A házasságról szólt a szolnoki belvárosi templom programja

– Hogy mi is a szerelem? A Szentírás, amikor a szeretetről beszél, három kifejezést használ: erósz, phileo és agapé. Ezek közül az agapé az, amely az Isten ember iránti szeretetét testesíti meg – részletezte nyitó gondolataiban Gáspár István.

A plébános ezután arról beszélt hallgatóságának, hogy a házasságban élő ember is pontosan erre hivatott: a mindent odaadó és elfogadó szeretetre.

Emellett, akik az életüket összekötik, tisztában kell lenniük azzal, hogy hibáikkal együtt is Isten csodálatos ajándékai egymás számára.

– Úgy is mondhatnánk, ez a „smirgli”, ami alakítja a másikat. Az esküvői oltárnál nemcsak a jó tulajdonságokra mondunk igent, hanem az emberi gyengeségekre is. Egy ismerősöm mesélte, hogy a házasságuk délelőttjén derült ki leendő férjének egy súlyos hibája. Biztos volt benne, hogy ez a hiba párja élete végéig megmarad majd. A menyasszony leült, és sírni kezdett. Később azonban felállt, letörölte a könnyeit, és azt mondta: délután erre a gyengeségére is igent mondok az oltárnál – osztotta meg a témához illő példát az atya, aki a polgári és az egyházi házasságkötésről is szót ejtett.

Mint mondta, lényeges különbség e kettő között, hogy a polgári házasságkötésnél nem ígér örök hűséget az ember a másiknak. A templomban ellenben éppen erre tesz fogadalmat. Vállalja, hogy szereti a másikat, szeretne vele élni és hűséges marad hozzá.

– A boldog házasságnak sok titka van. Az egyik legfontosabb, hogy az életemet akarom adni a másikért. A hétköznapokban ez annyit tesz: kicsit „meghalok” a magam elképzeléseinek, vágyainak, a másik pedig kivirul ebben a szeretetben – emlékeztetett a plébános.

Gáspár István arra is felhívta a figyelmet, hogy egy házasságban rendkívül fontos a sorrendiség megtartása. Első helyen áll a feleség, a férj. Utánuk következnek a gyerekek, a szülők és a barátok.

– Amikor erről beszélek, mindig van egy-két édesanya, aki azt mondja: nem, nekem a gyermekem az első! Ezt nagy bajnak tartom. A gyermek ugyanis a házasságból nő ki. Olyan lesz a személyisége, amilyen mértékben érzi a szeretetet. Húsz-harminc év múlva otthagyja a családot, és megalapítja a sajátját. A szülők pedig otthon maradnak egymással, és sokszor nem tudnak mit kezdeni a másikkal. Ez a sorrend nem azt jelenti, hogy nem szeretem eléggé a gyermekemet – hangsúlyozta az atya.

Ezután rámutatott, gyakran tapasztalta, hogy a pár egyik tagjának szüleivel a lelki köldökzsinór nem szakadt el. Emiatt ugyancsak sok házasság ért véget. István atya előadása végéhez érve feladatot adott a házaspároknak.

Töltsenek együtt hetente egy estét, havonta egy napot és évente egy hétvégét.

Szerinte ugyanis a pároknak kellenek azok az alkalmak, amikor nem megbeszélik a dolgaikat, hanem beszélgetnek egymással. Ami pedig a témákat illeti, érdemes ilyenkor felidézni, hogy mit szeretünk a másikban, melyek társunk jó tulajdonságai. Másrészt, hogy melyek a kapcsolat nehézségei, harmadrészt pedig, hogy mit tehetünk azért, hogy a párunk boldogabb legyen.

– Fontos, hogy egymással (!) beszéljük meg a konfliktusainkat. Nézzük meg, hogy az adott helyzetből miként tudunk együtt kijönni. Nincs olyan, hogy „ennek is te vagy az oka!”. Be kell látnunk, hogy csak közösen tudunk haladni a megoldás felé – összegzett Gáspár István.