Könnyes szemű szülők, izgatott gyerekek: elkezdődött a tanév Szolnokon is

Csillogó szemű, tettre kész kisiskolásokkal találkoztunk a Szolnoki Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola és Néptánc Alapfokú Művészeti Iskolában. Az intézményben a megszokott módon két első osztály indult, hatvan tanulóval. A csöppségek hosszas, könnyekkel teli búcsúzkodást követően elköszöntek szüleiktől, színes kitűzővel a nyakukban elfoglalták helyüket az osztályteremben.

Először az első B osztályba lopóztunk be. A csöppségek nevüket hallva felnyújtották kezüket, majd kedves, méhecske formájú kitűzőket kaptak a tanítónőtől. 

– kezdte mondanivalóját Baloghné Cseppentő Anita, tanító.

– Megalkottunk egy színes, méh formájú névtáblát, amit a fiatalok nyakába akasztottunk, így bárki könnyen megtalálja osztálytársait egy délutáni közös játék után azt udvarban. Továbbá van egy horgolt méhecskénk, ez lelket önt beléjük, ha szomorúak lennének. Ilyenkor felkerekedik és odaszáll ahhoz a csöppséghez, akinek éppen szüksége van vigasztalásra. Az első hetek az ismerkedésről szólnak. Ezen a napon bejárjuk az iskolát, megismerkedünk az igazgatóval, az ebédlővel, bekukkantunk pár osztályterembe és megnézzük a tanárok szobáját is. A későbbiek folyamán pedig pár néptáncos kolléga is bemutatkozik, akik táncot tanítanak a gyerekeknek. Meglátásom szerint nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a nyolc órai évnyitón is nagyon fegyelmezett társasággal találkoztunk. A gyerekek vidámak és örülnek, hogy itt lehetnek. Volt egy kislány, akinél eltört a mécses, azonban a méhecske őt is megvigasztalta – mondta a tanárnő.

Nagy kihívás első osztályosnak lenni. Számtalan megpróbáltatásokkal teli időszak következik a legkisebbek számára, azonban még van idejük átállni az óvodai életről az iskolai rendbe.

– mesélte nagy mosollyal az arcán Müller Gáborné, az első A osztály tanítója.

– Ezek a hetek az ismerkedésről és a beszoktatásról szólnak. Az első hét egy előkészítő időszak, amikor ebéd után hazamehetnek a gyerekek, majd fokozatosan szoktatjuk hozzá őket a délutáni tanrendhez. Általában hat hetes felkészítő időszakot szoktam tartani, mindez függ attól is, hogy milyenek a gyerekek. Ezt a hetet egy ismerkedős családi nappal indítottuk, amikor a szülőkkel összeültünk beszélgetni, míg a gyerkőcök játszottak és ismerkedtek egymással. A beszélgetések során nagyon támogató, segítő szülőket ismertem meg, akik teljes melszélességgel állnak a legkisebbek mögött. A tanteremben kialakítottunk egy kuckót is, ahova a gyerekek ebéd után ledőlhetnek egy fél órácskára pihenni. Fontos, hogy a délelőtti pörgésből kicsit le tudjanak nyugodni és erőt gyűjteni a többi feladatra – folytatta Müller Gáborné.

– Már az első napon sok barátot szerezem, mondta Ádám, aki nem tudta befejezni mondatál, mert Alíz félbeszakította: én pedig már nagyon vártam az iskolát!