2022.09.12. 11:25
Emberi maradványokat is találtak a hetvennyolc éve lezuhant bombázó mellett
Majdnem napra pontosan négy évvel azután, hogy 2018 augusztusában az akkor is sekély vizű Duna Csepel-szigeti szakaszánál egy 1944-ben lezuhant B-24 Liberator típusú amerikai bombázórepülő roncsdarabjaira bukkantak arra járók, idén nyáron e gép újabb részeit sikerült kiemelni az ugyancsak alacsony vízállás miatt. A roncsokat vizsgáló szakemberek – köztük a szolnoki Magó Károllyal – ezúttal emberi maradványokat is találtak.
Négy évvel ezelőtt bukkantak a lezuhant bombázó egyik szárnyára, melyet a szakemberek kiástak és kiemeltek. A lelet a szolnoki RepTárba került Beküldött fotó
Az újabb gépdarabok napvilágra kerüléséről a közelmúltban beszámoltunk. Ezúttal a hetvennyolc esztendeje lezuhant bombázórepülő és személyzete történetére világítunk rá Magó Károly roncskutató, hadtörténész, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis zászlósa jóvoltából, aki a beszámolója összeállításához B. Stenge Csaba, Mohos Nándor, Oláh András, Pataki Iván, Rozsos László, Sárhidai Gyula kutatási eredményeit és publikációit használta fel.
– A történészek és a történelem iránt érdeklődők szempontjából egy jó ideje igen fontos és rendkívül hasznos lehetőség birtokába került a hazai szakma is, miután kutathatóak lettek a különféle nemzetközi haderők korabeli jelentései. Az iratok vizsgálata során, a legapróbb részletek elemzéséből is mára már olyan összefüggések keletkeznek, melyek a múlt dokumentált történései miatt hitelesíthetőek lesznek. Például ez esetben is – hangsúlyozza elöljáróban a levéltári kutatások jelentőségét Magó Károly.
Egy négymotoros bombázó zuhant bele a Dunába
– Mi is történt 1944. július harmincadikán? Ezen a napon ismét megtámadta Magyarországot az amerikai 15. Légi Hadsereg. A tököli repülőtér és a Dunai Repülőgépgyár bombázására összesen háromszázkilencvennégy B-24 és B-17 típusú bombázó szállt fel, háromszázhuszonhét vadászrepülőgép biztosítása mellett. A magyar jelentések szerint az ellenséges kötelék három hullámban, tíz óra tizenöt perc és tíz óra harmincnyolc perc között Berzence és Barcs térségében lépett be az ország légterébe déli irányból. Az 5., a 49. és az 55. Bombázó Ezred támadta a tököli repülőteret és a repülőgépgyárat. A megmaradt amerikai statisztikai adatok szerint a 483. Bombázó Csoport volt a legsikeresebb ötvenhét százalékos találati aránnyal, de a felhőzet miatt a bombák jelentős része a célterületen kívül csapódott be. A repülőgépgyár nem szenvedett komoly károkat, mert főleg a repülőtérre hullottak bombák.
– Az érdi csendőrőrs jelentette, hogy július harmincadikán tizenegy órakor a mai Szigetszentmiklós, Tököl és Csepel határolta hajdani Horthy-ligetet ért támadás során egy négymotoros bombázó Érd határában a Dunába zuhant.
A személyzet két tagja ejtőernyővel kiugrott, őket kórházba szállították.
Augusztus ötödikén Tököl község halottkémje jelentette, hogy „...az 1944. évi július hó 30-i ellenséges légitámadás alkalmával lelőtt ellenséges gépből zuhant le egy ismeretlen férfi hulla. Ruhája az amerikai pilóták ruhája. Nyakában a katonai hatóság által kiállított azonossági tábla volt, az alábbi adatokkal Stanley M. Paculla, 16079769. T. 43 Ab. c.. Haja barna, arca kerek, szeme barna, orra rendes, fogai épek, bajusza és szakálla beretvált…”. Ezen a napon még egy amerikai pilótát halotti anyakönyveztek ismeretlenként, mert nem tudták azonosítani – ismerteti Magó a vonatkozó nyilvántartást.
Egyre-másra bukkannak elő a katonák holttestei
– A következő holttestet Ercsi község határában, Bezdánnál emelték ki a folyóból. „...Ruházata barna vászon kezes-lábas pilóta ruha, mely alatt vastagon bélelt melegíthető ruha. Ez alatt drapp trikó ing, rövid fehér alsónadrág, drapp kötött rövid harisnya, barna magasszárú cipő. A bal lábon magasszárú fekete gumicsizma. A fejen barna bőr bukósisak. Zsebeiben térképek, angol nyelvű iratok, pénz (dollár) volt található. Továbbá két db ovális alakú fém plakett, amelyen a következő írás olvasható: Richard H. Walker 31299906.T.43.B.P. A hulla mellett fekete gumiálarc és gumicső találtatott. A hulla hét-nyolc napig fekhetett a vízben, halálának oka vízbe való zuhanás okozta súlyos belső sérülések, illetve ezt követő vízbefulladás általi szívbénulás.”.
Augusztus huszonnegyedikén további két ismeretlen amerikai pilótát mosott partra a Duna. Az iratokban szereplő nevek alapján bizonyítható, hogy az 55. Bombázó Ezred, 485. Bombázó Csoport 829. századának 42-78164 gyári számú, sárga, U jelzésű B-24G típusú bombázója zuhant a Dunába.
– Személyzete: Frank T. Wodzinski főhadnagy pilóta, William D. Pullen hadnagy másodpilóta, Keith C. Foster főhadnagy bombázótiszt, James H. Scott hadnagy navigátor, John F. Handler törzsőrmester rádiós, Mike C. Copenhaver törzsőrmester fedélzeti mérnök, Richard H. Walker főtörzsőrmester lövész, George R. Yulich főtörzsőrmester lövész, Levio U. Innocenti törzsőrmester lövész, Stanley M. Pakulla törzsőrmester lövész és Richard H. Walker törzsőrmester lövész volt. Közülük Copenhaver törzsőrmester és Yulich törzsőrmester tudta elhagyni ejtőernyővel a zuhanó gépet, de Copenhaver 1944. július harmincegyedikén belehalt a sérüléseibe a 11. számú katonai kórházban, Yulich pedig fogságba esett és egyedüliként a személyzetből túlélte a háborút.
A múlt igazsága a ronccsal együtt kerül a felszínre
Az említett Liberator lezuhansáa után 74 évvel, 2018. augusztus 14-én Szilágyi Tibor helytörténeti kutató értesítette a Magyar Roncskutató Egyesületet (MRE), miszerint a Duna alacsony vízállása miatt a Csepel szigetnél kilátszik egy nagyobb méretű roncs a mederből. Az engedélyek beszerzése után, augusztus 24-én kezdődött el a roncs kiemelése, melyet az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, az MRE és önként jelentkező kutatók végeztek el, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) és az Árpád Múzeum szakmai felügyelete mellett.
A kiemelt roncsok 2018 óta a szolnoki RepTár kiállítási darabjai.
Ezt követően, négy év elteltével, 2022. augusztus tizennyolcadikán Bakó Gábor értesítette a Magyar Roncskutató Egyesületet, hogy Jószai Attilával a 2018-ban kiemelt roncs közelében, egy hódvár mellett újabb roncsokat talált a mederben. Másnap az MRE kutatói felmérték a helyszínt, majd a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumot értesítették a fejleményekről. Mivel a repülőgép személyzetének földi maradványaira is számítani kellett a roncs körül, ezért a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság felügyelete mellett az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, az MRE, valamint a megtalálók emelték ki a pilótafülke középső kezelőpaneljét. A roncsok közül egy csont került elő, melyet a hadisírgondozó szakértői embertől származó bal combcsontként azonosítottak és az előkerülés körülményeiből valószínűsíthető, hogy a személyzet egyik tagjához tartozik. Az emberi maradványt a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság elszállította, a megtalált kezelőpanelt pedig a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum jelenleg is restaurálja.
Közben sikerült a helytörténész és légi térképészeti szakember Bakó Gábort elérnünk, aki most augusztusban nem egészen véletlenül akadt rá a dunai hullámsírban nyugvó gép újabb maradványaira.
– Már ‘92-ben, gyerekkoromban is tudomásunk volt a lezuhant gép hollétéről, mert elbeszélések szerint évtizedekkel korábban a futómű kilátszott a vízből. Így, amikor nyaranként apad a Duna, barátokkal, társakkal vissza-visszatérek a helyszínre, hátha… Egyébként a 2018-as feltárást is meglátogattam. Ezúttal a kisfiammal barangoltuk és vizslattuk a környéket, és a helyszínen, a 2018-as feltárást kihasználó hódok várára bukkantunk.
A hódok mély csatornát mélyítettek a vár és a leapadt víz közé, és így lettünk figyelmesek egy kiálló fémdarabra.
– Ásni kezdtünk és hamarosan egyértelművé vált, hogy ezúttal nem a szárny részeit találtuk meg. Mivel ismerem a vonatkozó jogszabályokat, természetes volt, hogy mely szervezeteket kell értesítenem – meséli a helytörténész.
Bakó Gábor, aki számos háborús gép lezuhanási helyszínét jelentette be térképészeti munkái során, dokumentálta azokat, illetve maga is levezényelt egy szlovákiai felderítő repülőgéppel kapcsolatos vizsgálatsorozatot, arról is beszámol, hogy az 1944 óta a medrével majd ötven méterre elköltözött folyó folyamatos építése és bontása minden évben egyre nehezíti a feltalálást. Az iszaprakódás következtében ma már másfél-két méternyi hordalékot kellene valamilyen speciális technikával eltávolítani a roncsok fölül. Úgy vélem, a fődarabok megtalálására már nem sok esély van, de egyéb maradványok és alkatrészek még fel-felbukkanhatnak az alacsony vízállásnál. Én mindenesetre jövő nyáron is eljövök ide, körülnézni… – jelzi Gábor azt is, hogy mennyire elszánt a hobbija, illetve a B-24-es bombázó sorsa iránt.
