Már a járvány utáni időszakra készülnek a megyei levéltárban

– A most sajnos gyakori kérdéssel kell kezdenem. Mit jelent Önök számára a jelenlegi bezártság?

– A járvány sok nehézséget okoz a levéltáraknak, de mindent megteszünk, hogy alkalmazkodjunk az új körülményekhez. Elvégre a levéltárak már régóta nem csupán régi iratok, okmányok őrzőhelyei, hanem nyitott kulturális intézmények, és mi itt, Szolnokon olyan ismertségre tettünk szert, melynek fenntartását most már el is várja a közönség. Ezért is örömteli, hogy az elmúlt időszakban sem állt üresen kutatótermünk, és a szélesebb nyilvánosságnak szánt kiállításaink sem maradtak el.

– Utóbbiakat szerencsésen a korlátozásokat megelőző és a nyári hónapokra időzítettük, így mindet országosan is kiemelkedő érdeklődés övezte. Büszkék vagyunk arra, hogy a Magyar Nemzeti Levéltár kiállításainak tavalyi, negyvenkilencezres közönségszámának több mint fele, huszonhatezer ember a mi megyei tárlatainkat tekintette meg. Ezért a kiugró eredményért különös hálával tartozunk a TISZApART Mozinak, mely Szolnok egyik legfontosabb értelmiségi találkozóhelyeként három kiállításunknak is teret adott 2020-ban. Szerényebb keretek között, de ugyanilyen szívet melengető segítőkészséggel részese volt sikerünknek az Arabica Kávézó is, ahol még most is megtekinthető egyik kamarakiállításunk.

– Az elmúlt évre visszatekintve külön öröm számomra, hogy a diákokat is sikerült megszólítanunk, hiszen a fiatalokból lesznek a jövő kultúrafogyasztói és akár kutatói is. A tanórán kívüli levéltári foglalkozásokon részt vevő diákok közül országosan minden ötödik a mi megyei rendhagyó történelemóráinkra és levéltár-látogatásainkra érkezett. De nem akarom Önöket, a sajtót sem kihagyni a felsorolásból, hiszen a Magyar Nemzeti Levéltárat megemlítő nyomtatott sajtócikkek közül is országosan minden negyedik a mi megyei intézményünkről és az itt dolgozókról tudósított.

– Ezek egészen káprázatos eredmények számunkra, elvégre tizennyolc másik megyei és az Országos Levéltár mellett kell nekünk is labdába rúgnunk.

–Mindebben természetesen óriási szerepe volt az Új Néplapnak is, mely valódi kultúraközvetítőként rendszeresen hírt ad közgyűjteményünkről, amiért köszönettel tartozunk!

– Ez kétoldalú kapcsolat, hiszen a sokak által kedvelt múltidéző írások nyersanyagát jelentős részben a levéltár szállítja, és van lapunkban rendszeresen publikáló munkatársuk is. A jelen áttekintése után szóljunk a jövőről is. Bizonyára önök is készülnek a járvány utáni időszakra…

– Valóban, már az idei évre is komoly terveink vannak.

– Dolgozunk egy új kiállításon, mely a levéltár és a Szentendrei Skanzen együttműködésének részeként, eddig soha nem látott, érdekes fényképeken mutatja majd be a 70-es, 80-as évek megyei településfejlesztési törekvéseit és annak az életmódra gyakorolt hatásait.

– Elképzelésünk szerint szeptemberben, Szolnok város napjához igazodva nyílik majd meg a tárlat, melynek helyszíneként ezúttal is a TISZApART Mozit szemeltük ki. Bízunk benne, hogy őszre már annyira enyhül a járványhelyzet, hogy szeptember közepén a szokásos Levéltári Nap-konferenciánkat is meg fogjuk tudni rendezni, mely minden évben megtölti érdeklődőkkel a megyeháza dísztermét.

– A nyilvánosságnak szánt élő alkalmak mellett milyen műhelymunka folyik a háttérben?

– Szerkesztés alatt áll idei évkönyvünk, ami az elmúlt harmincöt év alatt a megye tudományos életének fontos sarkköve lett. Bár csak kis példányszámban jelenik meg, de túl azon, hogy a megye döntéshozói és kulturális szakemberei szemében komoly presztízst kölcsönöz a Nemzeti Levéltár megyei tagintézményének, ennél gyakorlati szempontból sokkal fontosabb szerepe is van. Általa valódi tudományos műhelyként az önálló helytörténeti kutatásokat is be tudjuk építeni levéltárunk munkájába.

– Az évkönyv lapjain csokorba fogott kutatási eredményekből nőhet ki azután az összes különleges kiállításunk, a gyerekcsoportoknak tolmácsolt valamennyi érdekes történet, és a nyomtatott sajtóban megjelenő, rendkívül népszerű helytörténeti cikkek végeláthatatlan sora.

– Ugyanakkor fontos, hogy az internet nyújtotta új lehetőségeket is kiaknázzunk. Kollégáim nemrég egyedi történelmi témákat feldolgozó, saját YouTube-videók készítésébe kezdtek, és intézményi oldalunk mellett van már egy külön tematikus meteorológia-történeti Facebook-oldalunk is, JNSzMet Anno néven.

– Minek köszönhető, hogy egy alapvetően értékőrzésre létrehozott intézmény párbeszédet tud folytatni a laikus közönséggel is?

– Országosan is kiemelkedő közművelődési eredményeink és a háttérben zajló tudományos munka nem elkülönülve léteznek, hanem egymást feltételezve alkotnak rendszert. Ennek minden eleme kulcsfontosságú az egész intézmény hatékony működése szempontjából. Ha egyet kihúznánk, akkor tevékenységeink minden arra épülő eleme megroskadna. Ha viszont féltő gonddal fenntartjuk sokszínűségüket, akkor a helyi identitást erősítő ismeretek széles tárházát közvetíthetjük a szakmabelieken túl a laikusok széles körének is.

– Konkrét példát említve, a nyilvánossággal való jó kapcsolatunknak köszönhetünk több különleges magánirat-felajánlást is. A sajtó által is közzétett felhívásaink nyomán sokszor olyan érdekes irat- és fotókincsek kerülnek elő a fiókok mélyéről, melyek a levéltárnak átadva, fontos részletekkel gazdagítják történelmi ismereteinket. De akad olyan elkötelezett lokálpatrióta is Szolnokon dr. Vincze Gyula személyében, aki jó ideje rendszeresen digitális másolatban osztja meg velünk a megyeszékhely múltjával kapcsolatos gyűjteménye újabb darabjait. Mindezek tudatában büszkék vagyunk eredményeinkre, melyek a Magyar Nemzeti Levéltár egészének jó hírnevét és elismertségét is növelik helyi szinten.

– De azt is bizonyítják, hogy az itt dolgozó kis létszámú csapatunk erőn felül teljesít országos összehasonlításban is. Sokaknak tartozom köszönettel, de a legnagyobb elismerés valójában a munkatársaimat illeti, akik saját szakterületükön tudásuk és tehetségük legjavát latba vetve, példamutató hivatástudattal és kreativitással dolgoznak a levéltárért, a lakosság szolgálatában.