögezi le Kozák Béla, aki hozzáteszi, pontosan ettől lesz minden darab egyedi és megismételhetetlen.

– Van öt flexem, két hegesztőgépem, egy plazmavágóm és egy csiszolóm, ezekkel dolgozom. De újra mondom, nem mérek semmit. Leginkább szemmértékkel, de még fontosabb, hogy szívvel készítem ezeket a vascsodákat – tette hozzá végül a mezőtúri művész, akinek keze által eddig már mintegy háromezer vasszobor született.