A kilencvenhat évvel ezelőtti drámai életmentésre emlékeztek Szolnokon

Elhangzott, 1927. január 8-án sokan korcsolyáztak a Horthy Miklós, ma József Attila úti honvédségi laktanya mögötti területen. Köztük volt Oreskó Sári és Herbst Jenő, a lány vőlegénye is. Nagyjából 16 óra tájban azonban beszakadt az alig 3-4 centiméter vastag jég, és a két fiatal a vízbe esett. A távolabb korcsolyázó Hanzély Pál és Lemberkovits Antal főhadnagy a segélykiáltásokra azonnal odafutottak, Hanzély tüstént a vízbe ugrott. Megpróbálta Oreskó Sárit a jég tetejére segíteni, de az darabokra töredezett. Hanzélynak több mint félórás küzdelem után sikerült az alélt Oreskó Sárit a jégre tolnia, ezután megfogta a neki dobott kötelet. Már úgy tűnt, a főhadnagy is megmenekül, ám a következő pillanatban elmerült és többé nem látták. Herbst Jenőt kimentették, ám amint a partra értek vele, ő is elvesztette az eszméletét, a mentők Oreskó Sárival együtt szállították el.

A megemlékezésen Boros András görögkatolikus iskolalelkész úgy fogalmazott: senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja másokért. 

– Kilencvenhat esztendeje ez a huszonkét éves fiatalember segélykiáltásokat hallott, majd gondolkodás nélkül vetette magát a vízbe, hogy az ifjú párt kimentse – emlékeztetett a lelkész.

Boros András kiemelte, Hanzély Pál tettének a mában is komoly üzenete van. 

– Ahová Isten helyezett minket, ott igyekezzünk a szeretetet hősies fokon megélni! Így a családunkban, a munkahelyünkön és a hivatásunkban egyaránt. Fontos, hogy ne felejtsük el, mindnyájan olyan emberek vagyunk, akikért valaki már az életét adta. Hanzély Pál a példa arra, hogy a szeretetet csak hősies fokon lehet és kell gyakorolni – zárta mondandóját lelkész.

A beszédet követően koszorúkat helyeztek el a jelenlévők.