Generációk példaképei voltak a legendás szolnoki zenészek

– Gulyás Laci ’42-es születésű, jövőre töltötte volna a nyolcvanadikat – kezdte a múltidézőt a Szigligeti- és Kaposvári Gyula-díjas László Béla, aki egykoron maga is megfordult néhány helyi könnyűzenei bandában, illetve fél évszázada (fő)világosító a Szigligeti Színházban.

Az ötvenes években a rockőrület Szolnokot sem kerülte el.

A fiatalok, rajongva a legfrissebb külföldi könnyűzenék iránt, a Luxemburgi Rádiót, illetve titokban a Szabad Európa Rádiót hallgatták. Már ha a családi költségvetés megengedte az akkor legdivatosabb hangláda beszerzését. Akkortájt a táncdal volt itthon a sláger, ám az államilag zavart „imperialista” adók által sugárzott, ropogósabb stílusú zenék lekoppintására egyre-másra alakultak bandák. Elsőként a Munkásőr úti Miliben, a belvárosi Múzeum étteremben, a Sport presszóban, illetve a „Ságvári” SZOT-ban szolgáltattak újonnan alakult zenekarok talpalávalókat.

Aztán egyre-másra a város majd minden vendéglátóhelyén, a szokott cigányzene előtt vagy után a könnyű műfaj legifjabb apostolai léptek fel. Az említett Mili zenekar 1960-ban alakult, alapítói a most elhunyt Gulyás László zongorista és énekes, illetve a dobos Rozsinszky Andor, aki szintén nincsen már közöttünk – emlékeztetett László Béla.

– A kétfős felállású zenekar neve azért nyerte el a Mili nevet, mert az akkor Munkásőr, ma Kőrösi úti, Mili nevű kultúrházban, annak is a vörös drapériával borított „vörös termében” az ifjúsági klub által szervezett Ötórai teákon, táncesteken lépett fel leginkább. Nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Andor öccse, László is, szólógitáron, majd Münich Károly (trombita), Bartha Kornél és Nagy Imre (szaxofon), illetve Rácz József „Sajó” (bőgő) is.

– A zenekar 1962 tavaszára már egy ütős, hét főből álló zenekarrá fejlődött. Ekkortájt már létezett és nagy sikerrel szórakoztatta a nagyérdeműt a Tisza Szállóban és kisebb-nagyobb klubokban Bedő Karcsi együttese, illetve a tanulmányaik folytatása miatt a fővárosba költöző, egykori Verseghy gimis Bergendy fivérek is, kiknek magasan ívelő pályafutása bizonyára sokak előtt ismert. A nem sokkal korábban nagy népszerűségnek örvendő francia és főleg olasz slágereket ekkortájt váltották fel az angolszász számok. A hazai együtteseknek saját szerzeményeik még alig voltak, vagy ha valamely zenekarnak akadt is, s játszotta a magáét, eleinte nem nagyon volt sikere vele – magyarázta.

– A hatvanas években sorra színpadra léptek a tehetséges fiatal zenészek. Megalakultak és alakultak át zenekarok, ki ide segített be, ki ott pótolta a hiányzó hangszerest, de azért tudni lehetett, hogy mely banda kikből áll. A legendás Integrál együttest a Szegedi Tanárképző Főiskola Szolnoki Tagozatának hallgatóiból 1965-ben alapították elsősorban a Mili zenekarból kilépő tagok: Gulyás László billentyű, Bartha Kornél szaxofon, Bendó János basszusgitár, Rónaszéki Tibor ritmusgitár és Thuróczi Ferenc dob. Persze mindegyikük énekelt is, vagy vokálozott – jegyezte meg.

Az Integrál 1965. január 25-én adta első koncertjét a SZOT-házban.

– A Szolnok Megyei Néplap január 28-i száma Új tánczenekar Szolnokon című írásával adott hírt az alakulásról. Ezt követően hat éven keresztül szinte mindennap felléptek házon belül és vidéken is, hogy aztán belefáradva a gyakori utazásokba, a munka melletti éjszakázásokba, a kényszerű együttlétbe, 1971-ben fel is oszlottak. Ám, mit ad isten, számtalan alkalommal próbáltak újraalakulni, jubileumi koncertet adni. Például 73-ban, majd pedig 85-ben is újjáalakul az Integrál, s ez idő alatt, illetve az eltelt fél évszázadban számos tagcsere is volt a bandában. Egyszer összeszámolták: összesen huszonhét zenész volt rövidebb-hosszabb ideig integrálos.

– Szegény Gulyás Laci viszont már csak jubileumi, a 20., majd pedig a 25 éves koncerteken lépett fel, valamint 2010 júliusától az összes szolnoki emlékkoncerten. Nekem az is felemelő érzés volt, hogy 2019-ben épp ő nyitotta meg a hagyományossá lett „Akikért a zene szól” fotókiállításomat. Az Integrál együttes a legutolsó búcsúkoncertjét egyébként 2016 nyarán adta az akkori emlékkoncerten. Még Gulyás Lászlóval… – idézte fel a múltat László Béla.

Zongoristaként és kézilabdaedzőként is bizonyított

A szolnoki Mili, majd az Integrál zenekar egyik alapítója, Gulyás László – László Béla emlékei szerint – nem fért bele az „átkos rendszer” eszmeképébe. Friss szellemű tanáremberként, egy időben vendéglátós zenészként a város válaszút elé állította. Ez volt 1971-ben, az Integrál a távollétében már nem működhetett. Pest megyébe költözött, családjával számos térségi kerületben, kisvárosban élt. Testnevelői képesítését a későbbiekben a monori kézilabdacsapat edzőjeként is hasznosította, ahonnan rendkívül tehetséges és jó játékosokat adott a magyar kézilabdasportnak.