Veszélybe került a beteg lány megszokott, tiszatenyői otthona

– Kicsit zavarban vagyok, ritkán látok embereket – mondja félszeg mosollyal Henriett, akivel a fotózás után a konyhában beszélgetünk tovább. Az édesanya napi huszonnégy órában foglalkozik állandó segítségre szoruló lányával, egyedül.

– Akkor tudok a ház körül tevékenykedni igazából, amikor Laura alszik. Törekszem rá, hogy jól érezze magát itthon, hiszen kimozdulni nem tudunk – válaszolja arra a felvetésre, hogy milyen nyugalmat árasztó, rendezett az otthonuk.

Csakhogy mindez most veszélybe került, ugyanis az elöregedett épületen annyi mindent fel kellene újítani – többek között a nyílászárókat és a tetőt is –, ami a tulajdonosának már nem érné meg. Úgy döntött, inkább eladja az ingatlant.

– A jó szándék megvan benne, hiszen elővásárlási jogot kaptunk a házra, négy és fél millió forintért megvehetnénk. Azért ragaszkodnánk ennyire ehhez a házhoz, mert kilenc éve élünk itt, Laura pedig a betegsége miatt nem bírja elviselni a változásokat. Szeret itt lakni, jól érzi magát, megszokta, ez lett az otthona.

Félek attól, hogyha el kell költöznünk, az nagyon megviselné, belebetegedne

– lábad könnybe az aggódó édesanya szeme, aki azonnal a bankhoz fordult hitelért, hogy megvásárolhassa az ingatlant.

Száznyolcvanezer forintot kap, csakhogy a jövedelme nem munkabérből származik, így nem hitelképes. Ráadásul mivel egyedül van, adóstársat sem tud bevonni az ügymenetbe. A bankok sorra elutasították. Henriett már nem tudja, hova forduljon segítségért, és nem is szívesen teszi. Szerkesztőségünket is egy jóakaró szomszéd kereste fel a történetükkel.

– Egyszerű körülmények között élő családról van szó, ahol az édesanya a nehézségek ellenére sem fordult még segítségért, támogatásért sehová sem. Igen kevés jövedelemből gazdálkodik, de mindent megtesz azért, hogy gyermekének a lehető legjobb körülményeket biztosítsa, például az élelmiszert, a ruhát, a tisztálkodási szereket, a fejlesztőeszközöket. Emellett a nap huszonnégy órájában gondozza. Laura ugyanis alapbetegségéből eredően értelmileg súlyosan korlátozott, beszélni nem tud, étkezésben, tisztálkodásban, öltözésben segítségre szorul, önellátásra teljesen képtelen – írta Szilágyi Mihályné.

Ráadásul Laura veleszületett szívbetegsége, ezáltal keringési rendszerének megváltozása miatt nagyon érzékeny a hidegre és a melegre, folyamatosan figyelni kell környezetében a megfelelő hőmérsékletre is.

Henriett azt pontosan nem tudta megmondani, hogy még mennyi idejük van, de úgy véli, ha nem találnak sürgősen megoldást, legkésőbb ősszel költözniük kell.

Olvasóink is segíthetnek Lauráéknak

A Down-szindrómás Sándor Laura édesanyja, Henriett kilenc esztendeje bérli a Tisza­tenyőn álló kertes házat. A tulajdonos megválna az ingatlantól, és elsősorban nekik adná el. Csakhogy a gyermekét egyedül nevelő anyuka nem kap hitelt, mert jövedelme nem munkabérből, hanem leginkább az otthonápolásból származik. Amennyiben olvasóink is segítenének a nehéz helyzetbe került családnak, az alábbi számlaszámon tehetik meg.

A számlatulajdonos neve:

Sándorné Hamzi Henriett

Számlaszám:

Erste Bank Nyrt. 11600006–00000000–25527007