Jászberény Város Díszpolgára címet kapott Bolla János

Ezer szállal kötődik a Jászsághoz, nyugdíjasként is aktív közösségi életet él. A Jászság lovas hagyományainak ápolásában vállalt meghatározó szerepe, a város- és természetvédelem területén kifejtett tevékenysége, hagyományőrző munkája elismeréseként megkapta a Jászberény Város Díszpolgára címet.

– Az elismerést nemrég a város napja alkalmából rendezett díjátadó ünnepségen vehette át. Milyen érzésekkel fogadta a kitüntetést? 

– Meglepődtem, ugyanakkor óriási boldogság öntött el, hogy idén nekem adományozták a város legnagyobb kitüntetését, a díszpolgári címet. Hagyományőrző, közösségi tevékenységemet az elmúlt évtizedekben több alkalommal is elismerték. Megtiszteltetés volt számomra, hogy korábban megkaptam a Jásziványért díjat, a Pro Urbe Jászberény díjat, valamint a Magyar Kultúra Lovagjává ütöttek. Büszkeséggel tölt el, hogy Jászfelsőszentgyörgyön és Jászberényben egyaránt hagyományőrző jászkapitánynak választottak. Úgy gondolom, hogy az ember életében az a legnagyobb kitüntetés, amit attól a közösségtől kap, amelyért nagyon szeret dolgozni. 

– Jásziványon született, gyermekkorát is ott töltötte. A családi hagyományok mennyire befolyásolták későbbi pályaválasztását? 

– Falusi gyerekként az életemet meghatározta a természet, a föld, az állatok és a paraszti munka szeretete. Nem véletlen, hogy az általános iskola után nem akartam továbbtanulni, majd később a jásziványi termelőszövetkezetben fogatosként dolgoztam. Egy idő után a jászberényi mezőgazdasági szakiskolában bővítettem ismereteimet, majd Budapesten állattenyésztési és állategészségügyi felsőfokú technikumban végeztem. 1974-től a jásziványi termelőszövetkezet elnökeként tevékenykedtem. Közben a Debreceni Agrártudományi Egyetemen folytattam tanulmányaimat, ahol agrármérnöki diplomát, majd agrárgazdasági szakmérnöki képesítést szereztem. 1979-ben feleségemmel és gyermekeinkkel Jászberénybe költöztünk. 1994-ig a Zagyvamenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökeként dolgoztam. Szülőfalumhoz máig erősen kötődöm, szívesen járok haza. Feleségemmel sok éve tagjai vagyunk a jásziványi Őszidő Nyugdíjas Klubnak, amely tavaly ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját. Rendszeresen részt veszünk a klub és a falu rendezvényein. 

– 1991-ben az országban elsők között alapította meg a Jász Lovas Bandériumot. Milyen előzményei voltak ennek? 

– A lovak szeretete szintén gyerekkoromban gyökerezik. A jászapáti és a jászberényi termelőszövetkezetben kis lovasiskolát szerveztünk, ami nagyon népszerű volt a fiatalok körében. Idővel kialakult egy baráti társaság, amellyel a hétvégeken együtt lovagoltunk. Ehhez már csak egy felismerés kellett, hogy lehet ebből huszárcsapatot is létrehozni. Ez pedig az 1989-es tavaszi emlékhadjárathoz köthető, amikor is Fülöp Tibor a hadjárat szervezésével kapcsolatban keresett meg. A segítségemet kérték, hogy lovaiknak és lovasaiknak kerítsünk szállást néhány napra. Azt tervezték, hogy Jászberénytől Vácig végiglovagolják mintegy emléktúraként a dicsőséges tavaszi hadjárat útvonalán az útba eső településeket, csatahelyszíneket, és tisztelegnek az emlékhelyeken. Abban az időben ez a kezdeményezés kissé szokatlan ötletnek tűnt, de tovább beszélgettünk. Láttam, hogy részletesen végiggondolták, és nagyon komoly az elhatározásuk. Engem is megfogott ez a tervezett esemény. Felvállaltam, és megoldottuk a lovak, lovasok elhelyezését város közeli telephelyünkön. Ki gondolta volna akkor, hogy ez a maroknyi csapat az évek során ekkora sereggé duzzad, és a Tavaszi Emlékhadjárat mára hungarikum lesz? Jászberényben ennek hatására szerveztük meg a huszárcsapatunkat. Jász-Nagykun-Szolnok megyében 1991-ben elsőként jegyezték be a Jász Lovas Bandérium Egyesületet. A jász települések támogatásával 1993. március 15-re elkészült tizenhárom rend huszárruha, és attól kezdve minden évben részt vettünk a hadjáraton. A jászberényi önkormányzat 1993-ban a város napjává nyilvánította április harmadikát. Ezzel emlékezünk arra, hogy a Tápióbicskére felvonuló csapatok Görgei Artúr főparancsnok és a felvonuló hadtestek parancsnokai (Klapka György, Damjanich János, Leiningen-Westerburg Károly és maga Kossuth Lajos is) Jászberényben, a Hármas Kerületi Székházban tartottak haditanácsot. 

– A hagyományőrzés mellett szívügyének tekinti a város épített értékeinek megőrzését és a természetvédelmet is. A Jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesületnek 1991 óta elnöke. Milyen terveik vannak erre az évre? 

– Az egyesület megalakulásától kezdve Jászberény történelmi, építészeti, természeti értékeinek védelme, hagyományainak ápolása és a város szépítése érdekében munkálkodik. Nevéhez fűződik például a Korsós lány kútjának elkészíttetése és a Jász Emlékmű felállítása a főtéren, a Békás szökőkút helyreállítása a Promenádon, a Nádor-oszlop felújítása, a második világháborús emlékpark kialakítása a Szent Imre-temetőben, százharminc köztéri pad kihelyezése a városban – hogy csak néhány eredményt említsek. A Magyar Nemzeti Panteon Alapítvánnyal együttműködve tavaly elkezdtük a temetőben a nevezetes személyek síremlékeinek felújítását. A kezdeményezés keretében mintegy tíz sírhelyet tettünk rendbe. Idén szeretnénk folytatni ezt a temetőszépítő tevékenységet. Terveink között szerepel a Szent Imre-temetőben a honvédsírok fölött található park keresztjének helyreállítása. Időszerűvé vált a Margit-szigetnél álló Déryné-szobor megtisztítása, az Időjósló szoborcsoport körüli fák rendezése, valamint a Fehértói temetőben a védett temetőkert sírjainak rendbetétele is. Folytatjuk a Szentháromság-oszlop felújítására indított adománygyűjtést. Szeretnénk, ha összefogással megújulna a szakrális emlékmű. Az egyesület szervezi meg minden évben a Déryné- és a Vásárhelyi István-emlékünnepséget, az október hatodikai megemlékezést. 

– Hagyományőrzőként mi a hitvallása? 

– Legjobban Bábel Balázs kalocsai érsek gondolatával tudom kifejezni a hitvallásom. Szavai szerint ugyanis „A múlt erős gyökér, a jelen és a jövő belőle él!”. Több hagyományőrző csoportnak tagja vagyok, ilyen például a Kossuth Népdalkör Egyesület, a Lehel Vezér Gimnázium férfikara és a Jászsági Hagyományőrző Egylet. Tapasztalatból tudom, hogy a közösségért végzett munka nemesít, felszabadít és örömet okoz. 

– Hogyan telnek a nyugdíjas hétköznapok? 

– Aktívan, hiszen alig van olyan nap, hogy ne lenne valamilyen hagyományőrző rendezvény, kulturális program vagy népdalkörös próba, összejövetel. Nagyon szeretek énekelni, vadászni. A kertben is mindig akad tennivaló. Fontosnak tartom a hagyományok átadását a fiatalabb generációnak. Büszke vagyok arra, hogy három unokám bekapcsolódott a cserkészmozgalomba.