Néha állásinterjúra se vágyik a jelentkező

A Coop Szolnok Zrt.-nél is ismerősek a fenti problémák.

– Sajnos elég sűrűn előfordul nálunk is, hogy az állásra jelentkezőt visszahívjuk, időpontot egyeztetünk vele a személyes elbeszélgetésre, és mégsem jelenik meg az érintett – számolt be róla Selmeczyné Hegedűs Borbála, a cég értékesítési vezetője.

– Olyan is megesik, hogy megérkezik ugyan, elbeszélgetünk, s el is küldjük orvosi alkalmassági vizsgálatra, de oda már nem megy el, nem is tudjuk többé elérni. De van, hogy átesik az orvosi vizsgálaton, sőt, a szerződést is megkötjük vele, viszont első munkanapjára már el sem jön. Vagy egy-két nap tapasztalatai után közli, hogy „nem erre gondoltam” és elmegy.

Ez azért meglepő, mert olyanokról van szó, akik dolgoztak kereskedelemben, szakképzettek, elvileg ismerik egy pénztáros vagy eladó feladatait, vajon mire gondolhatnak?

– Ezek bosszantó helyzetek, energia- és időráfordítás eredmény nélkül, ráadásul anyagi vonzata is van, mert az üzemi vizsgálat költségét mi álljuk – fejtette ki az értékesítési vezető.

A sütőipari vállalkozások is küzdenek a felelőtlen munkavállalói mentalitással. Ilonka Boldizsár, a Magyar Pékszövetség régiós elnöke elárulta, saját, három településen jelen lévő vállalkozásukban is tapasztalják, hogy bár a megbeszélésre még eljönnek a jelentkezők, de amikor elmondják, mi lenne a feladatuk a pékségben, sorolják a kifogásokat, hogy miért nem tudják a munkát elvégezni. Például nem bírja az éjszakázást, sokat könnyezik a szeme, vagy allergiás a lisztre…

Jártak már úgy, hogy sikerült behívni tizenöt jelentkezőt, de végül egyik sem vállalta a munkát.

Egy építőipari alvállalkozó a segédmunkások hozzáállására panaszkodik. Sokszor ők érdeklődnek nála valami kenyérkereset után, mert nagyon kellene a pénz, de aztán a munkára már el sem jönnek, a telefont sem veszik fel. Sokan meg eltöltenek ugyan nála egy-két hetet vagy hónapot, van, aki tényleg szorgalmas is, aztán viszont a fizetést követően eltűnnek.

A fiatal vállalkozók előtt sem ismeretlen a probléma, bár inkább a vírushelyzet előtt volt gyakori és a szakmailag kevésbé kvalifikált munkavállalók hozzáállását jellemezte, tudatta Ádám Csaba, a FIVOSZ megyei nagykövete.

Régebben, amikor túlkínálat jellemezte a munkaerőpiacot, a jelentkező rengeteg helyre beadta az önéletrajzát és ha érdeklődtek is iránta, csak a legjobb ajánlatot vette figyelembe, a többivel nem foglalkozott.

Több oka lehet a távolmaradásnak

Dr. Lits József, a VOSZ megyei elnöke többféle okot is felsorolt, amiért a jelentkezők mellőzik az állásinterjút.

– Egyik jellemző ok, hogy a munkavállaló több helyre is beadja a jelentkezését, és ha kap egy jó ajánlatot, a többivel már nem foglalkozik. Az is gyakori, hogy az illető már megmérettette magát a munkaerőpiacon, és tudja, hogy többet ér a tudása, mint az adott ajánlat, így azt figyelmen kívül hagyja. Sok szakképzett munkavállaló túlbecsüli magát, így jellemző az is, hogy mikor a hr-es elmondja neki, mik a követelmények, az illető megijed, hogy mindezeknek nem tud megfelelni, így inkább el se megy a megbeszélt állásinterjúra. Ha pedig valaki már az első munkanapján sem jelenik meg, az megbízhatatlanságáról árulkodik, így hiába nagy a szaktudása, az ilyen illetővel később sem szívesen dolgoznak együtt – fejtette ki a megyei VOSZ-elnök.