Lelki kapaszkodót jelent életünkben húsvét ünnepe

– Múlt pénteken ökumenikus keresztutat szerveztek Szolnokon. Miért volt jelentős ez az esemény?

– A keresztút régóta hozzátartozik emberségünkhöz, ezért adja magát, hogy ebben az időszakban erre külön figyelmet szenteljünk. A tizennégy stáció ugyanis Jézus Krisztus értünk vállalt szenvedését jeleníti meg. Mint ismert, a katolikus hagyományban régóta tartanak körmeneteket és más, a hitbéli elmélyülést szolgáló tevékenységeket. Ebben az esztendőben a keresztút újszerűsége abban nyilvánult meg, hogy azt most nem csupán a katolikusok járták végig, hanem az eseményre az ökumenikus lelkészkörbe tartozó közösségeket is meghívták. Vagyis lényegében egy felekezeti összefogással megvalósult utat járhattunk be.

– Azt gondolom, fontos üzenete van annak, hogy a különböző felekezetek együtt emlékeztek Jézus szenvedésére…

– A kereszténység meglehetősen sokszínű, ennélfogva vannak tanításbeli és hangsúlybeli különbségek közöttünk. Ugyanakkor egy család vagyunk! Megvan bennünk a „közös nevező”, hogy Krisztus személyében Isten jött el közénk, aki megküzdött értünk, és felkínálta az egészséges emberi életet. A mai világban, amikor a nyugati kultúrában a kereszténység kiüresedését érezzük, az emberek nincsenek igazán tudatában a keresztény gyökereknek. Sokan nem ismerik fel, hogy a kultúránk természetesnek vett értékei valójában keresztény alapokon nyugszanak. Így például egymás elfogadása, a szeretet, a megbocsátás, a becsületesség és más hasonló erkölcsi értékek. Ami a felekezetek közti párbeszédet illeti, napjainkban különösen fontos, hogy ne a különbségeinket hangsúlyozzuk, hanem arra fókuszáljunk, hogy miként tudjuk együtt jobbá tenni a világot.

– A húsvétnak mindig is megvolt a maga hitéleti, kulturális és népi mondanivalója. Az ünnephez rengeteg népszokás kötődik. Napjaink depresszív eseményei, például a háborús helyzet is, hatással vannak az ünnep lelki megélésére. Miként lehet ebben az időszakban hitben és lélekben egyaránt feltöltődni?

– Hadd bontsam ketté ezt a témát. Egyfelől azt látom, hogy az ünnepek és a szokások ereje általában véve kopott meg a mai világban. Kissé elvesztettük az ünnepeinket, holott a keresztények számára ezek rendkívül fontosak. Emlékszem, gyermekkoromban – hívő körökben – még ferde szemmel néztek arra, ha valaki csak a külső kereteit adta meg az ünnepnek, és nem volt mögötte mély tartalom. Mostanra viszont odáig jutottunk, hogy örülnénk neki, ha a szokásaink működnének. Az a ritmus, amit ezek adnak, illetve a jeles alkalmak külső formai elemei kapaszkodót jelentenek. Ma ezek elvesztek, és nemcsak az egyházi ünnepeknél szembesülünk ezzel, hanem a világiaknál is.

Ami a téma másik oldalát illeti, a háború és a gazdasági nehézségek miatt valóban érdemes megvizsgálni, hogy mindezek árnyékában mit jelent ez az időszak. Úgy is mondhatnám, hogy ha nem lenne nagypéntek és húsvét, akkor nem lenne reményünk, hogy van értelme küzdeni a világ jobbá tételéért. A nagypéntek és a húsvét azt mondja nekünk, hogy Isten nem vette le a kezét rólunk, megküzd értünk. Persze, nem úgy, ahogy az ember teszi, azaz háborús eszközökkel. A világ legerősebb lénye, érdek nélkül, az egész életét adta értünk. Ha valami, akkor ez a mindennapokban igazán erőt adhat nekünk.

– A húsvétvasárnap és a húsvéthétfő lényegét talán jobban értjük, ismerjük, ki-ki a maga módján közelíti meg Krisztus feltámadását. De mit ad a hívő embernek a nagypéntek?

– Ha csupán a magunk módján hiszünk, akkor nem hiszünk igazán, hanem megalkotjuk a saját világnézetünket. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tartalommal töltjük meg a húsvétot. Pár éve az ifjúsági körben merült fel a gondolat, hogy milyen nagyszerű cselekedet az, ha valaki hősiesen feláldozza magát azokért, akiket szeret. Ez néhány évtizeddel ezelőtt még egy tiszteletreméltó dolognak számított. Teljesen megdöbbentett, amikor az egyik fiatal azt mondta, hogy nem tartja hősies gesztusnak ezt a tettet. Sőt, ha valaki mindezt érte tenné meg, akkor kellemetlenül érezné magát. Nagypéntek üzenete az, hogy Isten belép a mi szűk világunkba. Valahol a szívünk mélyén vágyunk arra, hogy a világ több legyen, mint amit látunk. Természetesen, mindenkit zavar, hogy egyszer csak végét ér a földi létünk, de legbelül sejtjük, hogy ennek többnek kell lennie. Az ideális és a valóságos világ közti szakadékot magunktól nem tudjuk leküzdeni, ám Isten ezt megtette értünk. Ez jelzi leginkább, hogy az életünknek igenis van folytatása…