Emléktáblát avattak az egykori szórópusztai iskola épületén

Az épületet az utóbbi években átépítették, a felújítás napjainkban is zajlik. Falán mégis büszkén hirdeti az iskola tanítóinak neve, hogy ott valamikor egy oktatási intézmény működött. Csodálkozó pillantásokkal, barátságos mosolyokkal köszöntötték egymást a résztvevők.

– Onnan jöttünk keresztül hóban sárban, árokparton vagy köves úton – mutatott körbe Vitáris Jánosné, egykori diák, miközben gyerekkorára gondolt vissza. – Volt amikor szánkón hoztak minket, de előfordult, hogy a nagyok mögött egymás lábnyomába lépve jöttünk az iskolába – elevenítette fel, ahogy belépett a kapun. És bár a hatvanas évek óta nem járt az épületnél, mégis sorra törtek fel belőle a kedves történetek.

– Jó volt gyereknek lenni, kijöttünk ide az udvarra egy farönkre ültünk le, kihajtogattuk a ruhaszalvétát és úgy tízóraiztunk meg – mesélte, miközben arra is kitért, hogy csak az alsó évfolyamot járta Szórópusztán.

Az 1930-ban megnyitott iskolában ötvennyolcan kezdték meg tanulmányaikat, az utolsó tanévre, 1970-re, alig egy maroknyi diák maradt. A helyet viszont a találkozó alkalmával is áthatotta a családias hangulat, erről számoltak be az egykori tanulók is, a barátság sokuk között a mai napig töretlen. A szervező Fózer Vendel, beszédében kiemelte: az emléktáblát tavaly, a kilencven éves évfordulón avatták fel, ám a végleges helyére idén kerülhetett. Felsorolták rajta az iskolában oktató tanítók neveit, tisztelegve emlékük előtt.

– Évtizedek teltek el azóta, mióta az udvaron gyermekzsivaj hallatszott, 1970 óta csendes ez a hely, megszűnt a tanítás, az épület üresen maradt. Az önkormányzat a nyolcvanas években értékesítette az iskolát az új tulajdonos megmentette az épületet, a jelenlegi új funkciót adott neki. A felállított emléktábla hirdeti a diákok örök háláját azok részére, akik létrehozták az iskolát és a pedagógusoknak, akik tanítottak itt – fogalmazott.