Köcsögduda és tekerőlant is színesíti Kövér István gyűjteményét

A zene iránti szeretet és nyitottság mélyen ott gyökerezik Kövér István gyermekkorában. A tőtevényi tanyavilágban nevelkedett, szülei nagyon szerettek énekelni.

– Mindig elvarázsolt, amikor édesapám a tangóharmonikán játszott. Olyan átéléssel muzsikált, hogy teljesen magával ragadott – emlékezett vissza a régi időkre. Az iskolai úttörőcsapatban leginkább a kürtöt fújta, de tagja volt az énekkarnak is. Az általános iskolai évek végén elérkezett a pályaválasztás. Nagybátyja nyomdokaiba szeretett volna lépni, aki katonaként szolgált. Szülei azonban „eltérítették” erről az útról, amire aztán később visszatalált.

– A szüleim azt javasolták, hogy tanuljak inkább valami jó szakmát, nem engedtek katonának.

– Nem követtem a belső hangomat, a vágyaimat, így a hűtőgépgyárban helyezkedtem el. Gépi forgácsolónak tanultam, majd gépésztechnikus végzettséget szereztem.

A kötelező sorkatonai szolgálatig maradtam a gyárban, 1972-ben vonultam be, a jászberényi 92. rakétaosztályhoz kerültem gépkocsivezetőnek. Végül ott ragadtam a honvédségnél, ahol még harmincöt évet szolgáltam – részletezte István.

A kilencvenes évek elején megszűnt a honvédség Jászberényben, ezért kikerült készenléti szolgálatba. Szabadidejében pedig mind jobban belemerült a népzene világába. Először a Portelki Pávakörbe csábították el, ahol furulyázni és citerázni tanult. 1996-ban lehetőség adódott arra, hogy a Népzenei Intézet kétéves citerakurzusát elvégezze.

– A képzés alatt kerültem igazán közel ehhez a csodálatos hangszerhez. Néhány év múlva már Jászdózsán tanítottam, az első csoportomba tizenkét fő jelentkezett. A jászberényi Napsugár Óvodában is népszerűsítettem a népzenét, a gyerekek megtanultak alapfokon citerázni – mondta a népzenész, aki gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szívesen tart hangszerbemutatót.

Oktatási tevékenységéért korábban megkapta a Déryné-emlékplakettet.

Kövér István az elmúlt évtizedekben több jászsági pávakörnek is aktív tagja volt, és szép eredményeket értek el a népzenei minősítéseken. Néhány éve szabadúszóként zenél, és segíti a dalos közösségeket. Jánoshidán, Jászboldogházán és a jászberényi Honvéd Kaszinóban is vannak tanítványai.

Kedvence a citera, huszonnyolc darabot őriz otthonában

– A népzene az életem fontos része, a zene nemesíti a lelket, és segít a problémák megoldásában. Szenvedélyesen gyűjtöm a hangszereket és a kottákat. Négy és fél mázsa kotta van a gyűjteményemben. Ez körülbelül ötezer-négyszáz magyar népdalt jelent. Mintegy hatvan népi hangszert gyűjtöttem össze. Ezek között van fafúvós, rézfúvós, vonós, pengetős és ütős is. Huszonnyolc citerám van, melyek Magyarországról, Ausztriából és Ukrajnából származnak. Az internet és a személyes kapcsolatok sokat segítenek a hangszerek beszerzésében – mondta Kövér István, akitől azt is megkérdeztük, melyik hangszer áll legközelebb a szívéhez.

– Mindegyik kedves számomra, de a citera húrjain szól legszebben lelkem dala... – felelte a népzenész.