Újabb fontos bizonyítékokat talált a szolnoki roncskutató

Egy roncskutató szakemberekből álló héttagú csapat tíz évvel ezelőtt, 2012. augusztus 13 és 23 között Oroszországba érkezett azzal a céllal, hogy felmérjék az ilovszkojei repülőteret, illetve Horthy István lezuhanási helyét. Az expedíció akkori sikere az volt, hogy megtalálták a főhadnagy lezuhant gépe becsapódásának középpontját, és egy olasz gyártmányú repülőgép darabjait (a kormányzóhelyettes az utolsó bevetésén az általa „Sheriff”-nek nevezett Héja típusú olasz repülőjével 1942. augusztus 20-án, Ilovszkoje közelében zuhant le). Szakértők tisztázták a baleset okát

Az expedíció helyszíni vizsgálódása előtt nem sokkal már született egy szakvélemény a tragédia körülményeiről. 

Aszerint emberi hibák, a kiképzés hiányosságai és a Héja vadászgépek repülési tulajdonságainak megváltoztatása okozta Horthy István főhadnagy halálos balesetét 

– állapította meg és hozta sajtónyilvánosságra 2012 júliusában a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis és az MH Honvédkórház szakembereiből álló bizottság. Az első nyomra Magó Károly egy karosszérialakatos műhelyben lelt rá. Ott egy repülőgép-páncélt talált, amely egy Héja típusú vadászgépből származott. Eközben lelt rá a Magyar Nemzeti Levéltárban arra a levélre, melyet a Weiss Manfréd Acél- és Fémművek egyik illetékese írt a Repülő Kísérleti Intézetnek a Héják páncélbeépítéséről. Az pedig, hogy vitéz nagybányai Horthy István, aki Szolnokon szerzett repülőkiképzést, Héja típusú géppel zuhant le, végső lökést adott, hogy Magó zászlós egy csapatot verbuváljon a máig tisztázatlan, a történelmet befolyásoló esemény felderítésére. A tíz évvel ezelőtti kutatás eredménye mára mindenki előtt ismert.

Nyolcvan év távlatából, a legfrissebb kutatási eredmények alapján azonban további sok érdekes új információ került felszínre. 

Erről számolt be hírportálunknak Magó Károly. Mint a korabeli dokumentumokból kiderült, Horthy István bátor és kiváló vadászpilóta volt.

Halála előtti napokban légicsatát vívott

– A szolnoki vadászok augusztus 6-án csaptak össze először a szovjetekkel 1942-ben. A magyar és az orosz források között vannak eltérések, de talán nem túlzás azt állítani, hogy a kutatások jelenlegi állása szerint viszonylag pontosan lehet rekonstruálni az eseményeket. Borisz Davidov kutatása szerint a szovjet 2. Légi Hadsereg P-39-es pilótái augusztus 6-án jelentették, hogy először kettő, majd hat Macchi 200-assal csaptak össze Korotojak térségében és egy Macchit lelőttek. Egyezően a szovjet jelentéssel, először kettő, Horthy főhadnagy géppárja, majd hat Héja, Csukás őrnagy köteléke csapott össze az ellenséggel ezen a napon. Az első bevetés során Horthy főhadnagy és Nemeslaki őrmester egy He 46-ost kísért felderítésre és 4 óra 20 perc körül egy orosz kötelékkel találkoztak Anoskino-Davidovka körzetében. 

Horthy főhadnagy először egy magányos gépet vett észre, melyet megtámadott, amikor három szovjet vadász támadta meg őt és kísérőjét. 

– A Horthy által megtámadott gép motorjából kis füst csapott ki, de ennek ellenére visszafordult és tüzet nyitott. Minden irányból támadták Horthy gépét, aki bukó fordulóval 400 méterre süllyedt, majd felemelkedett. Nemeslaki és Horthy elvesztették egymást szem elől, majd külön-külön visszatértek a repülőtérre. Először Nemeslaki szállt le, és jelentette, hogy Korotojak térségében 3500 méter magasan berepültek 40 kilométer mélyen a szovjet területre, majd a légi harcban elvesztette szem elől Horthyt. A megadott bevetési idő már lejárt, amikor Horthy főhadnagy végül visszatért a bázisra. A légi harc során gépe találatokat kapott, de a lövések nem okoztak súlyos sérüléseket – mondta Magó zászlós.

Lőzáporos adok-kapok az orosz légtérben

– Kutatni kezdtem Mihail Bikov könyvében abból a célból, hogy van-e olyan P-39 ász, aki igényelt győzelmet erre a napra. Kiderült, hogy a 153. Vadászrepülő Ezred négy pilótájának ismertek el 1/4 Macchi-200 győzelmet: Mihail Pertovics Ivanov főhadnagynak, Anatolij Vasziljevics Kiszljakov századosnak, Borisz Alekszandrovics Muhin századosnak és Szergej Ivanovics Mironov századosnak. A magyar géppár négy gépet említett, melyek minden irányból támadták Horthy gépét. 

Bizonyára a szovjetek közül mindenki lőtt a gépre, ezért a Macchi 200 (valójában Re.2000) győzelmet bajtársiasan négy részre osztották, mivel nem lehetett eldönteni, hogy ki okozta a végzetesnek hitt találatot. 

– Horthy főhadnagy zuhanással menekült és több találatot kapott, amit a szovjetek úgy értelmeztek, hogy lelőtték. Horthy jelentette, hogy az általa eltalált (LaGG-3-nak azonosított) gép füstölt, de visszafordult és újra támadott. Alekszadr Ivanovics Pokriskin 59 légi győzelmes ász pilóta könyvében van egy érdekes visszaemlékezés, mely a P-39 füstölésének egyik lehetséges magyarázata lehet. A típus jellemzője volt, hogy a gép „...után sűrű füstcsík húzódik. Nem, nem gyulladt ki. Csak a pilóta bekapcsolta a teljesítmény-növelőt”. Feltehetőleg az ellenséges repülőgépet eltalálta Horthy főhadnagy és lehetséges, hogy a Pokriskin által leírt jelenséget látta.

Egyre több új típusú gép az égen

– A szovjet pilóták rendszeresen összekeverték a Macchi 200-as típust a Re.2000-el, ami legfőképpen annak tudható be, hogy az olaszok 1941 augusztusa óta jelentős mennyiségű ilyen típusú géppel harcoltak a keleti fronton. Azt is fontos kiemelni, hogy az olaszok jóval délebbre harcoltak, ami kizárja, a Macchikkal való találkozást Voronyezs környékén. Az is okot adhatott a tévesztésre, hogy az általunk használt Re-2000-ek festése is hasonlított a MC-200-as festéséhez. A magyar pilóták a szovjet vadászgépeket LaGG-3-nak azonosították, azonban a szovjetek bizonyíthatóan P-39-el repültek. 

Egy kicsit meredeknek tűnhet az olvasó számára, hogy a két gépet összekeverték, azonban figyelembe kell venni, hogy a 153. és 185. Vadászrepülő Ezredek voltak az első harcba vetett szovjet P-39 egységek és június 29-én érkeztek a voronyezsi frontra. 

– Új típus volt még a németeknek is, nem hogy a magyaroknak, akik ekkor vívták a típus elleni első légi harcot. A tévesztés lehetőségét fokozza, hogy ezek a gépek az angoloknak szánt P-39-ek voltak, amelyeket az angolok, mint alkalmatlan típust, kicsomagolás nélkül tovább küldték az oroszoknak (kivéve az angol 601. század). Ezek a gépek még az eredeti Dupont festést viselték (Sky Grey, Filed Drab/Olive Drab 41). Ezek a tónusok hasonlítottak a szovjet AMT-4 zöld és AMT-6 fekete összhatásához.

– A győzelem helyszíneként eltérőek a források adatai, mert Podkletnoje (Voronyezs délkelet 20 kilométer) és Podcsetnoje szerepel. A 2. Légi Hadsereg jelentésében Korotojak környéke szerepel Borisz Davidov kutatása szerint. Horthy főhadnagy és géppárja azt jelentette, hogy Korotjaknál repültek át szovjet terület fölé 40 kilométer mélységben. Ezen a területen fekszik Pocsevszkoje. A Voronyezs melletti helyszín túl távol van, lehetséges, hogy a Korotojak környékén található kis falu nevét írták le pontatlanul. Szovjet kutatótársam is azt feltételezi, hogy a légi harc valójában Pocsevszkoje környékén zajlott…

Fiatal mester pilóták ellen állt helyt Horthy

– Egy mondat erejéig kitérnék Horthy főhadnagy néhány nappal későbbi balesetére. A tragédia körüli legendákban szerepelt, hogy Horthy alkalmatlan volt a kora miatt vadászpilótának. Ebben az összecsapásban az ellenfelek legfiatalabb tagja, Muhin 21 éves volt, ekkor nem volt még légi győzelme, de a háború végéig hét győzelmet jegyzett. Ivanov 24 éves volt, ekkor négy, Mironov 28 éves volt és hat, Kiszljakov 24 éves, ekkor öt győzelme volt. Horthy pedig az első légi harcát vívta 38 évesen. 

Ezek alapján nem kell különösebben magyarázni, hogy nem kezdők ellen harcolt a kormányzó-helyettes, ennek ellenére sikerült lőhelyzetbe kerülnie, eltalálni az egyik ellenfelét és vissza tudott térni a bázisára.

– Az olvasóra bízom, hogy eldöntse az alkalmatlanságát Horthy főhadnagynak, de én úgy vélem, ez az eset a bátorságát és a rátermettségét bizonyítja! – teszi hozzá Magó Károly