Halmentés: több mázsa ponty és csuka került vissza az élő Tiszába

A napokban az úgynevezett Kenderáztató területén vetették ki a halászhálót, nem is eredménytelenül, hiszen számos hal került elő a vízből, az ivadékoktól kezdve a termetes példányokig. 

Mint azt Donkó Péter ügyvezető igazgatótól megtudtuk: 9–10 mázsa pontyot és csukát sikerült begyűjteniük és visszajuttatniuk az élő Tiszába. 
Az egyes helyszíneken végzett halmentések során egyúttal ökológiai célzatú szelektív halászatot is folytattak, melynek lényege, hogy az őshonos – természeti és gazdasági értékkel is bíró – halakat visszahelyezik az élő vízbe, az idegenhonos, azaz invazív fajokat viszont – a jogszabályi előírásoknak megfelelően – eltávolítják, előírásszerűen elszállítják a területről, ezzel is mérsékelve nemkívánatos jelenlétüket a természetes vizekben. 

A tájidegen példányok rendszerint a fehérjefeldolgozóban végzik, de a fogyasztható halakat mérsékelt áron értékesíteni is szokták. 

Kimondottan ökológiai célzatú halászatot is rendszeresen végez a szövetség, természetesen mindig az előírásoknak megfelelően, a szükséges engedélyek beszerzését követően, hivatásos halász bevonásával. Több alkalommal gyérítették már a horgászok egy része által kedvelt, ám ugyanakkor pacásoknak, halgazdasági szakembereknek is sok bosszúságot okozó törpeharcsa-állományt. 

Az elkövetkezendő időszakban a busák gyérítésére is nagy hangsúlyt fektet majd a szövetség. 

Az eredetileg Kelet-Ázsia folyóiban őshonos halfajt a ’60-as évektől telepítették hazánkban azzal a célzattal, hogy fogyassza a vizeinkben egyre nagyobb mértékben felszaporodott fitoplanktont, tisztítva ezáltal a vizeket. A planktonok száma azóta egyéb tényezőknek – például a vízparti házak csatornázása – köszönhetően lecsökkent, a busák viszont nagyon jól alkalmazkodtak az itteni viszonyokhoz, és elszaporodtak.

Példányaira horgászni sem olyan egyszerű, bár vannak eredményes módszerek, és egyesek eredményesen tudják fogni, de horgászhalként nem lehet számon tartani. 

– A korábbi években az áradások idején az ártereken nagyon sok egynyaras busaivadékot találtunk – számolt be róla Donkó Péter. – A felmelegedés kedvező az ívásukhoz. Tavaly ugyan kevesebbnek tűnt a számuk, csak másfél mázsát fogtunk belőlük ott, ahol korábban 40–50 mázsát is, de egyértelműen jelen vannak a Tiszában. Most főként az alsóbb szakaszokon mozognak. A halmentések során eddig is gyérítettük a busát, hiszen nem őshonos, így nem helyeztük vissza a folyóba. Jövő tavasztól azonban célzottan is fogjuk halászni, már megállapodtunk két halásszal. 
Varsával a vízközt úszó példányokat tudják foglyul ejteni, a nagy testű halakat pedig úsztatott hálóval igyekeznek begyűjteni. 

Varsákat helyeznek majd ki olyan helyekre, ahol az áradások után a víz az ártérről visszafolyik, ilyen helyekre, ugyanis előszeretettel járnak táplálkozni e planktonevő halak. 

– A horgászoknak is be kell látniuk, hogy erre szükség van az őshonos halaink érdekében – hangsúlyozta az ügyvezető igazgató. – Korábban, 2017-ben volt rá példa, hogy a kihelyezett varsáinkat valakik szétszabdalták, a halakat kiengedték. A busákat egyébként nem olyan egyszerű halászni, így a gyérítés nem jelenti, hogy egy év alatt eltűnnek a folyóból, de rendszeres halászatukkal csökkenthető a számuk. Így marad azoknak is, akik busára szeretnek horgászni. 

A busahalászat is természetesen előzetesen megkért hatósági engedéllyel, halőri felügyelet mellet fog történni. Erről a közösségi oldalon, honlapon tájékoztatják a horgászokat.