Tizenéves fiatalok végeztek Szolnok legnépszerűbb építkezési vállalkozójával

A Madas Mihály nevéhez köthető impozáns épületeknek se szeri, se száma a megyeszékhelyen. A nevéhez köthető épületek egy része még ma is áll Jelentős műemléktörténeti vesztesége a városnak, hogy a Nagyszalontáról a Nagyalföldre költözött építkezési vállalkozónak több jeles épületét lebontották már. Például az egykoron a Baross út 7. szám alatt álló háromemeletes bérházat, amelynek földszintjén kapott helyet a későbbi, hajdanán Beloianniszra is keresztelt főúton álló nevezetes Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 33. számú ruházati boltja. Vagy a Zsinagóga téren/Csarnok utcában lévő ötvenhat helyiséges húsárusító csarnok. 

Viszont még áll a híres Szapáry úti Kádár cukrászda épülete, a Schwartz testvérek Zrínyi utcai ecetgyára, a Konstantin úti Patai János-féle ház, illetve a Baross úti Postapalota is. No meg az egykoron szebb napokat megélt, mára a belváros látványos szégyenévé vált Baross út 40. szám alatti bérház is álldogál még, ugyan igencsak rogyadozó lábain. 

A húszas évek végén épült méretes ingatlan a helyi tisztviselők számára vonzó lakóhely volt. 

Itt élt egykoron, mások mellett, a Neuländer család is, mely akkor vált híressé, amikor Sári nevű leányuk az 1931-es szépségkirálynő-választáson a Balaton Tündére lett, mint „Szolnok kiküldöttje”. De ez volt az otthona Kiss Gábornak, a Móricz Zsigmondot vendégül látó árvaszéki ülnöknek, a „legszolnokibb költőnek” is. 

Egykoron építésvezetőként érkezett a városba 

Nos tehát, ezen értékteremtések ismeretében érthető, hogy Madas Mihálynak neve, tisztelete és becsülete volt Szolnokon. Ezért is volt megdöbbentő hetvenhét évvel ezelőtti méltatlan halála… Az építkezési vállalkozó életét és végzetét kutató Bojtos Gábor megyei főlevéltáros a nyomozati, a vádirati és az ítélkezési dokumentumokhoz is hozzáfért, s ezeket osztotta meg hírportálunkkal. 

Madas Mihály 1880. szep­tember 20-án született egyszerű földműves református családba – a ma Romániához tartozó – Nagyszalontán. Az alsófokú tanulmányait követő tanonckodásból 1897. április 6-án „szabadult fel” szülőhelyén, majd több mester mellett is megfordult. A fővárosban képezte tovább magát: az iparrajziskola építészeti téli tanfolyamára járt, majd a Budapesti M. Kir. Állami Felső (Építő) Ipariskola tanulója lett – 1904-ben nyerte el oklevelét. 

Szolnokra 1905-ben jött építésvezetőként, majd egy év után „kőművesmesterként” önállósította magát. 

Az első világháborúban a magyar királyi 29. honvéd gyalogezred kötelékében harcolt. Miután a bukovinai harctérről 1916 karácsonyán súlyos betegen tért haza, felmentették a további katonai szolgálat alól. Aktív társadalmi és közéleti tevékenységet folytatott: városi képviselősége mellett az Ipartestületben és a Rotary Clubban is szerepet vállalt. 

Madas Mihály 1909. május 26-án vette feleségül a szolnoki születésű és római katolikus vallású G. Molnár Rozáliát (1889–1917), akitől három gyermeke született: ifj. Madas Mihály (1910–2000), Madas Rozália Erzsébet (1912–1998) és Madas Imre (1914–1973). A megyeszékhely 1945-ben – Zsemlye Ferenc polgármester helyzetjelentése szerint – majdhogynem működésképtelenné, lakhatatlanná vált. A város közellátási helyzete tragikus volt, a sajtó megállapítása szerint „az utóbbi hónapokban fokozatosan leromlott”. 

Július 22-én Ries István frissen kinevezett igazságügy-miniszter Szolnokra érkezett. 

A Szociáldemokrata Párt gyűlésén – „kánikulai hőségben” – többek között a reakció kiirtásáról beszélt. Illetve arról, hogy a helyreállítási munkákat minél előbb meg kell kezdeni. Felújítási munka pedig akadt szép számmal… 

A ruhákból akartak lopni a későbbi gyilkosok 

1945 nyári napjainak egyikén – egészen pontosan július 21-én, szombaton – két fiatalember, L. I. és Sz. E. utolsó munkanapjukat töltötték Madas Mihály szolnoki építésznél. Egy hete a bombatámadásban erősen megsérült Baross utca 62. szám alatti házán és kerítésén dolgoztak. 

Utolsó feladatuk Madas átköltöztetése volt a Madách utcából a Baross utca 40. számú házában lévő emeleti lakásába. 

Ekkor találták ki, hogy az átszállított ruhákból lopni fognak. Tervükbe beavatták N. A.-t, aki két nap múlva csatlakozott – ekkor azonban már csak L.-hez, Sz. ugyanis inkább kiszállt. Július 23-án, hétfőn felszerelkeztek: minden eshetőségre készülve L. a Baross utca 62. számú házból egy kőműveskalapácsot szerzett, N. pedig a Csarnok utcában található régi zsinagóga előtti korlátból egy vascsövet tört le. 

Másnap, kedden délelőtt, majd délután is terepszemlét tartottak a Baross utca 40. közelében. Először 25-én délelőtt próbálkoztak, ám Madas otthonléte miatt inkább fürödni mentek a Tiszára, majd megebédeltek („lebbencslevest és paprikáskrumplit”). Kora délután – miután meggyőződtek arról, hogy Madas már nincs otthon és a lakása környékén csend és nyugalom honol – magukhoz vették a délelőtt folyamán a Konstantin utcai szemetesláda mögé rejtett kalapácsot, vasrudat és egy hat méteres kötelet, majd a szomszédos Konstantin iskola kerítésén át bemásztak annak udvarára. Átmentek az udvaron, kibontották a sarokban álló fás fészer hátulját, így jutottak be a Madas-féle ház udvarára. A lépcsőn fellopóztak a padlásra. Madas lakása (1/8.) felett leszedték a padlás cserepeit, majd a magukkal hozott kötélen leereszkedve bemásztak az iskola udvara felé néző szobába. Bejutásuk után rágyújtottak, és csak azt követően kezdték el a ruhákat bőröndökbe pakolni, hogy ettek egy üveg meggybefőttet és lekvárt. 

A bőröndök becsomagolása után azonban az iskola és a ház udvarán is zajt hallottak. Nemsokára lépéseket hallottak, hazaérkezett a lakás tulajdonosa. 

Úgy gondolták, nincs mit tenni: Madast a kalapáccsal és a vasrúddal többször fejbe vágták, majd mindketten nyakon szúrták. Ezután elvették az óráját és a nála lévő 152 pengőt. A házmesterné ébersége miatt a bőröndök nélkül kellett távozniuk. N. A. Pillangó utcai lakásán megmosakodtak, megmosták a véres pénzt, majd a Kádár cukrászdába mentek fagylaltozni. 

Augusztus 1-jén L. I. és N. A. Budapestre utaztak, és a Garay téren Madas aranyóráját ötezer pengőért eladták. Ebből kétezret még aznap elköltöttek az Angol Parkban.

Mindketten beismerő vallomást tettek 

Az augusztus 11-én készült nyomozati jelentés szerint „a cselekmény elkövetésében csakis oly személy lehetett részes, aki a helyszínnel ismerős volt”, mivel Madas „kb. egy héttel azelőtt költözött be, így lakásának fekvését, berendezését és megközelítési lehetőségét csak igen korlátolt mennyiségű személynek volt alkalma megismerni”. A nyomozás így jutott el két költöztetőjéhez, Sz. E. és L. I., majd később N. A. szolnoki lakosokhoz. L. és N. vallomásaikban próbálták ugyan másokra (például Nagy Sándorra, Madas üzlettársára, majd Madas két fiára) terelni a gyanút, azonban ezek a kísérletek hamar összeomlottak. Mindketten beismerték a bűncselekmény elkövetését, csupán azt tagadták, hogy előre megfontolt szándékkal öltek. 

Szolnokon helyezték örök nyugalomra 

A büntetőügy elsőrendű vádlottja N. A. (1926–1992), másodrendű vádlottja L. I. (1928–1947). A Szolnoki Törvényszék 1945. október 4-én hozott ítéletet a bűnügyben. A vádlottakat bűnösnek találták szándékos emberöléssel párosult rablás bűntettében, ezért N. A.-t 10 évi fegyházra, L. I.-t 8 évi fogházbüntetésre ítélték. Az indoklás szerint a „tettesek fő célja ugyanis nem a sértett halála, hanem az értékek elvitele, ruhák, fehérneműk szerzése volt”, illetve enyhítő körülménynek vették „a vádlottaknak megbánást tanúsító töredelmes beismerését és hogy cselekedetüket a regényes füzetek, ponyvairodalom és hasonló színvonalú filmek káros hatása folytán követték el”. 

A fellebbezések után 1946. január 29-én döntött az Ítélőtábla: helybenhagyta a korábbi ítéletet. 

Pár hónappal később, április 5-én a Kúria is arra következtetett, hogy a gyilkosságot nem előre megfontolt szándékkal követték el. 

„A cselekmény elkövetésekor N. A. 19 éves múlt pár hónappal, L. I. pedig 17-ik életévét pár hónap múlva érte volna el. S bár kellő értelmi és erkölcsi fejlettségük megvolt ahhoz, hogy belássák cselekményük bűnös voltát, azonban megfelelő élettapasztalat, áttekintő és a korukkal járó kisebb fokú ítélőképességük hiánya mellett az m. Kúria nem találta gondolkodásukat olyan átfogónak, nyugodt megfontolásra képesnek és olyan higgadtan számító lelki folyamatnak, hogy cselekményüknek súlyát, jelentőségét, horderejét és következményeit megfelelő figyelemmel és fegyelmezett értelmi munkával latolgathassák”... Madas Mihályt családja a szolnoki temetőben helyezte örök nyugalomra.