Tőle megszokott stílusával ragadta magával a közönséget Rózsa György Szolnokon

Az elmúlt öt évtized sikereiről, a sztársággá válás rögös útjáról beszélt Rózsa György televíziós műsorvezető, szerkesztő és producer. A Nem kapcsoltam című könyve 2019-ben jelent meg, melyben őszintén ír döntéseiről.

– A Nem kapcsoltam… első részének közcíme: Hogyan nem lettem milliárdos, pedig a könyvekben éppen az első milliók történetét szokták megírni, én pont az ellenpéldát mondom el. Leírom azokat a történeteket, ahol máshogyan is dönthettem volna, mik voltak fontosabbak annál, hogy sok pénzt keressek. 

Erkölcsi vagy egyéb okokból megálljt parancsoltam magamnak akkor is, amikor több milliós fizetést kínáltak az egyik kereskedelmi csatornánál. Akkoriban nem azzal törődtem, hogy még több pénzem legyen, hanem, hogy még több műsort készítsek és szerepeljek a tévében

– tekintett vissza a kilencvenes évekre.

A tőle megszokott szórakoztató stílusban, iróniával és némi öniróniával fűszerezte az elmesélt történeteket, mosolyt csalva a hallgatóság arcára. A kötet jórészt tehát a televíziózással töltött éveket öleli fel, ám akadnak elgondolkodtató sztorik az egyetemi éveiről. Egy évet töltött Leningrádban, ahol bár nehezen indult a beilleszkedés, hamar eldöntötte, hogy mindenen nevetni fog, így erre az időszakra élete egyik legszebbjeként gondolhat vissza.

– Papírra vetettem stiklijeimet, furcsa döntéseimet, azon ravaszkodásnak hitt dolgaimat, amitől remélem jókat nevet az olvasó és azt mondja magában: „ Na, ez sem okosabb nálam, ez is tudott rosszul dönteni!”. 

Persze sötét televíziós történetek, gazságok is akadnak a fejezetek között

– tette hozzá.

A következő könyvéről is szót ejtett, melyben visszaemlékezik arra, hogyan vezetett az útja a Magyar Televízió Szabadság téri stúdiójáig. Mindössze tíz éves volt, amikor a harmadik emeleti budapesti lakásukban eldöntötte, hogy a „dobozban” szeretne szerepelni, mindent meg is tett azért, hogy vágya beteljesüljön.

– Az álmomért dolgoztam, őrizgettem, ápolgattam. Nem úgy volt, hogy csak csettintettem egyet és sztár lettem. Srác korom óta komoly munka vezetett el idáig. Azt sokan elhatározzák már fiatalon, hogy orvos, tűzoltó vagy katona lesz, de egyetlen tévés kolléga sem indult ezzel a szándékkal. Akadt köztük vegyész, üzletkötő, tanár, műfordító, mindenki máshonnan jött. Példa is lehet a történetem, hogyan kell egy álmot megvalósítani, hajszolni és elviselni ezért sokmindent. Nem vagyok kitűnő ember, de sosem hagyott nyugodni, ha nem győzhetek – mondta.

És hogyan is lehet mindig jó kedélyű, vidám és kedves? A közvetlensége kapcsán a szülei mintáját említette.

– A szüleim egészen káprázatosan kedves és jószívű emberek voltak. Anyukám végtelenül optimista volt, sosem lehetett semmivel összetörni. Mindig kérdezte: „Kisfiam, ha rossz kedvű vagyok, jobb lesz? Könnyebben átgázolok a gondokon? Persze, hogy nem, akkor inkább nevetek rajta” – utalt életfilozófiájára.

A sikeressége miatt sokan bántottak, megaláztak, családi tragédia is elérte. Felesége igen fiatal volt, amikor elvesztette.

– Amikor meghalt azt mondtam, hogy sosem csinálok többet műsort, főleg szórakoztatót nem. Ez az időszak egy rövid ideig tartott, kislányunk emelt ki ebből. Megszokta, hogy az édesapja örökös győztes, nyerő, sikeres pasi, aki mindig jókedvű. Miatta nem tehettem meg, hogy feladjam – elevenítette fel a nehézségeket.

A könyvtárban a hallgatóság is átvehette a szót, a közönség egyik tagja egy 1983-as újságot szorongatott a kezében. A benne lévő cikk a Leg… leg… leg… adására utalt, amikor a Körcsarnoknál létralépegető versenyt tartottak. Rózsa György már tovább is fűzte a történetet, szót ejtett jelenlegi: dokumentum-, kulturális- és ismeretterjesztő filmjeiről. Majd a Magyar elsők filmsorozat pillanatait is felelevenítette a nézőkkel.

– A szórakoztató műsorok elszállnak, de a Magyar elsők biztosan megmarad, hiszen a gyökereinkről szól. Arra emlékeztet, amikor értékes munka volt a televíziózás. A legunalmasabbnak hangzó történet is rejthetett egy krimit magában – emelte ki Rózsa György.

Nem először járt Szolnokon

Bár Rózsa Györgyöt gyökerei nem kötik a Jászkunsághoz, többször is járt már a térségben.

– Közvetítettem egyszer úttörő-olimpiát, de felléptem többek között Soltész Rezsővel, Kovács Katalinnal vagy éppen Kovács Apollóniával. Ettől függetlenül is azt hittem nem ismerek meg majd semmit, amikor Szolnokra értem, rájöttem mégis megmaradt egy-két kép a városról – mesélte Rózsa György.

Udvaros Dorottya többször is invitálta a színházi előadásokra, egy Szilveszteri gálán is részt vett.

– A barátaim mindig azzal ugratnak, hogy azt kérdezik: „hol nem voltam még sztár?” – tette hozzá mosolyogva.