2021.10.03. 15:28
A sikerélménnyel kecsegtető feladatok a feszültséget is oldják
A művészet azon gyermekek előtt is kitárja kapuit, akiknek egyébként számos akadállyal kell megküzdeniük az élet különböző területein. Hogy miként hat az alkotás a fiatalokra, arról Páncsics Edina rajztanárral és fejlesztőpedagógussal beszélgettünk.
Páncsics Edina szerint a legfontosabb, hogy a gyerekeknek élményt jelentsen az alkotás
Forrás: Beküldött fotó
– A sokéves, Zöld Házban végzett munkám során számos eltérő iskolatípusban tanuló – legyen szó Waldorfba, szakiskolába, vagy éppen gimnáziumba járó – gyermekkel találkoztam – kezdte Páncsics Edina, a szolnoki Széchenyi István Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium rajztanára.
– Arra törekszem, hogy a tanulási zavarral küzdő gyermekek fejlesztését a vizuális és a vizuálisan attraktív, illetve képzőművészeti feladatokkal segítsem elő.
Számos művészeti feladat segít a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, a mozgás és akár a testkép megalkotásának fejlesztésében.
– Például a hétévesek a rajzaikon emberi formákat, egyszerű színeket és talán egy-két motívumot jelenítenek meg. Ezzel szemben a középiskolások már természeti formákkal, organikus elemekkel, színhangulatokkal és esztétikai gondolatokba sűrített világképpel gazdagítják munkájukat. A feladatok mindig egy-egy témakört ölelnek fel, ilyen mondjuk a vonalrajzolás, mely többféleképpen nyújthat segítséget.
Egy színező feladat kitöltési formája is lehet, mivel sokat elárul a gyerekek lelki világáról, hogy mennyire tudnak a kijelölt vonalakon belül maradni.
– Illetve az ollóval való formák követése is nagyban hozzájárul a gyermekek finommotorikájának, azaz koordinált mozgásának fejlesztéséhez.
A rajztanár szerint a legfontosabb, hogy a jól megélt feladat elmélyedésében a diákok fejlődnek, feszültségeik oldódnak, illetve sikerélményt szereznek általuk.
– Elsődleges az alkotás élménye, hiszen ilyenkor a részképességeik egybehangoltan kezdenek működni, valamint komplex teljesítményük is megmutatkozhat – hangsúlyozta a rajztanár. – Ezért fontos, hogy mindig arra alapozzunk, amit a gyermek már tud, mert a későbbiekben erre tudunk építeni.