Minden évben mentik az ártéren rekedt nemes halakat

A Közép-Tisza-Vidéki Horgász Egyesületek Szövetsége a halgazdálkodási vízterületein 2022 szeptembere óta több helyszínen végzett halmentéssel egybekötött szelektív halászatokat. Ezt természetesen mindig a jogszabályokban előírt engedélyek beszerzését követően végezték.

Bár egyes horgászok már aggodalmukat fejezték ki, hogy ilyenkor a feladattal megbízott halászok horgászhalakat hordanak el az adott vízből, ez természetesen nem igaz. A halászatok során az őshonos halfajokat mindig visszahelyezik a vízterek főmedrébe, erre a műveletet végzőket jogszabályok is kötelezik. Az kifogott egyéb, idegenhonos halfajokat viszont annak korától, méretétől függetlenül, mindig eltávolítják a víztérből.

Az őshonos halfajokból1860 kilónyi mennyiséget sikerült megmenteniük a pusztulástól, ezek zömében ragadozó fajok voltak: csuka, harcsa, süllő. A békés halak túlnyomó többségét a ponty tette ki, melyből mindenféle méret került a hálóba.

Mint megtudtuk, a kimentett őshonos halfajok halgazdálkodási értéke meghaladta a 6,5 millió forintot.

Hogyan is történik a gyakorlatban a halmentés?

A korábbi évek során kialakított a szövetség egy olyan protokollt, mely leginkább hatékonnyá teszi e műveletet. Ez alapján az árhullámok levonulása után a halőrök a helyszínen ellenőrzik az egyes holtágak, kubikok feltöltöttségét, regisztrálják, mely vízterek váltak ideiglenes élőhellyé, illetve potenciális halbölcsővé – azaz olyan területté, ahol a halak leívhatnak és kikelhetnek az apró halivadékok. Regisztrálják az elöntés idején mérhető vízhőmérsékletet, áramlási viszonyokat, a holtág, kubik pillanatnyi állapotát, aljzat minőségét, növényzettel való benőttségét. És természetesen feljegyzik azt is, az elöntés idején az adott helyszínen mely halfajok szaporodására van legnagyobb esély.

Mindezek az információk figyelembe vételével születik meg a döntés arról, hogy mely víztesteket, milyen sorrendben halásszanak le.

– Az áradások után nyár elején halászati kutatóval mérjük fel az egyes területeket – nyilatkozta Donkó Péter ügyvezető igazgató. 

– Ha a viszonyok olyanok, hogy veszélyeztetik a kint lévő állományt, akkor megkezdjük a halászatot egyébként általában a szeptember-októberi időszakban szoktuk végezni. Múlt évben valamivel korábban belekezdtünk az aszály miatt., és végeztük e feladatot mindaddig, míg nem jelentkeztek fagyok, illetve nem jött a december végi áradás a Tiszán. Most magas a folyó vízállása, de a halak többsége ilyenkor vermel, kevéssé mozognak, kivéve a csukát, melyre most van fogási tilalom a szaporodási időszaka miatt. Így számítani lehet rá, hogy az ártéri területeken nagy arányban fogunk majd csukaivadékkal találkozni – mutatott rá.