Két templom, egy gyülekezet: évfordulót ünnepel az egyház

– Viszonylag korán megjelent a reformáció a Nagykunságban és a Közép-Tisza-vidéken. Hogy nézett ki ez az időszak Abádszalókon? 

– Már a tizenhetedik század első felében volt református lelkész Abádon, nem sokkal később helyben lakó lelkész volt Szalókon is. Ezt követően megépítették az első, úgynevezett paticsfalú templomot a szalókiak, mely egy favázas, cölöpök köré vert, vályogból épült építmény volt. Azonban problémát okozott, hogy az igen közel lévő Tisza gyakran kiöntött, és rendszerint elmosta a templomot, ezért a közösségben hamar megjelent a gondolat, az igény egy időtálló, kőtemplom iránt. 

– Ehhez képest miért csak a tizenkilencedik század első felében épült meg a jelenlegi szalóki templom? 

– Az igény sokáig csak vágy maradt, és ezt a vágyat legalább másfél évszázadon át hordozta a szalóki református közösség. Tudjuk, hogy 1650-ben már voltak reformátusok Tiszaszalókon, mégis csak 1822-ben épült meg ez a templom. Csodálatos, hogy generációkon át hordozták ezt a gondolatot, és nem mondtak le arról a céljukról, hogy saját templomot építsenek maguknak. Végül a tizennyolcadik és a tizenkilencedik század fordulójára állt össze minden ahhoz, hogy az évtizedek óta szövögetett terveket tettek kövessék. Ehhez szükség volt politikai akaratra, támogatásra, sok-sok áldozatra és lemondásra, de végül 1822-ben birtokba vehették a tiszaszalókiak ezt a templomot. 

– Abádszalók városa a két egykori falu, Tiszaabád és Tiszaszalók összeolvadásából jött létre. Miként zajlott a két református egyházközség egyesülése? 

– Nagyon hosszú ideig, az 1980-as évek közepéig a két gyülekezet egymás mellett működött, a két történet külön utakon haladt. Külön tartották fent az intézményeiket, az iskolákat, a presbitériumot és külön lelkész szolgált mindkét helyen. Az 1940-es években, az államosítás során a hatalom megfosztotta az egyházat az intézményeitől és minden más vagyonától, ez visszafordíthatatlan folyamatokat indított el. Négy évtizeden át próbált a rendkívül szűkös lehetőségek ellenére megélni mindkét egyházközség, de a nyolcvanas évekre a szalóki gyülekezet rendkívül elgyengült, az utolsó helyben élő lelkészük a hetvenes években távozott. Úgy alakult, hogy 1972 és 1986 között az akkori abádi lelkész, Bán István szolgált a szalóki gyülekezetben is. Ő még két templomban, két gyülekezettel és két presbitériummal dolgozott együtt. Ennek eredményeként 1986-ban született meg a döntés a szalókiak és az abádiak részéről is, hogy együtt alkossák az Abádszalóki Református Egyházközséget, mely így 1987 óta írja a történetét. 

– Mennyi ideig élt az önálló szalóki református egyházközség? 

– Az 1650-es években a tisza­abádi eklézsia (gyülekezet) fili­ájaként (fiókegy­ház) indult a szalóki gyüleke­zet. Volt egy rendkívül szép és eredményes időszak, mely 1822-ben a templom felépítésében csúcsosodott ki. Ezt követően egy békés időszak következett egészen az 1940-es évek végéig, majd a sorvadás alig negyven év alatt lejátszódott. Végül az, ami a tiszaabádiak támogatásával indult, az az összeolvadással, az Abádszalóki Református Egyházközség megszületésével ért véget. Azóta egy gyülekezet működik a településen, de két templommal. 

– Jelenleg milyen állapotban van a szalóki templom? 

– A kétezres évek végére a szalóki református templom a megsemmisülés határára jutott, borzasztó állapotban volt. Már az épületben való tartózkodás is életveszélyes volt, melyhez sorozatos emberi hibák és hanyagság vezetett. Szerencsére a Tisza-tavi Templomok útján projekt első ütemében sikerült felújítani, amiért nem tudunk elég hálásak lenni a kormánynak, különösen Varga Mihály pénzügyminiszternek és Fazekas Szabolcsnak, Tomajmonostora polgármesterének, mivel az általa vezetett tomaji önkormányzat volt a több települést érintő projekt gesztora. Visszakaptuk, és használhatjuk a templomot, jelenleg egy szép állapotú épületről beszélhetünk. 

– Két templom, egy gyülekezet. Adódik a kérdés: a szalóki templom ma milyen szerepet tölt be? 

– Gyülekezeti élet már nincs benne, a súlypont áttevődött Abádra és az abádi templomba. Mivel nincs fűtés a szalókiban, így ott csak tavasztól őszig tudunk tartózkodni. Van egy bevett szokás a gyülekezetben, hogy minden hónap utolsó vasárnapján ott tartjuk az istentiszteletet, de nem vagyunk annyian, hogy mindkét templomot teljes egészében kihasználjuk. Sőt, húsvét és pünkösd másnapján is ott tartjuk az ünnepi alkalmakat. Erre azért van szükség, mert bár van átfedés az istentiszteletekre járó hívek között, de vannak, akik érzelmileg kötődnek oda, és csak a szalóki templomban tartott alkalmakra járnak. 

– Hogy ünnepli meg a gyülekezet a kétszáz éves évfordulót? 

– Október a reformáció hónapja, ebből kifolyólag a presbitériummal úgy döntöttünk, hogy az októberi alkalmainkat az idén kétszáz esztendős szalóki templomban tartjuk. Emellett egy, a templom építését és a gyülekezet történetét bemutató kiállítással készültünk, mely istentisztelet előtt és után tekinthető meg a szalóki templomban.