Kiss Kitti és Zámbó Brigitta kóbor kutyáknak nyújtanak menedéket

Kiss Kitti és Zámbó Brigitta már negyedik éve dolgoznak együtt. Kutyákat mentenek, és segítenek nekik gazdát találni. Kitti a tiszaföldvári, míg Brigitta a cibakházi otthonának udvarán alakított ki kennelsort, mely rendre tele van. December óta harminckilenc kutya és egy macska került ki a kezeik alól, közülük tizenötöt ők maguk adtak örökbe.

Ha megcsörren a telefon, hogy egy kutya kóborol valamelyik utcán, már indulnak is begyűjteni.

– A környéken ismernek bennünket, hívnak, hogy itt meg ott rosszul tartják a kutyát. Olyankor a polgárőrség vagy a közterület-felügyelők kijönnek velünk, és segítenek megegyezni a gazdával. Megbeszéljük, hogy változtasson a tartási körülményeken, vagy adja át nekünk az ebet. De kóborokat is befogunk. Ha nincs csip, tizennégy napig várjuk a tulajdonos jelentkezését, utána mi keresünk neki gazdát, erre a közösségi oldalakat használjuk. Sok állat nagyvárosokba vagy a Balaton partjára kerül tőlünk – avatott be a folyamatba Kiss Kitti.

A tiszaföldvári hölgy másfél éve költözött jelenlegi házába, melyet pont a kutyázás miatt választott, a négyezer négyzetméteres kert alkalmas is e célra. És bár a kennelek már akkor is megvoltak az udvaron, egy részük felújításra szorul.

– Folyamatosan igyekszünk bővíteni, hiszen látszik, hogy szükség van a munkánkra – tette hozzá.

Általában a kutyák habitusától is függ, hogy mennyit helyeznek el, de mindkettejük portáján tíz-tizenöt ebnek tudnak helyet biztosítani. A település különböző pontjain ideiglenes gazdik is segítik a munkájukat.

– Volt egy kutyus, ami az „alapító tagok” közé tartozott, három és fél évet töltött nálunk, nemrégiben sikerült örökbe adni. De van nálunk egy hatéves, amit menhelyről hoztunk ki, hátha itt több esélye lesz – részletezte.

– A kölyköknek általában gyorsan találunk gondoskodó családot. Két hét után megkapják a csipet, az oltást, és ivartalaníttatjuk őket. A kisebb termetűeket is hamarabb gazdásítjuk, a nagyoknak viszont a tapasztalatok szerint többet kell várniuk – részletezte, majd odasétált a ház mellett heverésző, szinte póniméretű közép-ázsiai juhászkutyához, Döméhez.

– Ő például egy libatelep őrzője volt. Elajándékozták, onnan megszökött, majd befogták, de ott sem vált be, végül a cibakházi családsegítő központ udvarára vitték a polgárőrök, ahonnan elhoztam. Nagyon jámbor jószág, mindenkivel jól kijön – elevenítette fel a történetét.

Ahogy végigjártuk az udvart, Kitti minden kennelnél megállt, megsimogatva a hálás kutyákat, egy-egy sztori mindenütt elhangzott, még egy napját is elmesélte.

– A kisfiammal reggelente kijövünk megetetni a kutyákat, majd mivel a mostaniak nehezen jönnek ki egymással, így rendszerbe osztottam őket, hogy melyiket, mikor engedem ki. Az anyagiak előteremtése mellett talán a logisztika a legnehezebb – magyarázta.

Egy kutya költsége legalább harmincezer forint, de a mindennapi tápot is biztosítani kell, ezért döntött úgy Kiss Kitti és Zámbó Brigitta, hogy egyesületet alapítanak.

Eddig is akadtak támogatóik, ezután viszont még többen segíthetik a munkájukat.

– Már megismerkedésünk másnapján közösen indultunk akcióba egy bull típusú kutyáért, amit végül sikerült is örökbe adni. Ez volt a barátságunk kezdete – emlékezett vissza Zámbó Brigitta, aki ugyancsak kiskora óta menti a kutyákat.

– Emlékszem, még a mamának, de a család többi tagjának is tőlem volt házi kedvence, mert mindig hazavittem egyet-kettőt – fűzte hozzá mosolyogva. – Ha valaki szereti az állatokat, és sikert ér el, vágyik arra, hogy minél több kutyának gazdát találjon. Ezt nem lehet abbahagyni, vagy egyszerűen csak kiszállni belőle. Megfogalmazhatatlan mit élünk át együtt, hova jutunk az ebekkel – fogalmazott.

Brigitta nemrégiben önerőből új kennelsort épített, egyébként kutyakiképzőként dolgozik a mindennapokban, a hozzájuk került kedvenceket rehabilitálja, felkészítve őket, hogyan viselkedjenek egy családban.

Figyelik az ebek viselkedését

– Ha hozzánk kerül egy eb, akkor mindig először figyeljük. Kivel jön ki jól, milyen habitusú. Van, amelyiken látszik, hogy nem kedveli más kutyák társaságát – mondta Kiss Kitti. Zámbó Brigittával együtt dolgozva a legtöbbnek meg tudják tanítani, hogyan kell családban élni és beilleszkedni.

– Kutyásnak lenni életforma. Nálunk olyan állat is esélyt kap, amiről mások lemondanak. Nem lehet viszont mindegyikkel csodát művelni, és ismerni kell a fajtából eredő adottságokat is, de igyekszünk megkeresni az alaptulajdonságokhoz illeszkedő megfelelő gazdit. Ez sok idő, de felelősséggel tartozunk az örökbeadottakért is – fejtette ki Zámbó Brigitta.