A hazai repüléstörténet néhány fontos fejezetét Szolnokon írták

A kezdeti szárnypróbálgatások után lassacskán fellendült a légi élet Szolnok térségében is. A históriáskönyv további fejezeteibe is Magó Károly zászlóssal, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis katonájával, a RepTár munkatársával, hadtörténésszel lapoztunk bele.

Kvasz és Prodam békebeli mutatványai után 1919. március 22. és 1919. július 31. között zajlottak az első harci repülések Szolnok környékén. A városban repülőmegfigyelő állomás működött, melynek feladata a Budapest irányába tartó repülőgépek jelentése volt. Aztán a trianoni békeszerződés előírásai miatt tíz évig nem volt repülés Szolnok környékén. Majd csak 1930. augusztus 30-án tűnt fel az égen egy újabb jármű, Kirják István pilóta a Schmoll-pasta gyár gépével reklámrepülést hajtott végre Szolnok felett. 

Vitorlázógép landolt egy tanya közelében

A szolnoki sportrepülés kezdete a harmincas évek elejére tehető, amikor az autó- és motorsport kedvelői egyesületekbe tömörültek. A szolnokiak a kecskeméti Közép-magyarországi Automobil és Motor Clubhoz (KAMC) csatlakoztak. Nem motoros-, csupán vitorlázógépet 1933. augusztus 8-án láthattak először a város felett: Rotter Lajos, a gödöllői cserkésztábor repülőteréről felszállva, Szolnokon, Tompa Pál tanyája mellett landolt. Azután 1934 februárjában kezdődött el a KAMC szolnoki osztályának szervezése, mely 1935. március 17-től a sportrepülés meghatározó szervezete volt, egészen 1945-ig. 

Megkeresztelték a Szolnokon épült repülőket

Repülőgép-építésre is sor került Szolnokon. A harmincas évek közepén Puskás Ede városi tűzoltóparancsnok a tűzoltóállomány egyik tagját, Kubik János asztalost felküldte Budaörsre a repülőgép-építés fortélyainak elsajátítására. A tanulmányútból hamarosan történelem lett: 1935. június 23-án a KAMC szolnoki repülőnapján megkeresztelték a két szolnoki építésű vitorlázógépet, melyek az Imre és a Miklós nevet kapták.

Nem sokkal később, 1935. július 20-án a levegőbe emelkedett az első szolnoki építésű repülőgép, az Imre.

Az 1938-as év is hozott izgalmakat: szeptember 17-én ünnepélyes keretek között avatták fel az új 20x20 méteres hangárt a szandai réten, báró Urbán Gáspárné pedig Ezüstsirály névre keresztelte az egyesület új, nagy teljesítményű vitorlázógépét, a Szittyát. Mindeközben Schneider Emil főoktató, vitéz nagybányai Horthy István kormányzó-helyettes és vitéz Bogyay Kamill csendőr százados repülőbemutatót tartott a közel háromezer fős közönségnek. Ezt követően a vármegyeházán megalakult a város első önálló repülőklubja, Szolnok Megyei Repülő Egyesület néven. 

Légipostajárat kötötte össze a várost Budapesttel

Az első légipostajárat 1937. augusztus 22-én délelőtt indult útjára a Budapest–Szolnok–Budapest útvonalon. A BSE repülőgépe a szandai sportrepülőtéren szállt le, ahol ünnepélyes fogadóbizottság várta. A posta egy sátrat állított fel a réten, melyben ideiglenes hivatalt rendezett be. Az 1938. július 3-án megrendezett repülőnapon is volt légipostajárat a bélyeggyűjtők nagy örömére. A következő fontos momentum, mikor is 1939. február 17-én a Magyar Királyi Honvéd Légierő parancsnoksága levelet írt Szolnok polgármesterének, hogy a város határában repülőtér létesítését vették tervbe. 

Február 25-én a polgármesteri hivatalban megtartották a repülőtér építésével kapcsolatos tárgyalásokat.

Szolnok határában két terület jöhetett szóba: egyik a Nagyszanda pusztától keletre, a másik a szandai csárdától keletre. Május 5-én vitéz Bánfalvi vezérkari ezredes, a légierő vezérkari főnöke levélben tájékoztatta a város vezetését, hogy megszületett a döntés a repülőtér helyéről: „…értesítem a Polgármester Urat, hogy a repülőteret a szandai csárdától keletre a szandai láposig terjedő és törökszentmiklósi dűlőút mentén kívánom megépíttetni...” 

Másfél millió pengőt szántak a kivitelezésre

Augusztus 19-én elkezdődtek a repülőtér-építés előkészítő munkálatai. Az objektum kivitelezésének összköltsége mintegy másfél millió pengő volt. Szolnoknak ekkor lett két reptere: a szandai sportreptér, illetve a katonai repülőtér. 1940. szeptember elsején az 1. Vadászrepülő Ezred 1/5-ös Dongó századát Szabó Mátyás százados vezetésével Szolnokra helyezték. Augusztus 9-én a légierők parancsnoksága jelentette, hogy a szolnoki repülőtér hadi használatra alkalmas, 10-én pedig átadták a forgalomnak a repülőtérre vezető 740 méter hosszú utat is. Ettől kezdve egyre több repülőalakulat otthona lett a város. 

Az első frontszolgálat 1941. augusztus 7-én kezdődött, majd pedig 1942. május 1-jén, Horthy Miklós kormányzó fia, Vitéz Nagybányai Horthy István tartalékos főhadnagy, kormányzó-helyettes bevonult a szolnoki Dongó századhoz, hogy átképzés után részt vegyen a Szovjetunió elleni hadjáratban. Augusztus 20-án azonban a bevetésre induló gépével lezuhant és meghalt az ilovszkojei repülőtéren. Később, 1943 márciusában egy német kiképzőszázad települt a szolnoki repülőtérre.

A folyamatos területfejlesztés következtében június 7-én további 241,13 hektárral növelték a repülőtér területét.

Augusztustól a szolnoki repülőtéren még német műszerrepülő-kiképző iskola is működött, a repülőszázadokat azonban egyre-másra költöztették el. A szövetségesek 1944 nyarától bombázták a várost, szeptemberben vadászrepülő egység már nem is maradt a városban. Október 8-án kiürítették a repülőteret, a műszaki és a hajózó személyzet Mátyásföldre települt át. 

November 7-én pedig már a szovjeteké lett az objektum. 1945. március 9-e után kiürült a szolnoki repülőtér, amely 1947. októbertől került a Honvédelmi Minisztérium alárendeltségébe. Két évvel később, 1949. október elsején alakult meg a légierő fegyvernemi tiszti iskolája, a Honvéd Kilián György Repülő Hajózó Tiszti Iskola Szolnokon. Az intézmény 1954-ben állította rendszerbe a legendás MiG-ek első generációját. A forradalom idején, 1956. október 23. és november 4. között a szolnoki repülőtéren állomásozó repülőgépek felderítő és szállító feladatokat hajtottak végre. Az orosz alakulatok 1961 nyarán eltelepültek Szolnokról, majd 1973. november 6-án megnyitott a Szolnoki Repüléstörténeti Múzeum, ahol a hadrendből kivont gépeket állították ki. 

Modern helikopterek állomásoznak a bázison

A repülőtiszti főiskolán az 1982–83-as tanévtől indult meg a hazai helikoptervezető képzés, a szentkirályszabadjai alakulat közreműködésével, 1984. május elsején pedig megalakult a 89. Vegyes Szállító Repülő Ezred. Az újonnan felállított alakulat repülőtechnikáját a szentkirályszabadjai repülőtérről vezényelték át. A jelenlegi helikopterbázis közvetlen elődjének történetét 2004. augusztus 1-jétől számítjuk. Ekkor jött létre a megszűnő MH 87. Bakony Harci Helikopter Ezred és az MH 89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Ezred személyi és technikai bázisán az MH 86. Szolnok Helikopter Ezred,

a 2007. március 1-jei szervezeti váltást követően pedig megalakult az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis.

Ennek fő fejlődési irányvonala az alapfeladatok végrehajtása mellett a NATO-követelmények teljesítése, amely az újonnan megalakított szervezet felépítésében és a kiképzési feladatok végrehajtásában nyilvánult meg. A bázis technikai és személyi állománya rendre részt vesz nemzetközi missziókban, illetve a hazai árvíz elleni védekezésben, a haváriahelyzeteket követő helyreállítási munkákban. A Zrínyi 2026 Honvédelmi Haderőfejlesztési Program keretében 2019. november 18-án megérkeztek az első H-145M helikopterek. A közelmúltban landolt forgószárnyassal együtt összesen húsz gépből áll ez a flotta, mely képes a szállító, kutató-mentő és harctámogató feladatok ellátására.