Repüléstörténet: még kísérleti társaság is alakult Szolnokon, akik helikoptert akartak építeni

A jubileummal kapcsolatos múltidézőnk eddigi részeiben Szolnok repüléstörténetének legfontosabb eseményeit idéztük fel. Kevésbé ismert tény, hogy a repülőgéptervezés és saját konstrukció megépítése a város gépész-, illetve mérnökembereit is megérintette: 1897-ben, 1910-ben és végül 1986-ban is megvolt a megfelelő mérnöki tudás, azonban a nagy álmok nem teljesedhettek be.

A nemzetközileg elismert szolnoki konstruktőr 

Ludvig Ede Nándor 1870. június 7-én született Szolnokon. Tizennégy éves koráig élt szülővárosában, majd felköltözött Budapestre. Vágó Ignác lakatosmesternél szerezte meg a műlakatosi segédlevelet. Abban az időben minden tanulni vágyó iparos külföldre vándorolt, ezért Ludvig Ede tizenhat éves korában Bécsbe utazott. Egy ideig ott dolgozott, majd továbbvándorolt Münchenbe. Mivel a műlakatos szakmában a művészi kivitelezés érdekelte a legjobban, 1890- ben Párizsba költözött. Itt egy erdélyi szász ember, Regius Ede alkalmazta. Dolgozott és tanult is egyszerre

Ludvig egy kisebb szállodában lakott, és szabadidejében, titokban készített egy helikoptermodellt. Nagyon érdekelte a repülés, ezért kapcsolatba került Louis Blériot-val és Louis Paulhannal, a két híres francia aviatikussal is. A helikoptermodell tervrajzát 1896-ban adta be a párizsi szabadalmi bizottságnak. A szakmai pályázaton háromszáz modell indult, és a szakértői bizottság Ludvigét tartotta repülésre alkalmasnak. A L’Aérophile című újság 1897 márciusában a következőket írta a szerkezetről: 

„A magánmérnökök társaságának legutóbbi ülésén Brancher úr bemutatta egy csapkodó szárnyú helikopter modelljét, amelyet Ludvig Ede úr szerkesztett, ez az ügyességéről híres mechanikus. Ennek a készüléknek irányítható és repülő dinamikus gép nevet adott, de helyesebb a megjelölés, ha azt mondjuk, orthohelikopter...”.

A francia állam százezer frankos alaptőkével részvénytársaságot akart alapítani, hogy tökéletesítsék és gyártsák Ludvig Ede helikopterét. Ez a modell akkor korszakalkotó szerkezetnek számított, annak ellenére, hogy az első helikopter vázlatát Leonardo Da Vinci készítette el, még 1475- ben. Ha megépült volna a Ludvig-féle szerkezet, minden bizonnyal képes lett volna a levegőbe emelkedni nagyjából tíz évvel korábban, mint Paul Cornu helikoptere, amely 1907. november 13-án mindössze néhány másodpercre tudott felemelkedni pár centiméterre a talajtól. Az első valóban repülőképes helikoptert jóval később, 1936-ban Henrich Focke építette meg.

Felajánlotta találmányát, de letörték lelkesedését 

Ludvig, a sikeres tervező, az akkor Párizsban élő emigráns tábornok, Türr István javaslatára hazahozta a modellt, és felajánlotta találmányát a magyar kormánynak. A műegyetemen bemutatta a helikoptermodellt, de hazájában őrültnek nézték. Ez annyira letörte lelkesedését, hogy abbahagyta a további kísérletezést, visszament Párizsba, összecsomagolt, és végleg hazatért. Ezután megismerkedett későbbi feleségével, Ocskay Ilonával, majd családot alapított, 1900-ban Budapesten műhelyt nyitott, és folytatta a műlakatos szakmát. Művészi kivitelű bútorvasalás, kandallóalkatrészek, csillárok, lakberendezési tárgyak, ékszerdobozok, domborművek, jelvények, érmek készültek a műhelyében.

Az első helyben készült repülőszerkezetek 

1910. március 13-án a Jász Nagykun Szolnok Megyei Lapokban „Repülünk-e Szolnokon?” címmel a városban készülő repülőszerkezetekről számoltak be az újságírók: 

„A szolnoki vasúti munkások Repülő Kísérleti Társasága tervei alapján száz munkás dolgozott egy helikopter építésén, melyhez a szükséges anyagok jelentős része már megérkezett. Az elképzelések szerint a helikopter erőforrása egy héthengeres forgó motor lesz, melyet Budapesten a Dedics testvérek motorgyárában készítenek el. Továbbá készülőben volt egy ornithopter is. A kész motor és a repülőszerkezetek a tervek szerint április végén lesznek majd kiállítva, és májusban repülni fognak. A Repülő Kísérleti Társaság döntése alapján a város minden polgára támogatóként csatlakozhat a társasághoz és harminc koronáért részjegyet válthat.”

A Repülő Kísérleti Társaság megalakulásáról és működéséről az archívumokban nem található pontos adat. Az újságban szereplő cikk az első fennmaradt írásos dokumentum a társaság létezéséről. Ebben az időben Magyarországon körülbelül egytucatnyi helyen kísérleteztek repülőszerkezetek építésével. Szolnokon olyan fontos volt a repülés ügye, hogy társaságot is alapítottak a sikeres munka elősegítésére. Egyszerre két nagyon kockázatos és úttörő jellegű fejlesztésbe fogtak bele, mivel egy helikopter és egy ornithopter (csapkodószárnyú repülő) építésébe fogtak bele. Tették ezt annak tudatában, hogy ez a terület teljesen ismeretlen volt a konstruktőrök számára. A szolnoki repülőgépkísérletezők nemcsak a repülésről ötleteltek, hanem az új megoldású szerkezeteikkel is kísérletezek.

1910. április 11-én a Repülő Kísérleti Társaság egy repülőgép elhelyezésére szolgáló hangár felépítésére nyújtott be kérelmet a város vezetéséhez, mely a társaság nagyra törő terveit bizonyította a repülés fejlődésének előmozdítása érdekében. Május 15-én az ipartestületi helyiség udvarán megnyílt a Repülő Kísérleti Társaság által épített aeroplánt bemutató kiállítás, melyre hatvan fillér volt a belépési díj. Majd több hónapos munka és fejlesztés után elkészült az első, Szolnokon épített repülőszerkezet. Nem lehet tudni, hogy pontosan a helikopter vagy az ornithopter készült el a kiállításra. Semmilyen információ sem maradt a repülési kísérletekről, így nem lehet tudni, hogy sikerült-e repülni a szerkezettel.

Mezőgazdász szemmel: Dinka Tibor munkássága

Dinka Tibor 1920. november 2-án született Orosházán. Egyik szenvedélye volt a repülés, a másik a növényvédelem. Először 1940 nyarán repült vitorlázó géppel a Budapest Székesfővárosi Közlekedési Rt. (BszKRt) Repülő Clubnál. Motoros géppel először 1942. július 6-án repült a Debreceni Repülő Clubnál, majd novemberben a Vitéz Nagybányai Horthy István Repülő Akadémia hallgatója lett. Két évvel később, 1944. augusztus 20-án avatták fel tartalékos zászlósnak, majd pedig 1945. január 1-én áthelyezték a 101. Vadászrepülő Ezredhez, a Pumákhoz. A második világháborúban vadászpilótaként szolgált az egyik legsikeresebb magyar pilóta, Vitéz Tóth Lajos hadnagy kísérőjeként. 1945. május 3-án hadifogságba esett a raffeldingi repülőtéren, ahonnan szep tember 25-én szabadult, október végén pedig hazatért. A  motoros repülést 1948. február 2-tól folytathatta, majd május elsején felvették a demokratikus légierőhöz. Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) 1951. március 3-án letartóztatta Tóth Lajost, majd ellene, valamint tizenkét társa – köztük Dinka Tibor – ellen koholt vádak alapján pert indítottak. Tóthot 1951. június 11- én a Gyűjtőfogház falánál kivégezték és hamis név alatt a 298-as parcellába temették.

Kitartóan próbálkozott, mégis elkerülte a siker 

Dinka Tibor öt évet töltött a váci börtönben, 1956-ban szabadult, majd ismét a mezőgazdaságban dolgozott. 1966-ban felvették mezőgazdasági pilótának és 1967-től újra repülhetett. Szolnokon telepedett le. Agrármérnökként pontosan látta, hogy milyen problémákkal küzd a repülőgépes növényvédelem. Az 1976–77- es években kísérleteket végzett a légi járműből kipermetezett folyadékcseppek egyenetlen elosztásának kiderítésére. Tapasztalata szerint a kiszórt vegyszer legfeljebb hatvan százaléka hasznosul, a többi veszteség. 1978. január 1-jén nyugdíjba vonult. A vizsgálati eredményeit és az általa kezdeményezett kutatást a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium Repülőgépes Szolgálata 1981-ben lezárta. Tájékoztatták, hogy a mezőgazdasági gépek feljavításával kapcsolatos javaslatait a KGST-szakosodásnak megfelelően a lengyel repülőgép-tervezők tudnák hasznosítani… 

Ezután egy új repülőgép tervezésébe fogott dr. Hennel Sándor és Bánhidi Antal segítségével. Tizenhat különböző elképzelés született meg a rajzasztalon. A repülőgép elkészítéséhez Rubik Ernő és a MALÉV is segítséget ajánlott. A rendszerváltozás közben a mezőgazdaság azonban nem tartott igényt a gépre, ezért egy gyakorló és könnyű harci gépet terveztek, de az akkor jelentős átalakulásban lévő hadseregnek sem kellett a magyar gyártású repülőgép. Gondolhatnánk, hogy ez is csak egy olyan kezdeményezés volt a sok közül, mely nem volt kellően előkészítve, hogy megvalósuljon. Ám külföldről érkeztek érdeklődések. Dinka olyan nemzetközileg elismert repülőgép-motorgyárakkal levelezett, mint a Porsche, vagy a Rolls-Royce, mert a megfelelő motor kiválasztásával az üzemeltetési költségek is jelentősen csökkenthetőek. A tervek életképességét mutatja, hogy 1986-ban Jugoszláviában a kísérleti gépének tervét átvették, és tervezték a megépítését. A hagyatékban megmaradt levelezés alapján a hazai minisztériumokkal és a mezőgazdaság legjelentősebb képviselőivel folytatott kiterjedt levelezést, de a kitartó próbálkozások ellenére sem valósult meg egyik repülőgépterve sem. Dinka Tibor 2006. január 5-én hunyt el nyolcvanhat évesen.