Sportbarátok idézték fel a futólegenda emlékét Szolnokon

Kellner Gyula 1871. április 11-én született Budapesten, egy német evangélikus nyomdászdinasztia gyermekeként. Már egészen fiatalon kezdett el élénken foglalkozni a sporttal. Birkózott, úszott, kerékpározott, tornászott és súlyt emelt. A rövidtávfutással és a gyaloglással is próbálkozott, majd hosszútávfutó lett. Előbb a Magyar Testgyakorlók Köre (MTK), majd a Budapesti Torna Club (BTC) tagja volt.

Az első újkori olimpiai magyar küldöttség 1896. március 22-én indult a görög fővárosba. Két nap fárasztó vonatút után értek Szaloniki kikötőjébe, innen pedig 36 órás hajóút várt rájuk, majd megpillantották a pireuszi kikötőt. A kevés reménnyel kecsegtető sportvállalkozás váratlanul szép eredményeket hozott. Hajós Alfréd a 100 és 1200 méteres úszásban olimpiai bajnok lett. Dáni Nándor 800 méteren a második helyen végzett, Szokoly Alajos a 100 méteres síkfutásban harmadik lett. És ugyancsak harmadikként hirdették ki az akkor még a BTC-ben sportoló Kellner Gyulát is. Aki ugyan negyedikként futott be a célba, de az előtte beérkező görög Belokast kizárták, mert a Marathonból az athéni stadionig tartó 42 kilométeres táv egy-egy részét egy lefüggönyözött kocsiban tette meg. Az 1896-os olimpián a versenyzők babérkoszorút kaptak, az elsők és a „kiválasztottak” pedig a mecénásoktól pénzadományt vagy értékes tárgyakat. Kellner Gyula például III. György görög trónörököstől egy aranyórát vehetett át.

Nem is az anyagi, inkább az eszmei értéke miatt örülnénk, ha a család birtokában lenne az olimpiai óra – jegyezte meg hírportálunknak Vereczkei Árpádné. Ilonka Kellner Gyula közelmúltban elhunyt unokájának özvegye, aki fiával, az olimpikon dédunokájával, ifj. Vereczkei Árpáddal érkezett Szolnokra, a megemlékezésre.

– De sajnos nincsen meg, és egyébként is nagyon kevés tárgyi emlék maradt papus után. A neves nyomdászdinasztia sarjaként ő vitte egy ideig az ipart Pesten. Azonban az első világháborúval együtt beütött a krach. A nyomda befuccsolt, és miután maradék vagyonát hadikölcsönbe fektette, és az sem térült meg, tulajdonképpen tönkrement, elszegényedett. Valószínűleg az aranyóra is ezekben a nehéz időkben került el a családtól – mesélt az olimpikon életének e keményebb időszakáról is Ilonka, aki nagy megtiszteltetésnek éli meg, hogy nagyapja emlékét ma is ápolják Szolnokon.

Azt már az özvegy fia, Kellner Gyula dédunokája mondta el, hogy a elszegényedés nagyon megviselte az egykoron híres és népszerű sportoló felmenőjét.Amikor már Pesten mindent eladtak, leköltözött Szolnokra, a lányához, Kellner Ernához. Volt két fia is, Gyula és Kornél. A családi legendárium azt tartja, hogy a két fiú kissé összekapott, amikor a Nagy-háború, s főleg a trianoni döntés után itthon elterjedtté lett a német hangzású nevek magyarosítása. Nem egyeztek meg, hogy mely elcsatolt résznek, a Szepességnek, vagy Kárpátaljának állítsanak emléket a nevükkel. Végül Gyula dédnagyapám Vereczkei, Kornél pedig Késmárki lett. Papus pedig maradt Kellner, ő már nem akart családnevet változtatni – mesélte ifj. Vereczkei Árpád, aki szintén köszönetet mondott mindazoknak, akik a maratoni futásban mindmáig egyetlen olimpiai dobogós helyezését elért dédpapa emlékét és szolnoki sírhelyét gondozzák.

Amikor a vagyonvesztett Kellner Gyula leköltözött Szolnokra, Erna, a lánya már Dél-Magyarország teniszbajnoknője volt – az ötvenes években még mindig itt ütötte a labdát a Szolnoki MÁV-pályán. Erna férje pedig az a Koczka Pál gyógyszerész volt, aki a Tóth Ferenc úti patikát üzemeltette egykoron. Késmárki Kornél pedig az 1920-as években a legjobb magyar magasugrónak számított.

Kellner Gyula nyughelye a Kőrösi úti református temetőben található, 2006 óta védettséget élvez, a Nemzeti Sírkert része, emlékét Szolnokon utcanév is őrzi.