2022.04.10. 19:55
Kiállítással ünnepelné a Kunszentmártoni Torna Egylet százéves fennállását
Szódásszifonok, petróleumlámpák, kitüntetések. Számtalan különleges tárgy sorakozik a kunszentmártoni Szabó Tamás szobájának polcain. Még évekkel ezelőtt vált szenvedélyévé ez a furcsa hobbi, gyűjteményének nagy része valamilyen formában kötődik szülővárosához.
Fotó: Nagy Balázs
Egy pénzérmével kezdődött minden, azt azóta is őrzöm. Eleinte beleestem abba hibába, hogy inkább a mennyiség volt a fontos, később rájöttem, a különlegességeket kell felkutatni – mesélte szenvedélyéről a kunszentmártoni Szabó Tamás.
A szekrényének polcain számtalan irat sorakozik, melyek többsége szülővárosához kötődik.Vannak sporttal, egyházzal, iskolával kapcsolatos dokumentumok, családi hagyatékok. A lapozgatásuk közben rengeteget tanulok. Egy-egy hideg téli estén magába szippantanak a papírok, tudással vérteznek fel – nyitotta fel az egyik sarokban álló bőröndöt, majd mutatta a benne lapuló fekete-fehér fotót.
A képeslap-gyűjteményének legrégebbi darabja 1899-ből származik, ugyancsak kunszentmártoni, de a polcon sorakozó szódásüvegek is mind-mind a város múltját idézik fel.
– Ha jól tudom, ez az egyetlen fennmaradt golyóval záródó üveg a városban. Amikor a vizet beletöltötték a szénsav miatt a golyó megemelkedett és elzárta az üveg száját, azt kellett elmozdítani öntés előtt – magyarázta, miután leemelte a különleges darabot a polcról.
Szabó Tamás szerint azok, akik helyi anyagot gyűjtenek nem maguknak teszik, hanem az adott közösségnek.
– Én csak átmenetileg vigyázok rá, őrzöm a múlt egy darabját, ami nélkül nincs jövőnk sem – elmélkedett. Majd elővett egy következő mappa, amiben színes papírok sorakoztak.
Ezek a számolócédulák – mutatott rájuk.
Lapozgatás közben azt is elmesélte, hogyan került hozzá az első néhány darab.– Egy barátomnál pakoltunk, elővett a fiókból egy kupac színes cédulát, úgy néztem rá, mint az éretlen vadkörtére, hogy mi lehet az. Adott belőle egy marékkal, azóta a piacon is figyelem, már szép számmal akadnak. Nézze, milyen érdekesek! Régen ezekre írták a boltban az árakat, itt összesítették, némelyiken még a bélyegző nyoma is látszik – fordította felém.
Korábban több alkalommal hívták ingatlan eladása kapcsán, hogy nézze át a padlást, akad-e számára értékes tárgy. Ami másnak egyszerű kidobásra szánt vacak, az neki akár egy régóta keresett relikvia is lehet.
– Így került hozzám például egy világháborús plakett vagy az első sorsjegyek. A több, mint kétszáz fajta összerendezéséhez a barátok, kollégák is hozzájárultak – magyarázta.
Következőként a szekrény polcáról egy tűzoltó kitüntetést emelt le. Láthatóan a szobában szinte minden tárgynak története van, a bronzplakettet például Dunaföldvárról hozta haza Kunszentmártonba. Felsorolhatatlan, mi sorakozik házában, elmondás szerint a Pannónia gyűjteményére a legbüszkébb. A kunszentmártoni szőrmegyár már évtizedekkel ezelőtt bezárt, emlékét, tárgyakkal, fotókkal őrzi, már kiállítást is szervezett.
– A gyár a város, de még a környék életét is meghatározta. A szűcs őseinknek és a Pannóniának úgy szeretnék emléket állítani, hogy a pannofixálást hungarikummá nyilváníttatjuk. Ezt a magyar szabadalmat azóta is használják a gyártási folyamatban, már a helyi értéktár része, most a felterjesztésen dolgozunk – mutatott előre. Ehhez a szakmához a juhok tartása is hozzátartozik, számtalan csengő, kolomp lóg a falon, a sarokban juhászbotok sorakoznak.
Ezeket is mind a környékről szereztem. Az egyik bot a múzeumban készülő új kiállításon kap majd helyet – tette hozzá.
Szabó Tamás szerint a gyűjtés egy jó játék, ami a felnőtteknek is kiváló kikapcsolódási lehetőséget jelent.Sosem vettem túl komolyan, annak kell örülni, ami az ember elé kerül – vélekedett.
– Tudom javasolni mindenkinek, hogy gyűjtsön, tökéletes kikapcsolódás, mindemellett a történelem egy pici morzsáját őrizzük – emelte ki.
Egymást segítik a gyűjtők
Nemrégiben vált nagykorúvá a Kunszentmártoni Gyűjtőklub. Szabó Tamás többedmagával alapította a szervezetet, minden hónapban találkoznak a helyi múzeumban. A beszélgetések mellett előkerülnek a különféle piacokon beszerzett újdonságok is.
– Tisztában vagyunk egymás érdeklődési körével, gyűjteményével, segítjük is a másikat. Ha esetleg hozzám kerül valami, amit tudom, hogy érdekes lehet a társaknak, vagy megegyezünk vagy egyszerűen csak felajánljom és ez így megy oda-vissza. A legjobb beszerzési helyek a lomis piacok, a kecskemétit kifejezetten kedvelem, ott sok „kincsre” bukkantam már – mesélte.
Készül a jeles évfordulókra
Gyűjteményéből számtalan kiállítást rendezhetne be, a tematikát mindig az adott jeles alkalomhoz igazítja.
A járványhelyzet miatt Trianon százéves évfodulójára tervezett tárlatot később rendeztük meg, de egy egész estet szenteltünk a rablóbékének – mesélte Szabó Tamás.
A képeslapjaiból ugyancsak összeállított már egy tárlatot, most a Kunszentmártoni Torna Egylet százéves évfordulójára is megvannak a tervek.
Plakátok, fényképek szép számmal akadnak, de a papírok között van a tornaegylet első belépési nyilatkozata és tagsági könyve is – taglalta.
Kiállítással ünnepelné a Kunszentmártoni Torna Egylet százéves fennállását
Fotók: Nagy Balázs