Újra Szolnokon dolgozik az ismert román rendező, Sorin Militaru

– Többször rendezett már Szolnokon. Milyen érzés visszatérni a városba?

– Ez az ötödik alkalom hogy itt vagyok, mondhatni négy évet az életemből Szolnokon éltem, nagyon szeretek itt lenni. Most is, mintha hosszú idő után újra hazatértem volna. Nosztalgiát és örömöt érzek, hiszen ismét találkozhatok rég nem látott ismerősökkel, és itt van ez a darab, Az öldöklés istene amit most rendezek. Mindez együtt egy nagyon pozitív lelki élményt nyújt számomra.

– A magyar nyelvterületeken az egyik legtöbbet foglalkoztatott román színházi rendezőnek tartják. Milyen hasonlóságokat és milyen különbségeket lát a magyar és a román színház között?

– Nincsenek hasonlóságok. A romániai magyar színházakat nagyon meghatározza a román színházi világ, az újvidéki színházat meghatározza a szerb színjátszás,

Magyarországot pedig egy különleges stílus jellemzi.

– Akárhányszor dolgoztam itt, mindig olyan színészekkel találkoztam akik szakmájukban rendkívüli mértékben elkötelezettek. Úgy gondolom, hogy a kultúrák keveredése színházi tekintetben csak jó dolgot eredményez. Mert itt találkozik két világ, és alkot egy nagyobb, jobb világot, de művészei szempontból mindenképpen különlegeset. Ugyanis mindannyian a legjobbat rakjuk bele az alkotói folyamatba. Én is sokat tanulok a magyar színházi barátaimtól, és remélem, ők is tanulnak tőlem.

– Például mit?

– A színpadi szabadságot. Azt, ahogyan próbálunk.Sokkal több nyugalommal, szabadsággal. Mi teljesen más ritmusban dolgozunk mint a magyarok.

– Egy korábbi interjújában mondta, hogy míg a magyar színészekre inkább az igavonás, a lassabb, keményebb munka, a román színészekre inkább a lazaság, játékosság jellemző.

– Igen, erre gondoltam. Mi más utakat választunk ahhoz, hogy azonosuljunk a darabbal.

A magyar színészek nagyon komolyak, ők egy sokkal stabilabb alapra építenek.

– Egyszer azt kérdezték tőlem mit keres egy román rendező egy magyar színházban, és mit keres egy magyar rendező egy román színházban.Én azt mondtam, a magyar rendező a román színházban rendet tesz, mi pedig egy magyar színházba könnyedséget, játékosságot hozunk.

– Visszatérve Az öldöklés istene című darabra, Roman Polanski filmes adaptációja mennyire könnyíti vagy nehezíti meg a dolgát, hiszen így már egy ismert történetről van szó.

– Nyilván sokat segített, hiszen Polanski egy nagyon nagy rendező, sok helyen magyarázatot ad bizonyos darabbeli helyzetre. Polanski filmje egy kiemelkedő alkotás, de a színház az más annak ellenére, ahogyan mi ezt a darabot színpadra állítottuk. Ugyanis a történet filmszerű bemutatására törekszem, próbáltam olyan eszközöket használni, amelyek közelítenek ehhez. A természetességet, a naturalista ábrázolásmódot céloztam meg, valós térrel és tárgyakkal, hogy ne a klasszikus színházi produkció felé menjen az előadás. Mondtam a színészeimnek hogy azt szeretném érezni, mintha egy otthonba lesnék be az ablakon keresztül, úgy, hogy közben a szereplők nem is tudják hogy nézem őket.

– Mennyire aktuális napjainkban a darab mondanivalója?

– Rendkívül. Nem is az alaptörténet, vagyis az iskolai bántalmazás, hanem a világnézetek ütközése miatt. Ebben a darabban a párkapcsolati problémáktól, a politikai harcokon át minden megjelenik ami a mai korban aktuális.

– Mennyire követi nyomon a magyar színházi illetve politikai helyzetet?

– Nem igazán, én a román politikai társadalmi és kulturális helyzetet követem nyomon és arra reflektálok.

– Ön szerint mennyire kell válaszolnia a színháznak az aktuális politikai történésekre?

– Nagy mértékben. Ugyanis a politika határozza meg a mindennapi életet, így ha teszik ha nem, mindenképpen belekerülsz a körforgásba. De én nem hiszek és nem is tetszik a direktben és harcosan politizáló színház.

– Mire számíthat a közönség, ha megnézni Az öldöklés istene című darabot, melyek premierje szombaton lesz. Szórakozásra, gondolkodtatásra vagy mindkettőre?

– Mindkettőre, hiszen ez egy sötét humorú vígjáték, tükröt tart az emberek elé, de nem olyan módon, hogy elszomorítana. Elgondolkodtat a családról, az életről, és lehet hogy a néző kicsit magára is ismer. Majd elválik...

Névjegy: Sorin Militaru, rendező, tévé- és filmrendező, producer

Született: Brajla,1964. december 7.

Tanulmányai:

I. L. Caragiale Színház- és Színművészeti Egyetem, Bukarest, Színművészeti Kar, színházi rendező szak

Iași Műszaki Egyetemi Intézet

Életpályája:

2007-2010 Konstancai Állami Színház, aligazgató

2005-2007 Teatrul Tineretului Színház, Piatra Neamt, rendező

1998-2000 Producer, Prima Tv

2000-2002 Rendező, TVR és ProTv

2015 óta a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának rendezője

Díjai:

Kortárs Színházi Fesztivál, Brassó, A legjobb rendező díja: Népirtás

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, Magyarország, A legjobb rendező: A makrancos hölgy, avagy a hárpia megzabolázása

Kisebbségi Színházak Fesztiválja, A legjobb előadás: Alvás

Egyfelvonásosok Fesztiválja, Nagyvárad, A legjobb rendező: Bernarda Alba háza

Shakespeare Színházi Fesztivál, A legjobb előadás: Szentivánéji álom

Pécsi Országos Színházi Találkozó, különdíj: Alkésztisz