2022.10.19. 19:55
Dr. Nagy István: egyedülálló a Jászkunságot lefedő vízgazdálkodási terv
A megyeháza öntözési szakmai napjának vendégeként érkezett a minap Szolnokra dr. Nagy István agrárminiszter. A tárcavezetővel az eseményt követően beszélgettünk a mezőgazdaságot érintő kihívásokról, a hazai tűzifaellátásról, valamint a tanyasi gazdák helyzetéről.
A mezőgazdaságban minden dolgos kézre szükség van – hangsúlyozta dr. Nagy István Fotó: Kallus György/VG
– A napokban jelentette be közösségi oldalán, hogy újabb hétszázmillió forintot meghaladó támogatással segíti a kormány a tanyán élőket. Milyen részletek ismertek a támogatás hátterével kapcsolatban?
– A mezőgazdaságban minden dolgos kézre szükség van. A legkisebbek megsegítése e téren is kiemelten fontos, hiszen a tanyasi világ egy külön életforma, elég csak itt, a Jászkunságban körülnézni. Ha nem tudjuk „túléltetni” ezt a milliőt, akkor elvész a kultúrája, a gazdasági szerepe, amely megtartó erővel bír. Sajnos a tanyákon élők azok, akik gyakran kimaradnak a pályázatokból, ugyanakkor nem szeretnénk hagyni, hogy kiessenek a kedvezményezetti körökből.
Összességében már több mint tizenegymilliárd forintot költöttünk arra, hogy ezt a típusú gazdálkodást segítsük, és további terveink is vannak.
– Milyen nehézségekkel néznek szembe manapság a tanyasi termelők?
– Rendkívül nehéz helyzetet eredményez, hogy amíg egy korszerű telepről százkilencven-kétszázöt forint között szállítják el a tejet, addig egy öt-tíz tehenes gazdától – tanyás térségből – nyolcvan forintért viszik el. Ezt nem lehet hagyni. Azon dolgozunk, hogyan lehet olyan támogatást létrehozni, mellyel kiküszöböljük a kisgazdák szállításból eredő hátrányait.
– Az imént beszélt az öntözéses gazdálkodás fontosságáról. Hogy látja, Jász-Nagykun-Szolnok megye miként tud reagálni a környezeti kihívásokra?
– Két évvel ezelőtt jártam itt, éppen akkor, amikor azt határozták el Szolnokon, hogy az illetékesek olyan megyei vízgazdálkodási rendszert terveznek meg, amely a leginkább szolgálja a térség biztonságos mezőgazdasági termelését. A mostani öntözési szakmai nap arról szólt, hogy milyen módon lehet meghosszabbítani a csatornákat, valamint hol és milyen infrastrukturális beruházásokat kell végrehajtani ahhoz, hogy több mint százezer hektáron biztonsággal lehessen öntözéses gazdálkodást folytatni. Megjegyzem, hasonló, egész megyét lefedő, és vízjogi létesítési engedéllyel bíró projekt sehol máshol nincs az országban.
– Az energiaválság magával hozta a tűzifa iránti igény elképesztő mértékű növekedését. Milyen intézkedésekkel kezelhető az országos probléma?
– Eddig ötszázezer köbméternyi hatósági áras tűzifára érkezett lakossági igény. Ilyen még sohasem fordult elő. A mennyiség, melyet idén januártól szeptemberig értékesítettünk, az mintegy ötszázezer köbméter volt. Összehasonlításképp: most alig három hét alatt jött össze ez a mennyiség. A tűzifaellátás problémája az ország azon részein érzékelhető, ahol kiugróan nagy igények jelentkeznek. Ilyen például a budapesti agglomeráció és a dél-alföldi régió, ahol eleve kevesebb az erdőterület.
A helyzet kezelése érdekében átcsoportosítottunk favágókat, majd hoztunk gépeket, ám mindez kevésnek bizonyult.
– Mígnem azt a döntést hoztuk, hogy ahol bőséggel van fa – és már a lakossági igényeket kielégítették – onnan csoportosítunk át azon térségekbe, ahol kevesebb áll rendelkezésre. Ennek eredményeként huszonháromezer-ötszáz köbméternyi tüzelő indult el vasúton és közúton az ország különböző részeibe.
– Lesz elegendő tűzifa a téli időszakban?
– Természetesen. Az ellátás folyamatos, a megigényelt famennyiséget mindenki hatósági áron kapja majd meg. Tapasztalataink szerint, aki eddig is fával tüzelt, azok már tavasszal betáraztak, ám aki mégis megszorult, és nincs fája, azokat igyekszünk először kiszolgálni. Muszáj egy meghatározott sorrendet követni az igénylők között, hiszen nemcsak a lakossági igényeknek kell eleget tennünk, hanem az erőművi kapacitásokra is figyelnünk kell. Emellett az önkormányzatok szociális tűzifaellátására is fókuszálunk. Ez utóbbinak egyébként a negyven százalékát már kiszállítottuk. Meg kell említenem ugyanakkor azt is, hogy a nehéz helyzetben lévők számára nyitva hagyjuk a rőzsegyűjtés lehetőségét. Ezt a tevékenységet a fakitermelések helyszínén végezhetik az érintettek. Mindent összevetve, ezek azok a feladatok, amelyeket a leginkább szem előtt tartunk az elkövetkezendő időszakban.