Beiktatták az új nagykunkapitányt Berekfürdőn

– A legújabb kori nagykunkapitány-választás, a kun őseink által lefektetett hagyományok tiszteletéül 2000. évi felelevenítése óta az e napi megválasztott kunkapitánya sorában egytől egyig kiváló jellemű, nagy tiszteletnek örvendő, közösségformáló emberek szerepelnek. A kunkapitányi rang rendkívüli megtiszteltetéssel jár. Eredete királyi hadviselésben és az ítélkezésben, a bíráskodásban a kunok által betöltött szervezeti tagozódásra utal, amely egyben a közigazgatásunk egykori szervezeti egységeit is magában hordozta.

– Ezt a címet sohasem lehetett csak úgy megkapni. Ezt a megtiszteltetést korszaktól függetlenül mindig is ki kellett érdemelni.

– A nagykunkapitánynak, mint egykor, úgy ma is, rendelkeznie kell a tisztség betöltéséhez elengedhetetlen, nagy kun őseink által szolgáltatott erényekkel, küzdő szellemmel, emberséges jellemmel, valamint bölcsességgel és egész életútjával ki kell, hogy érdemelje szűkebb hazája, a Nagykunság lakóinak és vezetőinek elismerését.

– A kunkapitányok, a kun törzsek, nemzetségek, majd a kunszállások vezető tagjai, nemzetségfők, nemzetségi kapitányok és szálláskapitányok leszármazottjai voltak, akiknek sorai közé emelkedtek a keresztény hitre áttért földbirtokos kunok, és akiknek földjét itt, ahol állunk, egykor Kolbászszéknek is hívták, és melynek lakói századokon át élvezték a közösen kivívott kollektív nemesség rangjával járó előjogokat. Az Árpád-kori királyaink még viselték a kunország királyai címet is, ám idővel a kunok főbírája, a nádor vette át a kunok ügyeinek intézését egészen a 19. század végéig, amikor a közigazgatás átszervezésével a Hármas Kerület beolvadt a környező megyékbe, és megalakult Jász-Nagykun-Szolnok, valamint Bács-Kiskun megye.

– Jászkun identitásunk hagyományaink megélésében ölt testet, és kapitányaink megválasztásával ismerjük el az ő személyes példamutatásuk iránti megbecsülésünket, tiszteletünket, regnáló és emeritus jászkapitányaink és nagykunkapitányaink, valamint feleségeik, állandó meghívottjai megyei rendezvényeinknek. Teljes szívemből gratulálok és kívánom, hogy a ma beiktatásra kerülő Győrfi Lajos szobrászművész barátunk életútját is továbbra is övezzék az eddigihez hasonló fényes sikerek, és övezze őt és családját a közösségért, a Nagykunságért és egész szeretett magyar nemzetünkért végzett áldozatos munkája során, szép ünnepet kívánok minden kedves megjelentnek. Köszönöm szépen a tiszteletüket – mondta Hubai Imre.

– Szabad jászok, kiskunok és mi, nagykunok! Tisztelt főkapitány úr, kapitány urak, kedves kapitányné asszonyok, kedves egyházi és világi elöljárók, kedves szabad jászok és kunok – kezdte beszédét F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő.

– Egy hatalmas fa, ha nem mélyre nyúlnak a gyökerei, ingadozó, a legkisebb szél is kidönti. De nekünk, kunoknak, nagykunoknak mélyre nyúlnak a gyökereink. Évszázadok, talán évezredek mélységébe. Ezek a gyökerek a közép-ázsiai pusztákig nyúlnak vissza. S az a nép, amelynek ilyen gyökerei vannak, semmilyen szél, semmilyen vihar nem lengetheti meg.

– Erősek vagyunk, hiszen bár a gyökereink mélyre nyúlnak, máshol erednek, de lombunk a jászokkal összeér.

– Bár talán távolról ide tévedő idegen, a lombja alapján nem tudja megítélni, hogy jász-e, vagy kun. De mi tudjuk, tudjuk azt, hogy ki az, aki erről a földről származik, ki az, akinek itt erednek a gyökerei, ki az, aki ismeri gondolatainkat, ismeri ételeinket, szokásainkat, pillantásunkat, amiben benne van öröm, benne van harag. Ismeri hallgatásunkat is, amivel mi, nagykunok sokkal többet el tudunk mondani, mint néhányan száz szóval. Pillantásunkat, kézmozdulatunkat ismerjük egymást, hiszen tudjuk, honnan jöttünk és tudjuk, hova tartunk.

ekünk kunoknak, nagykunoknak, kiskunoknak és jászoknak évszázadokon keresztül elöljáróink voltak. Elöljáróink voltak a kapitányok, akiknek rang, hatalom, döntési helyzet volt a kezükben. De most is a kapitányok elöljáróink, a kapitányokat megilleti az a tisztelet, az a tisztesség, hogy kapitány uramnak vagy főkapitány uramnak szólítsuk őket, mert nincs olyan, hogy újkori, legújabb kori jász, vagy kunkapitány. Kunkapitány van. Főkapitány van, és azok a kapitányok, akik birtokolják ezt a tisztséget, akik elöljáróink, akik előttünk járnak hagyományban, életvitelben, tisztességben, ők ugyanolyan kapitányok, mint amelyek 100 vagy akár 200 esztendővel ezelőtt előttünk jártak.

Én kívánom azt, hogy a magyaroknak az az ága, amelyet kunoknak vagy jászoknak hívunk, vigyék tovább ezeket a nemes hagyományokat, hiszen olyan, hogy valaki csak ember, olyan nincs. Az ember lehet magyar, lehet jó ember, lehet rossz ember, lehet katolikus, lehet református. És olyan is, hogy csak magyar, olyan sincs, mert magyar van jász, van kun és van mindenféle más. Én kívánom azt, hogy legyünk büszkék hagyományainkra, legyünk büszkék gyökereinkre, mert ezek a hagyományok minket értékesebbé, nemesebbé tesznek. De ezek a hagyományok nehéz terhek, hiszen évszázadok kapitányainak, évszázadok parasztembereinek, vitézeinek, huszárainknak, azaz őseinknek mind meg kell felelni – tette hozzá.

– Nehéz ez a teher, nehéz ez a kereszt, de közösen kell viselni.

– Én kívánom azt, hogy leendő nagykunkapitányunk, akit ismerek hosszú évek óta és tudom, hogy előttünk fog járni, példát fog mutatni és nem azt fogja mondani, hogy előre, hanem azt, hogy utánam! Én kívánok munkájához jó egészséget, sok sikert, és kívánom azt, hogy ezt a közösséget, a mi közösségünket továbbra is virágoztassa fel és Isten áldja a jászokat, kiskunokat és Isten áldjon bennünket, nagykunokat! Köszönöm – zárta szavait a politikus.

A nagykunkapitányok történelmi szerepét Nagy Istvánné, a Bod László Művelődési Ház vezetője ismertette:

– A Nagykunság, az egykori Jászkun Kerület hazánk történelmében különleges színfoltot képviselt, amire ma is büszkék lehetünk. Kialakulásában, etnikai összetételében sajátos vonások jellemzik az egykori Jászkun Kerület belső életét. Irányítása eltért az általános magyar közigazgatástól. A helyi jogkörű, autonóm önkormányzat és igazgatás elkülönült a központi államhatalomtól és annak politikai egységeitől, a vármegyéktől. A Jászkun Kerület olyan módon illeszkedett az államba, hogy helyi szabadságjogait hangsúlyozva, önkormányzatában a kerület létezéséig megőrizte az autonómia legfőbb vonásait.

– A jászkun önkormányzat gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Az etnikumában, életmódjában és kultúrájában különböző két népcsoport, a kunok és a jászok a 13. században érkeztek Magyarországra. Sorsuk a történelem során összefonódott, a kunok letelepítését IV. Béla király engedélyezte 1239-ben, majd a tatárjárás után 1246-ban. A befogadott és befogadó nép együtt alakította az ország történelmét. Sorsuk végérvényesen összefonódott, a kunokkal olyan jelentős haderő volt a király oldalán, amely mindig döntő erőt képviselt, amikor a haza sorsát kellett elrendezni – taglalta.

– A büszke, öntudatos nép úgy integrálódott a magyar társadalomba, hogy elsősorban az autonómia révén megőrizte kultúrájának jelentős részét, de különösképp történeti tudatát, ami a különböző korokban ugyan más-más tartalmat és formát öltött, de a kuntudat, mint a magyar történeti tudat egy különös színezete, mindig megmaradt. Autonómia és öntudat, az etnikus tudat, majd a redemptus tudat összetartozó fogalmak – hangsúlyozta a szónok. A jászkun autonómia két szinten valósult meg, egyik a helyi, önkormányzati szint, a másik a kerületi szint. A hatáskörök egymásra épülő rendszere volt, amelyben a választójog csak a redemptusokat illette meg. Az a különleges a jászkun autonómiában, hogy egységben volt a függetlenség és a helyi szabály. A kunkapitányok a helyi autonómia letéteményesei voltak. Helyi statútumokkal szabályozták az életet. Ügyeltek a rendre, a hagyományra, miközben országos dolgokban is eljártak. A vitás ügyeket helyben intézték, a főkapitánynak pallosjoga is volt. Az ítéleteket ott hajtották végre, ahol a bűnt elkövették. 1876-ban ugyan megszűnt a Jászkun Kerület, de tovább éltek a jogszokások.

– Kisújszállás volt az a város, amely 2000-ben újjáélesztette a kunkapitány-választás szép hagyományát. Ezzel régi-új jelképet állított a kunok maradékai elé.

– A mi világunkban vajon mit jelképezhet a kunkapitány? A tartást, az erőt, a mércét, a mértéket és a feddhetetlenséget.

– Ezekre az erényekre ma különösen nagy szükség van. A kunkapitány-választás rendje az idén, Berekfürdőre ért – mondta Nagy Istvánné, majd színpadra szólította a beiktatási ceremónia közreműködőit.

Először a leköszönő Nagy András, Kunhegyes nagykunkapitánya számolt be az elmúlt három évben végzett kapitányi munkájáról, majd Molnár János polgármester ismertette a Berekfürdő Község Önkormányzatának határozatát, amelyben arról döntöttek, hogy a település képviseletében Győrfi Lajos lássa el ezt a megbízatást.

Az esküt Kecze István, a Nagykun Hagyományőrző Társulás elnöke, Kisújszállás polgármestere előtt tette le az új kapitány, aki ezután átvette megbízólevelét. A kapitányi medált Györfi Sándor Kossuth-díjas szobrász, jászkun főkapitány, a szablyát Nagy András emeritus nagykunkapitány, a nyakbavalót Varga Ferenc kiskunkapitány, a kulacsot pedig Nemes József regnáló jászkapitány adta át, majd Győrfi Lajos szólt a jelenlévőkhöz.

Nagy András, Györfi Sándor 70. születésnapja alkalmából a Kapitányok Tanácsa személyes ajándékát adta át.

Az új nagykunkapitányt Nt. dr. Csoma Judit református lelkész áldotta meg, majd Győrfi Lajos és kísérete hintóval körbement Berekfürdőn és bemutatkozott a lakosoknak.