Ötszáz évvel ezelőtt építették a Jászkunság legrégibb csatornáját

Erről a vízügyi létesítményről 1981-ben már említést tett Nemes Gerzson, a megye vízrajzi történetének egyik legnagyobb kutatója Az 500 éves Kun Ásás című tanulmányában. Vajon mi lehetett ez a vízügyi létesítmény, amelynek első írásos említése pontosan fél évezrede, 1521-ben történt?

Annyit tegyünk hozzá történetünkhöz, hogy ebben az időben a Nagykunság területén kunok éltek, akik zömében állattartással foglalkoztak. A harcias szellem azonban még bennük élt, így lépten-nyomon vitába keveredtek a szomszédokkal. A viszálykodást megelégelve azután 1521-ben II. Lajos király egy öttagú bizottságot küldött ki, amelynek munkáját Báthory István nádor, a kunok legfőbb bírája irányította.

A bizottság tagja volt egyébként Werbőczy István királyi személynök is. A küldöttség a Tomajmonostora felőli határvonalat ismét kijelölte. Ezzel kapcsolatban idézzük a jegyzőkönyv idevonatkozó sorait:

„…Annak után tartván azon részre, mentünk egy laposon, mely Ásvány laposnak neveztetik… Onnét mindig azon részre tartván ugyan azon laposon, közel az Ásáshoz, mely Kun ásásnak neveztetik egy határt, mely Ásovány hátnak neveztetik láttunk, melyet meg is ujitottunk és ottan szomszéd határos Tisza Szalók…”

Ez a „Kun Ásásnak” nevezett földmű, amelyet Ásoványnak is neveztek, Nemes Gerzson szerint is egy régi csatorna maradványa. A kunhegyesiek építették, hogy a Mirhó vizét a Kakat völgyébe gyorsabban elvezessék. Ezzel védték meg legelőiket, földjeiket a felduzzadt vizek ellen. A Mirhó ugyanis egy nyílás volt a Tisza Abádhoz közeli szakaszán. Az itt kilépő árvizek minden évben tavasszal végigzúdultak az egykori Tisza-ág: a Kakat medrében, elöntve és járhatatlanná téve Kunhegyes és Kisújszállás térségét. A csatorna kiásása ezeket a gondokat próbálta meg orvosolni.

A „Kun Ásás” neve előfor­dul a bevezetőben említett 1733-as határvitában is. Az itt szereplő tanú, a túrkevei Ozy András elmondta, hogy: „…ezelőtt 26 esztendővel [1707] a Kun Ásást a Kunhegyesiek bírták és ugyanakkor maga is, akkoron ott lakván, ásta…” Feltehetően ez arra utal, hogy a török kiűzése utáni időkben a csatornát a kunhegyesiek újra kiásták. A „Kun Ásás” neve ezután elhalványodott, a csatornamaradvány később Ásvány-ér néven található meg a vízrajzi térképeken.

Ezzel a megnevezéssel találkozunk Balla Antal 1777-ben készített térképén. Magának a csatornának a jelentősége azonban kiemelkedő, hiszen öt évszázada megyénk területén már elkészült ez a jelentős vízrendezési mű.