Több mint száz diák segített a szolnoki iskola falainak kifestésében

Főként angolt tanítok, azonban a művészetre is nagy figyelmet fordítok – mesélt személyes motivációjáról Kollár Angelika. Nagyrészt speciális igényű fiatalokkal foglalkozom. Úgy éreztem, hogy egy átlagos angolóránál többet szeretnék adni a gyerekeknek. A legfőbb közös célunk, hogy a diákok elsajátítsák az angol nyelvet, így a hagyományos módszereket kiegészítve, segítségül hívtam a művészetet. Ahogy megkaptuk az intézményvezetőtől az engedélyt, nekiláttunk az iskola falainak megszépítéséhez. A foglalkozások során az alkotás mellett a tanulók angol zenei inspirációval, memóriakártyákkal, dalszövegekkel, játékokkal tanulták az idegen nyelvet. A falra felírt pozitív üzenetek, mint például a „Meg tudod csinálni!” és a „Soha ne add fel!” napi szinten láthatók, és könnyen megtanulhatók a fiatalok számára, így talán nagyobb kedvvel jönnek iskolába is. A hatalmas falfestményeknek köszönhetően a diákok villámgyorsan elsajátíthatták az újragondolt tananyagot.  Meglepve tapasztaltam, mennyire felszabadult lett a hangulat – mesélte az oktató.

– A hatalmas mandalamotívum festése közben például a diákok fejlesztették a finommotorikát és kézügyességet is. A relaxációs tevékenységnek köszönhetően sokan kiegyensúlyozottabban folytatták a napjukat úgy, hogy közben új barátokat is szereztek. Hiszen az alkotások megvalósításához több mint száz diák csatlakozott az iskolából. Ezentúl nap mint nap csodálattal nézegethetik munkájukat, melyek között híres festők 

– Kandinszkij, Klimt, van Gogh és Monet – alkotásai is helyet kaptak – tette hozzá a tanár. 
A pedagógus azt is hangsúlyozta, amellett, hogy a diákok megtanulták megfelelően használni a festéshez szükséges anyagokat, illetve közösen dolgoztak az elkészült műveken, a munka összekovácsoló erőként hatott az iskolai közösségre is– Nagyon jó hangulat volt az iskolában, hiszen mindenki arra törekedett, hogy közösen színesebbé tegyük az intézményt – mesélte a kilencedik osztályos Vitos Máté. 

Jó érzés volt olyat alkotni, amit nap mint nap lát az ember, tudva, hogy részese volt a megvalósításának. A kedvencem a mandala festése volt, hiszen szeretem a fekete-fehér színkombinációt, és elég könnyen elveszhettünk az apró részleteiben. Igazán kedveltem az idézeteket, illetve a mottókat is megalkotni, úgy érzem, van is kézügyességem hozzá. Ráadásul az is jó érzést keltett bennem, hogy részt vehettem valami maradandó létrehozásában, tehettem valamit az iskoláért és a közösségért. Mostantól nem kell az üres, fehér falakat nézegetni, mert megteltek élettel!

– mondta Máté.