2023.02.27. 06:55
Tanulható a hiszti és a dac kezelése a gyermeknevelési konzulens szerint
Dac és hiszti. A cseperdő gyermek saját határait is feszegetve játszik szülei idegein, ám mindezt nem szándékosan teszi. Az érzelmek felismerésének és kifejezésének megtanulása hosszú folyamat, amely sok esetben hullámvölgyekkel van tele. Bakóné Bán Zsófia, gyermeknevelési konzulenssel a dackorszak könnyebb átvészelésének lehetőségeiről beszélgettünk.
Forrás: Illusztráció
Fotó: Shutterstock
A dackorszak körülbelül másfél évesen kezdődik és általában öt-hat éves korig tart. Persze az önállósodás folyamata a felnőttéválásig elhúzódik, melynek ez mindössze az első szembetűnő szakasza. A sokat emlegetett sarkalatos esetek az öltözködés, reggeli készülődés, vásárlás, hazaindulás a játszótérről vagy éppen az esti elalvás.
– A szülőben a gyermek félreértelmezett viselkedése okozhat feszültséget. Hiszen ilyenkor az egyszerű dolgok is átláthatatlan gubanccá gabalyodnak – foglalta össze az alapvető problémát Bakóné Bán Zsófia, szolnoki gyermeknevelési konzulens. Hozzátette: sok szülőnek a legtöbb esetben lelkiismeret furdalása van, amikor érzi, hogy nem úgy viselkedett a gyermekkel, ahogy magától elvárná, ebből az következik, hogy a végletek között csapong, egyszer semmit sem, utána mindent megenged, ami méginkább növeli a gyermekben bizonytalanságot.
Nem létezik olyan megoldás, ami mindenkinél működik. Az önismeret és az érzelmi intelligencia viszont közelebb visz a helyzetek kigubancolásához.
– Mindenkinek saját stratégia kell! Különböző személyiségű emberek vagyunk, saját habitussal, szociális és anyagi háttérrel, ami az egyiknél beválik, nem biztos, hogy a másiknál is, a mankók viszont segítenek – emelte ki.
Az önismeret kapcsán úgy fogalmazott: a szülőknek lenne szüksége alaposabb önismeretre. Fontos azt is tudni, hogy a gyermekek nem rendelkeznek megfelelő stratégiai háttérrel a problémák megoldására. A gyermek személyisége még a tapasztalatai mentén kialakulóban van. A szülőnek meg kell ismenie csemetéje határait: mitől gurul be, mitől nyugszik le. A negatív érzelmeket mi magunk is nehezen kezeljük. Ehhez szorosan kapcsolódik az érzelmi intelligencia kérdése, ami már óvodás kor előtt fejleszthető.
– Vegyünk egy gyakorlati példát! Egy fárasztó nap után az édesanya vásárolni indul gyermekével, aki a bolt közepén ordítva tör ki magából, miközben egy nyalókáért ácsingózik. Azt gondolom, többségünk látott már ilyet, mégha nem is élte át. A magabiztosság a szülő részéről elengedhetetlen. A saját magunk állapotát felmérjük, a negatív érzéseket beazonosítjuk, könnyebben beleláthatunk, hogy a gyermeknél mi okozta a „dührohamot”. Amikor az érdemi kommunikáció nem lehetséges, érdemes kilépni a helyzetből, ha a példánál maradunk, akkor kijönni a boltból és megvárni, amíg a lurkó is lenyugszik. Közben azért mi szülők biztosítsuk őt, hogy nem hagyjuk egyedül. Ehhez szükséges az önismeret és az önuralom – fejtette ki a példát.
A szakember tapasztalatai szerint sokan eljutnak odáig, hogy elmagyarázzák a gyereknek, hogy miért nem volt jó, amit csináltak, de kevesen ajánlanak megoldási kulcsot ahhoz, hogy hogyan csinálja másként, ha legközelebb hasonló helyzetben van.
– Ahogy említettem a gyermeki eszköztár folyamatosan épül. Még nem rendelkezik elég tapasztalattal, addig akár a szavakat is a szájába kell adni egy-egy helyzettel kapcsolatban. Segíthet, ha a bolt előtt megbeszéljük, hogy például, ha pénztárcánk engedi egy dolgot választhat. De működnie kell a következetességnek is, így érhető el az érzelmi biztonság – mondta zárszóként Bakóné Bán Zsófia.
Az első lépés: érzelmek beazonosítása
Az érzelmi intelligencia fejlesztésének kérdése már lapunk hasábjain is több esetben fókuszt kapott. Amennyiben a gyermek megerősítéseket kap az érzéseiről, öt-hat éves korukra maguk is képessé válnak néhány érzésük beazonosítására.
– Alapot ad, kevesebb a szorongás és a csemete nem ijed meg a helyzetekről. Ehhez viszont a felnőtt részéről is tudatosság szükséges. Holott társadalmi szinten jellemző, hogy nem tudunk mit kezdeni a negatív érzelmekkel, a feszültséggel, a dühvel, a haraggal, az agresszióval, miközben az életünk részei. A sokáig elnyomott stressz hatására fizikai tünetek is jelentkezhetnek – számolt be tapasztalatairól Bakóné Bán Zsófia, szolnoki gyermeknevelési konzulens.
