2023.05.01. 11:25
Százegy éves jelmeztervező emlékanyagát őrzi a szolnoki múzeum gyűjteménye
Különleges darabokkal gazdagodott a szolnoki Damjanich János Múzeum. Az intézmény egyik szakembere a minap a dr. Sebestény Gyula úti telephelyen számolt be róla, hogy egy százegy éves, korábban jelmeztervezőként és grafikusként dolgozó hölgy munkásságának emlékanyaga került be gyűjteményükbe.
Dr. Gecse Annabella néprajzkutató hírportálunknak is megmutatta az új gyűjteményt
Fotó: Hartai Gergely
Helyszíni sajtótájékoztatóján dr. Gecse Annabella néprajzkutató elmondta, a kiállított bútorokat, okleveleket és a grafikák elkészítéséhez szükséges eszközöket egy százegy éves, szolnoki születésű hölgy, dr. K. Kovács Péterné Hajdu Anna ajánlotta fel a múzeumnak.
Nem túlzás azt állítani, hogy ő egy „szolnoki géniusz”. Tárgyai révén sokrétű munkásságának főbb mozzanatai köszönnek vissza. „Anikó néni” nagyban kötődött a művésztelephez, Chiovini Ferenctől tanult akvarellezni
– részletezte az adományozó életének korai éveit a szakember.
Dr. Gecse Annabella kiemelte, Hajdu Anna páratlan művészeti adottságokkal felvértezve kezdte tanulmányait az Iparművészeti Főiskolán, ahol textilszakon végzett. Ezt követően adta volna magát a divattervezői pálya, ám a második világháború közbeszólt. Az élet végül mégis úgy hozta, hogy az elkövetkezendőkben sem kellett eltávolodnia az alkotás örömétől: jelmeztervezéssel és divattal egyaránt foglalkozott.
Fotó: Hartai Gergely
– Először Márk Tivadar jelmeztervezőnél próbálhatta ki magát az Operaház jelmeztárában. Ezt követően egy budapesti divatszalonban tevékenykedett, majd úgy fordult az élete, hogy más megélhetést kellett keresnie a fővárosban. Grafikusként kezdett dolgozni. Az első hivatalos munkahelye ebben a minőségben az Állami Hirdető volt, ahol reklámgrafikákat készített, a mozifilmek elején látható reklámoknak ő volt az egyik tervezője. Amikor Anna brit hercegnő Magyarországon járt, vele terveztették meg a fogadására szánt környezetet. Ekkor kezdett el érdeklődni a huszáregyenruhák tervezése iránt – taglalta a néprajzkutató.
– Olyannyira sajátjává vált grafikai munkája, hogy túl a századik életévén is pontosan meg tudja mondani, milyen méretűek voltak akkoriban a tablók, és mekkorák voltak a nagybetűk – tette hozzá.
Dr. Gecse Annabella arról is szót ejtett, hogy immár olyan bőrök és tusok gyarapítják kollekciójukat, amelyek felhasználásával számos egyedi oklevél, illetve díszoklevél készült el. A sajtótájékoztató keretében egy szív alakú emlékkönyvet is bemutattak. A benne lévő írások, aláírások és versikék az 1930-as évek Szolnokját mutatják be az olvasóknak.
– Az idős hölgy sohasem feledkezett el róla, hogy szolnoki, még annak ellenére sem, hogy 1942 óta Budapesten él – fogalmazott az intézmény munkatársa.
A rendezvény végén dr. Horváth László múzeumigazgató köszönte meg a különleges felajánlást.
– Ezek a bútorok és dokumentumok akár más múzeum gyűjteményébe is kerülhettek volna. Az adományozó mégis úgy döntött, hogy nekünk adja tárgyi anyagát, amiért hálával tartozunk neki – összegezte gondolatait az igazgató.
