Légicsatában lelőtt „Mészárosmadár” maradványaira leltek roncskutatóink

A kutatók előtt évek óta ismert Ajka külterületén egy helyszín, ahol a szántóföld művelése során folyamatosan repülőlemez-darabok kerültek elő. A terület kezelője engedélyével kezdődött meg a terület detektoros felmérése, mely valószínűsítette, hogy a termőrétegben jelentős mennyiségű fém bújik meg, melyek a mezőgazdasági munkát zavarják. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum szakmailag indokoltnak tartotta a feltárást. A szükséges engedélyeket az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonája, Magó Károly zászlós szerezte be, majd elkezdődött a feltárás. 

A gép német neve Würger, angolul Shrike, magyarul gébics vagy mészárosmadár, vagy ahogy az angolszász pilóták nevezték: Butcherbird.

– Milyen hadtörténeti emlékre bukkantak Ajka mellett és hogyan került elő a roncs? – érdeklődtünk a legújabban feltárt repülőgéproncs-kincslelet múltjáról Magó Károly hadtörténész roncskutatótól.

– Egy egymotoros, együléses FW 190F típusú csatarepülő roncsa került elő, mely elég ritka leletnek számít. Mint minden esetben, a sikeres feltaláláshoz ezúttal is szükség volt a szerencsére és a kitartó munkára. A történet Varga László kutatóval kezdődik, aki detektorral legálisan vizsgálódott ezen a területen és apró fémlemez-darabokat talált. Mivel nem ez a szakterülete, értesítette Pálffy Sándort, a Magyar Roncskutató Egyesület (MRE) alelnökét, aki elvégezte a roncs típusának beazonosítását. Ezt követően minden évben, a mezőgazdasági munkák után, közösen terepbejárásokat tartottak és további detektoros felméréseket végeztek, hogy minél több bizonyítékot gyűjtsenek össze a lelőhelyről. A detektoros jelekből arra lehetett következtetni, hogy jelentős mennyiségű fém van a talajban, de arra, amit végül is a feltárás során találtunk, senki sem számított.

A termőterületek esetében csak akkor lehet terepmunkát végezni, ha az nem zavarja a föld művelését. Így amikor szabaddá vált helyszín, a Magyar Roncskutató Egyesület elnökeként engem bíztak meg az engedélyek beszerzésével. A feltárási munkálatok szakmai irányítójával, Pálffy Sándorral előzetesen összeállítottuk a feltárási tervet, melyben a legfontosabb cél a lehető legrészletesebb dokumentálás volt.

– Hogyan zajlott a feltárás?

– A korábbi esetekhez hasonlóan a feltárást régészeti módszerekkel hajtottuk végre, annak érdekében, hogy minden információt dokumentálni lehessen. Feltehetőleg a háború után a gép által ütött krátert a földtulajdonosok betemethették, hogy az üreg ne zavarja a terület művelését. A roncsdarabok közül pedig azokat, melyeket haszontalannak ítéltek, azokat bedobálták a gödörbe.

A feltárás során minden roncs az eredeti helyén maradt, ügyelve arra, hogy rekonstruálni lehessen a gép becsapódásának körülményeit és betemetés idejének megfelelő állapotot. A mostani volt az első eset, hogy hadtörténeti célú feltárás során teljes térinformatikai felmérés készült. Ezt Balassa Dániel és Fekete Fruzsina a Magyar Nemzeti Múzeum, Rétfalvi Teofil pedig a Szent István Király Múzeum képviseletében végezte el. Ez azt jelenti, hogy a fényképek és helyszínrajzok mellett térbeli ábrázolása is lesz a roncslelőhelynek. A munkálatok végeztével az MH 86. Szolnok Helikopter Bázisra szállítottuk a gazadag leletállományt, többek között kormánylapokat, szárnyrészeket, egy légcsavartollat és a motortartó-bak egy elemét. Igen sok kisebb roncsdarab is előkerült, de a feltáráskor fagyos volt az idő, így ezek tisztítása és beazonosítása még jelentős feladat lesz.

– Mekkora hadtörténeti érték ez a roncs?

– Mit lehet tudni a roncs történetéről?

– Mivel a feltárás során nem került elő olyan bizonyíték, mely perdöntő lenne a gép beazonosításával kapcsolatban, ezért a levéltári anyagokat és visszaemlékezéseket néztem át. Ismert volt a típus és a helyszín, ebből indultam ki. A szovjet 611. Vadászrepülő Ezred pilótái 1945. március 24-én csaptak össze Ajka környékén a bevetett FW 190 típusú repülőgépekkel, és a szovjet légierő négy ász pilótája összesen öt légi győzelmet aratott. Ivan Vasziljevics Logvinyenko százados kettő, Mihali Fedorovics Baratov őrnagy, Ivan Ivanovics Szosnyikov százados és Alekszej Pavlovics Csurilin őrnagy pedig egy-egy FW 190 lelövését jelentette. Mivel a roncs megtalálási helye és a Logvinyenko százados által jelentett egyik FW 190 lelövésének helyszíne egybe esik, így biztosra vehető, hogy a megtalált FW 190-est ő lőtte le.

A levéltári kutatások során kiderült, hogy erre a területre nem jelentettek magyar veszteséget és a német jelentésekben sincs nyoma a lelőtt repülőknek Logvinyenko százados győzelmének időpontjára. Azonban két nappal később, március 26-án négy FW 190F veszteséget jelentett Karmacs térségére a német 10. Csatarepülő Ezred. A négy gépből három nyomtalanul eltűnt. Helmut Frank őrmester és Rudolf Adel tizedes sorsáról azóta sincs információ. Valószínűleg a két német pilóta nem élte túl a repülőjük lelövését és jelenleg is a gépeik roncsai között alusszák örök álmukat. Az Ajka mellett megtalált roncs feltehetőleg a négy német gép egyike lehet, de erre még nincs bizonyíték. Ha a tisztítás és feltárás során találunk bizonyítékot a gép eredetére, akkor kiderül, hogy kié volt, addig csak a közvetett bizonyítékokra lehet hagyatkozni.

Ezúton is köszönetet mondok a korábban említett személyeknek és szervezeteknek, valamint Szilágyi Tibor, Sütő Krisztián, Kaszás Zsolt és Gelencsér Imre kutatóknak, Balatincz Anna és Papp Attila régészeknek, illetve Molnár Csaba régésztechnikusnak. Ez a feltárás jó példája a hadtörténeti emlékek megőrzése, illetve a hazai repüléstörténet eseményeinek kutatása érdekében végzett katonai és civil szervezetek sikeres együttműködésének – hangsúlyozta végezetül Magó Károly.