2023.04.11. 16:00
Gaál Sándor a digitális világban is értéknek tekinti a nyomtatott könyveket
A könyvtárak ma is megkerülhetetlenül fontos közösségi terek és tudástárak, pedig már harmincöt évvel ezelőtt is témát adott a bibliotékák elengedhetetlen megújulása. Eredményes szakmai pályája mellett ezt a kérdést is érintettük Gaál Sándorral, a tiszafüredi városi könyvtár egykori igazgatójával, az intézmény tekintélyes helytörténeti adatbázisának alapítójával, aki ötven éven át volt a könyvtárosi pálya jeles képviselője.
A tiszafüredi városi könyvtár egykori igazgatója, Gaál Sándor pályafutását is felidézte hírportálunknak
Forrás: Városi Könyvtár és Információs Központ, Tiszafüred
– A véletlen műve, hogy könyvtáros lettem – szögezte le Gaál Sándor. – Hatéves voltam, amikor édesanyám éjszakánként tízperces részletekben olvasta nekem Daniel Defoe Robinson Crusoe című regényét. Második osztályos koromban már magamtól olvastam ezt a könyvet – idézte fel első olvasmányát az 1939- ben született könyvtáros.
Úgy gondolja, a gyermekkori olvasásra nevelés – amely számos előnnyel, például a képzelőerő fejlesztésével jár a gyerekek számára – nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindig sokat olvasott, és olvas ma is.
Előszeretettel tájékozódik a különféle kiadványokból, és ez terelhette a könyvtárosi pálya felé. Az olvasás a szabadidő eltöltésének egyik formája volt számára, előszeretettel forgatott könyveket minden témában, amelynek eredményeként már gyerekként rendkívül olvasottnak számított. Ennek ellenére a könyvtárosi pálya nem szerepelt a tervei között.
A középiskolát Budapesten végezte, akkoriban gyógyszervegyész álmokat dédelgetett. Leszerelése után a vasútnál dolgozott, majd 1962 februártól a káli kultúrház igazgatójaként tevékenykedett. Ugyanabban az épületben működött a települési közkönyvtár is, érdeklődéssel figyelte az ott dolgozó kollégája munkáját. Eredményesen felvételizett 1963-ban népművelő-könyvtáros főiskolai szakra, amelyet négy évvel később, 1967-ben jeles eredménnyel végzett el. Kiváló tanárai nagy hatással voltak rá.
Később örömmel fogadta el a felkérést, hogy legyen a Füzesabonyi Járási Könyvtár vezetője. Ezután szintén jeles eredménnyel végezte el az Eötvös Loránd Tudományegyetem kiegészítő könyvtáros szakát. Végül az élet elszólította Füzesabonyból, 1974 őszén Tiszafüredre került mint könyvtárigazgató.
Harminc éven át irányította az intézményt, majd nyugdíjazása után még egy évtizeden át dolgozott, elsősorban helytörténeti adatbázis-építéssel foglalkozott.
– Úgy gondolom, hogy a városi könyvtár megteremtése ügyében teljesítettem a vállalásomat. Új könyvtár épült, amelynek részt vehettem a tervezésében és a belső építészeti előkészítésében a 80-as évek eszközeivel és stílusával – vont mérleget Gaál Sándor. – Sikerült tiszafüredi könyvtárosként elindítani a pályáján megyei könyvtári osztályvezetőt és egyetemi könyvtárigazgatót, amelyre büszke vagyok – fűzte hozzá.
Kérdésünkre válaszolva azt is elmondta, hogy a rendszerváltás időszaka az intézmény szemszögéből csendesen telt, olyan lemaradások pótlásán dolgoztak, amelyek más városi könyvtárakban már adottak voltak.
Ilyen volt például a katalógusépítés, a könyvtári informatika kiépítése, vagy a helytörténeti adatbázis létrehozása. Mint fogalmazott: tartani kellett a lépést a korral.
Akkoriban – mint minden más könyvtárat – a tiszafüredi bibliotékát is kellemetlenül érintette az úgynevezett Bokroscsomag vonatkozó rendelkezése, melynek következtében a rendszerváltás idején még kilencfős helyi apparátus közel a felére csökkent.
– Biztosan nem egy könyvtár van az országban, amit Bokros Lajos kényszerített a számítógépesítés útjára, ezt érzem az akkor történtek lényegének – jegyezte meg arra utalva, hogy bár ez egy nehéz időszak volt az intézmény számára, hiszen jelentős élő munkaerő elvesztésével járt, de kikényszerített egy olyan fejlődési folyamatot, amely hosszú távon a könyvtár előnyére vált.
Szakmai életútját megbecsülés, köztisztelet, díjak és elismerések fémjelzik. Ezek közül a legrangosabb a Szinynyei József-díj elődjeként ismert Szabó Ervin-emlékérem, amelyet 1987-ben – a Jászkunságban harmadikként – kapott meg Gaál Sándor. A könyvtárosoknak akkoriban adható legmagasabb szakmai elismerés odaítéléséről 1987. október 10-én az Új Néplap is beszámolt. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy Gaál Sándor szakmai életútja jelentős értéket képvisel Tiszafüred és a járás számára. Bár több évtizedes működése szerteágazó eredményekkel járt, komoly sikert ért el a helytörténeti adatbázis építésében.
De miért éppen a helytörténet?
Nekem ez a világ legtermészetesebb dolga. Ha az ember nem tudja, mi van mögötte, akkor előre sem lát rendesen
– hangzott a válasz a feltett kérdésre.
S hogy mit hoz a jövő? A városi könyvtár tavaly ünnepelte fennállásának hetvenedik évfordulóját Tiszafüreden. Az ünnepségen áttekintették az elmúlt évtizedeket, és elismeréseket adtak át az intézmény életében meghatározó szerepet vállaló munkatársaknak, köztük Gaál Sándornak is. Ugyanakkor korunk kihívásai, a robbanásszerű digitalizáció és az olvasási szokások alakulása mellett felmerül a kérdés: lesz századik évforduló is?
– Megéltem az otthoni televíziózás elterjedését és a kultúrházi klubszolgáltatások eltűnésének a nagyon kemény korszakát, akárcsak a személyes kapcsolatok, a beszélgetés háttérbe szorulását.
Érzékelem a folyamatot, és tragikusnak vélem. Örülök, hogy ennek a végkifejletét már nem fogom látni. A dilemmának azt tartom, hogy fogjuk használni a modern eszközöket, ha nem olvasunk, és mire fogjuk vélni ezeket a címeket: Robinson Crusoe, János vitéz, ha nem olvastuk azokat?
– tette fel a kérdést a nyugalmazott szakember.
