2023.02.16. 11:08
Kröpfl Erzsébet: zokogó szülők várták a csodát, de a romok közt az ritkán történt
Kröpfl Erzsébet szolnoki kutyakiképző és négylábú társa, Solka most először járt földrengés sújtotta vidéken. Közel egy hetet töltöttek Törökországban, a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány csapatának tagjaiként. A viszontagságokkal teli napokról, a nehézségekről és a felcsillanó reményről is mesélt hírportálunknak.
Solka és Kröpfl Erzsébet már viszatért Törökországból
Forrás: Szalay Ferenc Facebook-oldala
– Amikor feltették a kérdést, vállalom-e, hogy készenlétes legyek, nem volt vitás, hogy igent mondok – kezdte a beszélgetést Kröpfl Erzsébet, szolnoki kutyakiképző. A földrengés napján még nem lehetett tudni, hogy áll össze a kutatócsapat, végül a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány és a Baptista Szeretetszolgálat kötelékében tizenkilencen, nyolc kutyával érkeztek múlt hét kedden Hatayba.
Először mentem így az ismeretlenbe, az induláskor féltem, de ezt normálisnak gondoltam, hiszen nem tudtam mi fogad és amit látok, milyen érzéseket vált majd ki belőlem. Az is foglalkoztatott, miként tudok majd helytállni, eddig csak versenyeken és a kiképzés részeként, a vizsgákon jártam romokon Solkával
– tekintett vissza az indulás előtti pillanatokra Erzsébet.
Ahogy történetüket hírportálunkon is végig követhették, már az érkezésük estéjén munkába álltak, találtak is egy húszév körüli fiút, akit bár élve emeltek ki a romok alól, súlyos sérülései miatt két órás küzdelemmel sem tudták megmenteni a csapat egészségügyis tagjai. A munka ennek ellenére nem állt meg, tovább kutattak.
– Egy család kért minket, hogy menjünk két utcával odébb a házuk romjaihoz, mert azt tudták, hogy van bent valaki, de azt nem, hogy pontosan hol. Ebben kérték a segítségünket. Itt szembesültem azzal, hogy a kutyának tényleg mennyire jó szaglása van és hogy egy valódi romon mennyivel máshogy terjed a hang, mint a gyakorló terepen. Solka az első emelet felé jelzett és valóban ott volt a huszonkét éves lány, akit épen emeltek ki a csapatunk tagjai – mesélte a reménytadó esetet.
A kijelölt zónán belül folyamatosan járták az utcákat, segítettek az ottlakóknak, akik hálásak voltak ezért.
– A körülmények ellenére is jószándékúak és figyelmesek voltak – emelte ki.
Ahogy teltek a napok, a szakemberek egyre kisebb esélyt jósoltak annak, hogy túlélőket találhatnak majd, de ők bíztak a csodában.
Nagyon nehéz volt szembesülni a sorsokkal. Látni a síró apukákat, anyukákat, nagymamákat, akik még reménykednek vagy azokat, akik szembesültek azzal, hogy gyermekük elhunyt. A szemünk láttára omlottak össze, szakadtak szét a családok. Ez a néhány nap nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is megviselt. Azt gondolom, hogy még hetek kérdése mire a trauma bennünk is oldódik, de sokat beszélgetünk a látottakról
– fogalmazta meg érzéseit.
Az idővel harcoltak, a kutatóegységek mellett a műszaki és egészségügyi csapat is fáradhatatlanul dolgozott, az egyik mentés például tizenkét órán át tartott. A munkát a zaj, a por és a füst is nehezítette, a keresőkutya a tömeghez sem szokott hozzá
– Százak lábai között fúrta át magát, ha kellett. Egy igazi hős volt Solka, de láthatóan megviselte a bevetés, meglehetősen sokat alszik, pedig egyébként nagyon aktív szokott lenni. Néhány nap még biztosan kell neki is, hogy újra a régi legyen – hangsúlyozta Kröpfl Erzsébet.
Az utórengések is nehezítették a munkát
Több tízezer elhunytról szólnak a híradások, Európában soha nem tapasztalt földrengés rázta meg Törökországot. Múlt hétfőn hajnalban volt az első rengés, amikor szinte a teljes lakosság az otthonában pihent. Aztán nem sokkal később a második is megrázta a vidéket. A hálószobákban pizsamában, vagy a fürdőszobákban és a konyhákban készülődés közben találtak áldozatokat, túlélőket.
– Folyamatosak voltak az utórengések, keresés közben is értek minket. Olyankor rohantam le a romról, Solka futott utánam – számolt be hátborzongató tapasztalatairól Kröpfl Erzsébet.
