2023.03.05. 15:25
Harminchat éves pályafutása minden pillanatáért hálás a kitüntetett szolnoki védőnő
Közel negyven éve dolgozik a védőnői pályán Szabó Csilla. Elmondása szerint hivatását nem is cserélné másra. A három év alatti kisgyermekes családok támogatásában kifejtett áldozatkész és kiemelkedő szakmai munkájának, elhivatottságának elismeréseként a Három Királyfi Három Királylány Alapítvány Steller Mária Védőnői díját vehette át nemrégiben. Szakmájának szépségeiről és nehézségeiről is kérdeztük.
Szabó Csilla, szolnoki védőnő szerint az egész családot kell megismerni, elfogadni és segíteni
Fotó: P. Pusztai Nóra
A vármegyeszékhelyen dolgozó Szabó Csilla családjában több egészségügyi dolgozó volt, akiknek munkájuk iránti elkötelezettsége példaként szolgált számára.
– Nem is volt kérdés, hogy az érettségi után Szegedre, az Egészségügyi Főiskolára jelentkezem – emlékezett vissza a szakmájához vezető út első lépéseire.
Aztán 1986-ban meg is szerezte a diplomáját, ám szolnokiként szeretett volna a jászkunsági vármegyeszékhelyen letelepedni.
– Szerencsére akkor nyílt egy új körzet a Széchenyi lakótelepen, ahol kezdetben nagyon sok kismama és kisgyermek tartozott hozzám. Majd 2010-ben átvettem azt a körzetet, ahol főiskolásként Tóth Albertné védőnő mellett a gyakorlatot töltöttem, és akinek szakmailag, emberileg is sokat köszönhetek – szólt hálásan elődjéről.
Az évek alatt a város sok területén, de még Tiszasülyön is helyettesített, ha kellett általános és középiskolák védőnői feladatait is ellátta és bár elismeri, hogy minden területnek megvan a maga szépsége, a körzeti munkát nem cserélné el.
Ezért is külön öröm számára, hogy ezen a területen emelték ki, hiszen nemrégiben szakmai munkájának és elhivatottságának elismeréseként átvehette a Három Királyfi Három Királylány Alapítvány Steller Mária Védőnői díját.
– Harminchat éve vagyok a pályán, de soha nem gondolkodtam azon, hogy váltanom kellene, ugyan elvégeztem a családgondozói szakot is, de az nem más irányba terelt, hanem teljesebbé tette azt, amit naponta csinálok, csinálunk – fogalmazta meg alapelvét.
– Hiszem, hogy nem egy anyukát vagy gyermeket, hanem az egész családot kell megismerni, elfogadni, segíteni, mert a családon belül bárkivel van probléma, legyen az akár egészségügyi, lelki vagy szociális, az mindenkit érint – tette hozzá.
A munkájának persze akadnak árnyoldalai is.
– Máig akadnak olyan szülők, akiket nehéz becsábítani a kötelező szűrésekre, vagy gyakran kell az interneten terjedő, de szakmailag kifogásolható ismereteket helyre tenni, illetve egyre többször látjuk a három év alattiak okoskütyü használatát, amik hihetetlen károkat okoznak a fejlődő szervezetnek. Ezzel együtt is szerencsére több öröm van a munkámban, mint probléma – mondta.
Szívesen találkozik egykori gondozottaival is, akadnak közöttük, akik mára már a kisunokával kopogtatnak a rendelőbe.
Jó látni, amikor a tanácsadóba szorongással érkező kismama megnyugodva, mosolyogva távozik, vagy a síró kisgyermek a tanácsadás végére nem akar hazamenni, ez tölt fel nap mint nap
– mosolyodott el.
Szabó Csilla több mint harminc éve oktatja is szakmáját, jó érzéssel tölti el, hogy a hivatása iránt megvan az érdeklődés, van utánpótlás.
Változó a szakma megítélése
– Régen zavart, amikor azt hallottam a munkánkról, hogy a védőnő csak sétálgat, beszélget, „babázik”. Akik így gondolták, nem láttak bele, milyen terepeken is „sétálgatunk”, milyen témájú, mélységű beszélgetések történnek, illetve mennyire felelősségteljes egy gyermek fejlődésének nyomonkövetése, az elmaradások időbeni felismerése, a megfelelő segítség kiválasztása – foglalta össze munkájának lényegét Szabó Csilla, szolnoki védőnő, aki szólt a kollégáiról is.
– Külön öröm, hogy a városban dolgozó védőnők egymással nagyon jóban vannak, jóban-rosszban számíthatunk egymásra – mondta.
