2022.05.15. 11:25
A hunok utáni korszak kel életre a Szolnoki Galéria falai között
Számos érdekességet rejt a Szolnoki Galéria „Átkelők a túlvilágra – Két gepida temető a Közép-Tisza mentén” című kiállítása, melyben egy különleges arcrekonstrukciót is láthat a közönség. A tiszaugi és a tiszapüspöki gepida lelőhelyek kutatásáról Kovács Péterrel, a szolnoki Damjanich János Múzeum régészével beszélgettünk.
Kovács Péter, a Damjanich János Múzeum régésze mutatta be a Gepida kiállítás részleteit Fotó Mészáros János
Fotó: Mészáros János
– A kecskeméti Katona József Múzeum és a szolnoki Damjanich János Múzeum közös kiállítása március 17-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A tárlat két gepida kori temetőre fókuszál. Az egyik a Bács-Kiskun megyei Tiszaug határában került elő a közelmúltban, míg a másik 2015-ben, Tiszapüspöki határában látott napvilágot – ismertette a lelőhelyeket a Damjanich János Múzeum régésze.
Kovács Péter elmondta, a régészeti és antropológiai eredményeket felvonultató mustrájuk egyedisége, hogy nem tervásatások eredményeit mutatják be, sőt, még csak nem is évtizedes leleteket vonultatnak fel, hanem legfrissebb leletanyagaik részleteibe adnak betekintést.
Mint megtudtuk, a két temetőben közös, hogy koruk a Krisztus utáni 5-6. századra, a Gepida Királyság idejére tehető.
Ez a korszak követi a Hun Birodalom bukását. A tiszapüspöki temető különös jelentőséggel bír, hiszen több szálon is kapcsolódik a hun korszakhoz, temetkezési rítusa a keleti sztyeppei térséghez köthető.
– Külön említést érdemelnek az úgynevezett padmalyos temetkezések. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a sír hosszanti oldalába egy üreget vájnak, és ebben helyezik örök nyugalomra az elhunytat. Egy ilyen sírt is bemutatunk rekonstrukció formájában. A hunokhoz egyébként egy hun jellegű íjjal is kapcsolódunk, amelyet szintén a tiszapüspöki gepida temetőben tártunk fel. A fegyver korhű mását a Magyar Történelmi Íjász Társaságnak köszönhetjük – részletezte a szakértő.
Kovács Péter arról is szót ejtett, hogy a temetőben nyugvó halottak csontváza antropológiai vizsgálaton esett át. Az elemzések megállapították, hogy az elhunytakon keleti (mongolid) arcvonások figyelhetők meg.
– A rekonstrukció során – az arcon található izomtapadási nyomok alapján – az antropológus „visszaépítette” az izomzatot, ennek segítségével keltette életre az arc felszínét. A szőrzet sűrűsége és a szem színe viszont már némileg a fantázia szüleménye volt.
A tiszapüspöki leletek esetében viszont nagy a valószínűsége annak, hogy sikerült jól behatárolni ezeket a jegyeket, hiszen egy mongolid személyt azonosítottunk. Ehhez az embercsoporthoz pedig szinte kizárólag barna hajszín és sötét szemszín tartozik
– fogalmazott Kovács Péter.
Hozzátette, a Tisza vidékén élő gepidák életében fontos szerepük volt a harcosoknak, ezt bizonyítja a nagy számban feltárt fegyvermelléklet. A kutatók ezenfelül a gepidák alföldi településeiről is rendelkeznek információkkal. Hazánk ezen részén elsősorban kisebb, falusias közösségeket alkottak. Központjuk Erdélyben volt, később a délvidéki Sirmium (ma: Sremska Mitrovica/Szávaszentdemeter – a szerk.) lett királyságuk centruma.
– A tárlatunk június huszonhatodikáig látogatható, a Múzeumok Éjszakáján zseblámpás tárlatvezetés keretében ismerkedhetnek meg a népcsoportra jellemző fizikai és kulturális jellemzőkkel az érdeklődők – tájékoztatta hírportálunkat zárszavában a régész.
