2021.11.05. 06:58
Sikerült! Megvan Lauráék régóta áhított otthona
Olvasóink, magánszemélyek, szolnoki vállalkozók és alapítványok fogtak össze a tiszatenyői Sándor Lauráért. A Down-szindrómás, halmozottan sérült lányt egyedül neveli édesanyja, és sokáig félő volt, elvesztik megszokott otthonukat. Az adományoknak köszönhetően azonban sikerült megvásárolniuk eddig bérelt házukat, ahol már kilenc éve élnek.
Nagy megkönnyebbülés Laura és Henriett számára, hogy nem kell elköltözniük otthonukból. Sokan összefogtak, hogy segítsenek a Down-szindrómával élő lányon
Fotó: Nagy Balázs
– Félek attól, hogyha el kell költöznünk, az nagyon megviselné, belebetegedne... – mondta még május végén Hamzi Henriett, a Down-szindrómás Laura édesanyja. Bérelt házukat akkor eladta volna a tulajdonos, elsősorban nekik. Ám mivel az édesanya ápolási segélyen van, a bankok sorra utasították el a hitelkérelmét. Nagyon el volt keseredve, ám, mivel nem szokott segítséget kérni, mégsem ő, hanem egy aggódó szomszédja kereste fel szerkesztőségünket.
– Az édesanya igen kevés jövedelemből gazdálkodik, de mindent megtesz azért, hogy gyermekének a lehető legjobb körülményeket biztosítsa, például az élelmiszert, a ruhát, a tisztálkodási szereket, a fejlesztőeszközöket. A nap huszonnégy órájában gondozza, Laura ugyanis alapbetegségéből eredően értelmileg súlyosan korlátozott, beszélni nem tud, étkezésben, tisztálkodásban, öltözésben segítségre szorul, önellátásra teljesen képtelen – írta akkor Szilágyi Mihályné.
Olvasóinkat nem hagyta hidegen a beteg lány sorsa, Henriett számláján gyűlni kezdett a pénz, majd Tiszatenyő is összefogott a családért. Máté Noémi például jótékonysági futballmérkőzést szervezett a településen. Az eseményen sorra érkeztek a felajánlások. Később ismert emberek és ismeretlen jótevők is segítettek – mindenki úgy, ahogy tudott.
A ház megvásárlásához szükséges fennmaradó összeget végül egy fogyatékkal élőket segítő és egy szolnoki alapítvány pótolta.
A megyeszékhely vállalkozóihoz eljutott ugyanis Laura története, összefogtak, és a Szolnok Jövőjéért Alapítványon keresztül segítettek a családnak. Így nagy megkönnyebbülésére a ház kulcsa ma már Henriettnél van.
Fotó: Nagy Balázs
– Még most sem hiszem el, hogy sikerült! Sosem gondoltam volna, hogy ennyien mellénk állnak a településen élők közül, sokan pedig ismeretlenül. Nekik köszönhetően Laura végleg maradhat a megszokott környezetében. Nagyon boldog és végtelenül hálás vagyok mindenkinek, aki segített abban, hogy ami néhány hónappal ezelőtt még csak álom volt, mostanra valóság lett.
Már nem kell rettegve néznem minden nap Laura szemébe. Most már tudja, érzi, hogy minden rendben van!
– Szavakkal nem tudom kifejezni, mennyire hálás vagyok… Köszönöm! Mindenkinek! – mondta a meghatódott édesanya.
