Díszpolgári címet vett át a lokálpatrióta mérnök, Barta Mihály

Barta Mihály építészmérnököt kiváló és értékteremtő munkásságáért a napokban Tiszatenyő díszpolgárává avatták, a település önállóvá válásának hetvenkettedik évfordulóján.

Felemelő érzés volt...– mondta meghatottan Barta Mihály arról a pillanatról, amikor átvette a díszpolgári címet Tiszatenyő önkormányzatától. Nem véletlenül választották az idén hetvenéves építészmérnököt a díjra, életútját a kemény munka mellett számtalan önzetlen cselekedet jellemzi. Az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán diplomázott, mint magasépítő üzemmérnök, majd – már a nyolcvanas években – több alkalommal készített műszaki szakvéleményt az egykori tanácsháza „lerobbant” épületéről. A jelenlegi önkormányzati hivatal is az ő tervvázlatai alapján készült el.

A kilencvenes években, a községet sújtó belvíz levonulása után a falu csapadékvíz-elvezető rendszerének szintezésében vállalt szerepet. Az önkormányzat felkérésére építész kollégájával együtt negyvennyolc megrongálódott ház költségvetését állította össze, illetve műszaki helyreállítását irányította, mindezt díjazás nélkül. Tevékenyen részt vett a település kulturális infrastruktúrájának kialakításában is. Részt vállalt a Szent István park szabadtéri színpadának megépítésében. Legnagyobb szívfájdalma, hogy bár a község és az egyházak kérése alapján 1997-ben tervezett egy helyi ökumenikus templomot – melynek már az alapkövét is letették – azonban az a mai napig nem készült el. 

Bár hivatalosan tíz éve nyugdíjas, napjainkig tevékenyen dolgozik. 

– Addig dolgozom, ameddig bírom jókedvvel. Még néhány évig biztosan. Minden évben elhatározom, hogy ez az utolsó év, és abbahagyom, de valahogy még nem jött el az ideje – válaszolta mosolyogva arra a kérdésre, meddig folytatja még a munkát. Szeretett szakmáját egyelőre nem viszi tovább a családból senki, bár két lánya korábban nagyon sokat segített neki. 

– Nem ezt a pályát választották, de mivel nagyon ügyesen rajzolnak és a műszaki leírásokban is jártasak, rengeteget segítettek. Azt mondták akkoriban, azért nem lesznek mérnökök, mert kisebb korukban látták, ahogy éjjel a tervezőasztal felett görnyedek. Ugyanis, amíg le nem feküdtek aludni, csak velük foglalkoztam, utána kezdtem el rajzolni. Azt mondták, na ezt ők nem csinálják... – idézte fel a korábbi éveket. Azóta már két unokája született, így még az is valóra válhat, hogy folytatódik a hivatás a családban. Barta Mihály egyébként a helyi közéletben is aktív munkát végzett és végez ma is. 1994-ben a rendszerváltást követő második szabad választáson előbb a szavazatszámláló bizottság elnöke, majd két ciklust követően a helyi választási bizottság elnöke lett. Utóbbi feladatkörét a mai napig betölti.

 – Ha meg tudom csinálni, megteszem – válaszolja ma is azokra a felkérésekre, melyek folyamatosan érkeznek hozzá.

Semmiképp sem pusztítani, hanem teremteni szeretett volna

Barta Mihály még a rendszerváltás előtt elvégezte a Magyar Néphadsereg tartalékostiszti iskoláját, és hadnagyi rendfokozatot szerzett. – Világéletemben katonatiszt szerettem volna lenni, így beálltam a honvédséghez. Szerintem jó katona voltam, sok-sok kitüntetést, jutalmat kaptam. Ám felderítő deszantosként a feladat a robbantgatás, a pusztítás volt. Időközben rájöttem, hogy ez nem az én világom, inkább építenék, alkotnék olyat, amit meg lehet mutatni az utókornak, a lányaimnak és most már az unokáimnak is – mondta az építészmérnök arról, miért nem maradt egykor a honvédség kötelékében.