Közel harmincéves védőnői munkájáért kapott elismerést Tura Edina

Tura Edinát nem csupán védőnőként végzett munkája, hanem szerepvállalásai, társadalmi, illetve az egyesületben végzett munkája miatti méltatásként is terjesztette fel a kitüntetésre a Magyar Védőnők Egyesülete.

– Húsz évig szerveztük Szolnokon az anyatejes világnapot, ebben aktívan részt vállaltam, elsősegélynyújtási tanfolyamot szerveztem kismamáknak, illetve kismama klubban is részt vettem – sorolta Tura Edina azokat a tevékenységeket, amelyeket védőnői munkája mellett végzett.

1992-ben kezdett dolgozni védőnőként, akkor még Tiszaföldváron.

Közel harminc évig tartott tanácsadást, látogatta a családokat, pedig valójában nem is védőnőnek készült.

– Nagyon érdekes, hogy így alakult. A családban egy távolabbi rokonon kívül senki sem dolgozott az egészségügyben. Az általános iskolai osztályfőnököm a jó orosz nyelvtudásom miatt azt javasolta, hogy gimnáziumba menjek, de valamiért kitartottam az akkor már meglévő egészségügyi elképzelésem mellett és a Tiszaparti Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnáziumban – legalábbis akkor még így hívták – folytattam a tanulmányaimat. Ezután jelentkeztem az egyetemre, orvos szerettem volna lenni, de nem vettek fel, majd második próbálkozásra sem. Viszont azt mondták, hogy ilyen magas pontszámmal simán lehetek védőnő. Fogalmam sem volt, hogy mit csinál egy védőnő, de belevágtam – mesélte nevetve.

– A főiskolán aztán hamar megtetszett a munka, főként a gyakorlatokat nagyon élveztem – folytatta a történetet.

– A második év végén városba és falura is menni kellett szakmai gyakorlatra. Így kerültem előbb Besenyszögre Kiss Tiborné mellé, majd Szolnokon Faragó Lászlóné Ica nénihez és mindkettőjüktől rengeteg tudást kaptam. A mai napig hálás szívvel gondolok rájuk, az ő tudásukból nagyon sokat kamatoztattam.

Tura Edina 1992-ben végzett Szegeden, ekkor azonban Szolnokon nem volt szabad védőnői állás, így pályája első éveit Tiszaföldváron töltötte. 1994-ben egy volt osztálytársától kapott fülest, hogy megüresedett egy hely Szolnokon, így került 1995 januárjában a Vosztokra, a mai Tallinn városrészre. A kezdetekre így emlékszik vissza:

– 1992-vel kapcsolatban az jut eszembe, hogy akkortájt jöttek be azok a különlegesebb nevek, amiket nem úgy írunk, ahogy ejtünk: Döníz, Dzsennifer... Döníz nevű babám volt is, arra emlékszem. Illetve arra is, hogy bár fiatal voltam – 22 éves – a családok elfogadtak, hallgattak rám. Ez később is megmaradt, valahogy mindig sikerült megtalálni a hangot mindenkivel.

Tura Edina hosszú pályafutása is mutatja, hogy élvezte a munkáját, volt viszont egy része, amit minden másnál jobban szeretett.

– A családlátogatást. Az volt benne a klassz, hogy mehetek, úton vagyok a szabad ég alatt, a másik pedig, hogy az agyamat is alaposan megdolgoztatta. Ha például kimentem három hat hónapos baba családjához, hiába voltak egykorúak a babák, a problémák mégis mások, gondolkodni kellett hogy lehetne megoldani, rávezetni a szülőket a megoldásra.

Tura Edinát arról is kérdeztük, mi a tapasztalata, mennyire hallgatnak a védőnőre a kismamák, illetve a kisgyermekes családok.

– Az biztos, hogy régebben katonásabbak voltak a védőnők, bár ez úgy gondolom személyiségfüggő is. Fontos a rugalmasság, nemcsak a védőnő esetében, hanem fordítva, a családok részéről is – mondta.

– Én a saját körzetemben azt tapasztaltam, hogy többnyire komolyan veszik a védőnő szavát, hallgattak rám, szerettek. Két történetre nagyon emlékszem. Az egyik az volt, mikor évekkel ezelőtt egy anyuka a nyári időszakban kérdezte tőlem, hogy mit igyon a gyerek, mondtam hogy vizet. Csak vizet. Ma is összetalálkozunk néha ezzel az anyukával és mindig mondja: Edina, ezért a tanácsért annyira hálás vagyok! Egy másik anyuka pedig szintén egy későbbi találkozásnál említette, milyen jó, hogy akkor régen észrevettem, hogy a gyereknek lenőtt a nyelve.

Ezekre és hasonló élményeire visszagondolva Edina úgy véli, közel harmincéves munkája tökéletes lezárása, hogy miniszteri oklevéllel is elismerték tevékenységét. Március óta babagondozási tanácsadóként és masszőrként kamatoztatja sokéves tudását és tapasztalatait.