Halálmegvető bátorsággal verte vissza az oroszokat a hős honvéd

Az Ejtőernyősök Szolnoki Szervezete, mint a Civil Városmarketing Kerekasztal tagja, valamint a házigazda Verseghy Ferenc Könyvtár honismereti előadás-sorozatának legutóbbi rendezvényén vitéz Horgos Dezső törzsőrmesterről tudhatott meg érdekességeket a hallgatóság.

A 68. Horgos Dezső Területvédelmi Zászlóalj a 2018. október elsején létrehozott MH 2. vitéz Vattay Antal Területvédelmi Ezred szolnoki székhelyű alakulata. Feladata az önkéntes és speciális tartalékos rendszer működtetése. De ki volt Horgos Dezső?

Udovecz György katonai hagyományőrző ezredes, a Jászkun Magyar Királyi Honvéd Hadikultúra Alapítvány elnöke elöljáróban elmondta, nagyon kevés információt tudott kikutatni a Hadtörténeti Levéltárban az altiszt életéről. Vélhetően pestszentlőrinci születésű, legalábbis a fiatal korára utaló dokumentumok ezt támasztják alá. Az első világháborúba való besorozását nem tudta elkerülni. A legjelentősebb katonai hőstettét, amiért a vitézi címét is kiérdemelte, az 1915-ös tavaszi hadjárat kapcsán jegyezték le. Udovecz György az előadásában is erre a cselekményre összpontosított.

Mint emlékeztetett, a Magyar Királyság az első világháborúban a központi hatalmak oldalán és az Osztrák-Magyar Monarchia részeként vett részt, és nem külügyeiben független hatalomként. Hadicélja az ország területi integritásának megőrzése volt, amit az Orosz Birodalom hódító, terjeszkedő törekvéseibe a Szerb Királyságot is bevonó pánszláv politikája veszélyeztetett. Az első világháború 1914-től 1918-ig tartó hadműveletei néhány alkalommal a történelmi Magyarország területét is érintették, például az 1914-15-ös orosz betörések során is.

Utóbbi évben, 1915 elején az Ung völgyét záró Ceremcha-magaslat a Szurmay Sándor altábornagy irányította hadseregcsoport bal szárnyának volt a legerősebb pillére. Az oroszok hatalmas, sokszor húszszoros túlerővel igyekeztek hatalmukba keríteni ezt a fontos stratégiai területet, de minden kísérletük megtört a 68. közös gyalogezred hősies ellenállásán. Kik voltak a 68-asok? A hagyományőrző ezredes erre is kitért.

A császári és királyi 68-as számú jászkun gyalogezredet az 1859. december 27-én megjelent haderőreform miatt hozták létre. A hadkiegészítési körzete idővel jórészt az 1876-ban létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye területe lett. Az ezred 15. és 16. százada a hadkiegészítő kerület székhelyén, Szolnokon állomásozott; 1860-tól a régi vár területén, majd 1894-től az újonnan épült, vasúthoz közeli laktanyában. Horgos Dezső tehát Szolnok háziezredében szolgált a Nagy Háború éveiben. Innen került ki a frontra, ahol ezredével az oroszok ellen harcolt ’15 tavaszán.

Udovecz György végül rátért Horgos legjelentősebb katonai tettére: 1915. március 6-án különösen heves rohamokkal döngette az ellenség a magyar állásokat, különösen a Ceremcha-magaslat körül. Az ádáz küzdelmekben a zászlóalj-parancsnokok és beosztott tisztek egytől-egyig elestek vagy megsebesültek, s így a védelem nehéz feladata Horgos Dezső törzsőrmesterre hárult. Horgos átérezte feladatának felelősségteljes súlyát, átvette zászlóalja fölölt a parancsnokságot, és saját maga vezette ellentámadásra alakulatát az oroszok ellen. Halálmegvető bátorsága azt eredményezte, hogy noha az ellenség legalább hat alkalommal indított ellentámadást, a szolnoki 68-asok és Horgos csekély létszámú csapata március hetedikére végül visszaszorította az oroszokat.