2021.09.04. 15:28
Történelmi kegyhelyeket látogattak meg a szolnoki zarándokok
Hazai történelmi kegyhelyeket kerestek fel a megyeszékhely zarándokai a közelmúltban. A harmincöt fős csoport – melynek lelki vezetője Lédeczi Dénes plébános atya, csoportszervezője pedig korábbi, mariazelli útjukhoz hasonlóan, Pélyi Andrásné volt – augusztus közepén a szolnoki Szent József-templomból indult háromnapos útjára.
A zarándokok a veszprémi érseki palotával szembeni Szaléziánum látogatóközpont bejáratánál
Forrás: Beküldött fotó
Első állomásként Székesfehérvárt keresték fel, ahol az ősi koronázóváros történelmi nevezetességeinek, többek között a Prohászka Ottokár-emléktemplomnak, a Kaszap István-emlékhelynek és a középkori bazilika romkertjének megtekintése után útjuk a szép Árpád-kori legendákat őrző Bodajkra vitt. Az ország egyik legrégebbi kegyhelyének, a Segítő Szűzanya-kegytemplomának a meglátogatása során a Lédeczi atya által celebrált szentmisén is részt vettek.
Bodajk szent kútjának ősidők óta gyógyító erőt tulajdonítottak, s a hagyomány szerint egykor Szent István, Szent László királyok, Szent Imre herceg és Szent Gellért püspök is elzarándokolt ide.
A nap zárásaként pedig pihenésképpen a környék egyik híres bortermelő vidékén, Móron borkóstolón vehettek részt.
Másnap az ország egyik legszebb fekvésű településén, Tihanyban, a bencés apátságba folytatódott a zarándoklat, ahol az utolsó magyar király, IV. Károly töltötte végső hazai napjait. Következő állomásuk ezen a napon a „királynék városa”, Veszprém volt, helyi idegenvezetővel az érseki palotát, a Szent György- és a Boldog Gizella-kápolnát, végül a Szaléziánum nevű látogatóközpont termeit tekinthették meg. A szentmisét ezen a napon Veszprémben, a szépen felújított Károly-templomban mutatta be Dénes atya.
Az utolsó napon először a Zirci Ciszterci Apátságnál álltak meg, ahol a barokk templom szépségét, majd helyi idegenvezetéssel a híres könyvtárban csodálhatták meg a szebbnél szebb látnivalókat. Ezt követően egyénileg az egyháztörténeti kiállítás, valamint az arborétum megtekintésére volt lehetőségük. Záróprogramként a Bakonybéli Szent Mauríciusz bencés monostor várta őket, ahonnan kis elcsendesedés után indultak hazafelé vezető útjukra.
A nap és a zarándoklat zárásaként a csoport tagjai végül Monoron, a Nagyboldogasszony-templomban, szentmisén adtak hálát az út lelki kegyelmeiért. Ezen a szentmisén egy különleges élményben is része volt a zarándoktestvéreknek, ugyanis az egyik résztvevő házaspár éppen ezen a napon ünnepelte negyvenötödik házassági évfordulóját.
Dénes atya, valamint a zarándoklat valamennyi résztvevője előtt itt újból megerősítették házassági fogadalmukat.
Amint azt Pélyi Andrásné hírportálunknak elmondta, az ő számára útjuknak a meglátogatott helyszínek történelmi levegője és lelki-szellemi kisugárzása mellett felemelő élménye volt az is, hogy többségében időskorú, hetven éven felüli résztvevőknek is akkora erőt és tartást adott a zarándoklat, hogy minden gond nélkül meg tudták tenni ezt a programokkal, látnivalókkal alaposan megtűzdelt utat. Egyik társuk a végén meg is jegyezte: „Nagyon elfáradtam, de lelkileg teljesen felfrissültem!”.
Lengyelországi utat is terveznek
A zarándoklat a csoport szolnoki megérkezése után egy rövid közvélemény-kutatással zárult. Amikor az út technikai részét szervező utazási iroda munkatársa, Tóth Andrea idegenvezető az iránt puhatolózott az út résztvevőinél, hogy szívük szerint legközelebb hová szeretnének ellátogatni, rövid időn belül egyértelmű döntés született. Eszerint a lassan már hagyománnyá váló éves zarándoklatok legközelebbi célpontja várhatóan a lengyelországi Częstochowában található pálos kolostor lesz.