Minden napot egy új kihívásként fognak fel a megyei sajtószóvivők

Ez az olykor főállású, más esetekben pedig a fő munkakör mellett ellátott funkció akkor jött létre, amikor a rendszerváltást követően a megnövekedett számú rádiók, újságok és televíziók megrohanták a politikusokat, közéleti szereplőket, hivatalok, intézmények, gazdasági szervezetek vezetőit.

Volt, aki azzal indokolta szóvivő megbízását – bárhogy is hívták akkoriban –, hogy mégiscsak jobban mutat a sajtótájékoztatón, majd a képernyőn egy fiatal nő, mint egy középkorú férfi.

Kezdetben előfordult, hogy inkább sajtóelhárító szerepet vittek a szóvivők, vagy éppen szűrőként működtek, nehogy a „nagy embernek” valaki kellemetlen kérdést tegyen fel.

A megyei gyakorlat azonban mindig más volt, hiszen folyamatos, jó kapcsolat alakult ki az újságírók és a szóvivők között.

Hamar kiderült, hogy a tekintetben „azonos oldalon állnak”, hogy tájékoztatni akarnak. Más kérdés, hogy a nyilvánosság és az adott szervezet szabályai, és olykor az érdekei is eltérhetnek egymástól. A megyei sajtószóvivők közül ötöt kértünk meg, hogy meséljenek a munkájukról, valamint legemlékezetesebb eseteikről.

Rózsa Róbert, a megyei kormányhivatal sajtófőnöke hat éve dolgozik a szakmában, 2019-től a kormányhivatal sajtóügyeit intézi.

– Munkám kétirányú. Egyfelől megszervezem és lebonyolítom a kormányhivatal sajtónyilvános eseményeit, összehangolom a kommunikációját, ápolom kapcsolatunkat a médiával, és igyekszem kielégíteni az újságírói kíváncsiságot a beérkező megkeresések megválaszolásával.

– Ez utóbbi kapcsán nagyon szerencsés vagyok, hiszen munkatársaim mind kiváló szakemberek, így bármilyen hozzánk tartozó ügyben pontos szakmai válasszal tudjuk segíteni a sajtó munkáját. Emellett feladatom az is, hogy tartalommal töltsem meg a kormányhivatal híroldalát és közösségi felületét. Közérdekű információkkal – hírekkel, közleményekkel, tájékoztatókkal – próbálok szolgálni a munkánk iránt érdeklődőknek, írok és fotózok a bennünket érintő eseményekről.

– Úgy vélem, ez akkor igazán érdekes, ha időnként bepillantást adunk az irodai ajtók mögé, és megmutatjuk a hivatal emberi arcát is. Amit iránytűként tartok mindig magam előtt e munka során, az az egyszerű, világos közlésmód.

A közigazgatásnak van egy sajátos, szigorú nyelvezete, én ezt törekszem „lefordítani”.

Szerintem azzal is az állampolgárokat szolgáljuk, ha a kormányhivatal ügyeit mindenki számára érthető módon tálaljuk.

Rádiósként került a mikrofon túlsó végére

Németh Ádám főtörzsőrmester a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szóvivője már több mint két és fél éve.

– A katasztrófavédelem szóvivőjének lenni igazán izgalmas kihívás. Többet jelent annál, minthogy beszámolunk egy tűzről vagy egy balesetről. A legfontosabb éppen az, hogy ezekből legyen minél kevesebb. Így a megelőzés fontosságának hangsúlyozása az egyik legfőbb feladatunk, hiszen sokszor azt tapasztaljuk, hogy egy-egy tűzeset vagy személyi sérülés elkerülhető lett volna némi odafigyeléssel.

– Ugyanígy kiemelt cél, hogy az emberek egy kicsit belássanak a laktanyaajtók mögé, hogy mi mindennel foglalkozik még ez a szervezet. Mintegy ötévnyi rádiózás után lettem a katasztrófavédelem megyei szóvivője, ami kezdetben igencsak furcsa volt, hiszen a mikrofon egyik végéről a másikra kerültem át.

Gyakran mondják, hogy az interjúzás a kérdezés művészete, de rá kellett jönnöm, hogy a válaszadás is ugyanilyen tudást és rátermettséget kíván meg.

– Az új helyzet pikantériája, hogy rendszerint egykori kollégáim készítenek velem interjút, akikkel régebben együtt rádióztam. Mindez eleinte megmosolyogtató helyzeteket teremtett, mára azonban teljesen megszokottá vált.

– A szóvivői munka kétségtelenül legizgalmasabb része az, amikor egy káresemény helyszínén kell dolgozni. Elképesztő látni azt a heroikus küzdelmet, amelyet a tűzoltók folytatnak az elemekkel.

– Sosem felejtem el azt a tavaly májusi szombatot, amikor porig égett egy kétezer négyzetméteres üzemcsarnok Jászladányban. Olyan heves tűz pusztított, hogy a lángoktól több méterre álló teherautó ponyvája és műanyag alkatrészei megolvadtak, minekutána képlékeny masszaként csöpögtek a betonra.

– Ha már a szombatot szóba hoztam, a szóvivői munka sok esetben nem ér véget a munkaidő leteltével, vagy éppen hétvégén, hiszen a káresemények nem idomulnak az életritmusomhoz. Éppen ezért egy garnitúra egyenruha mindig van az otthoni szekrényemben, hogyha netán szükség lenne rá.

– Volt már rá példa, hogy útban a strand felé kellett beugranom a szolnoki laktanyába egy nyilatkozatra, máskor pedig az éjszaka közepén indultam el a megye távoli csücskébe egy káreseményhez, ahonnan épp a munkaidő kezdetére érkeztem vissza.

Egyes helyzetekben nehéz érzelmileg elhatárolódni

Mári Ilona, a megyei rendőr-főkapitányság szóvivője.

– Huszonkét éve dolgozom a rendőrségen, ebből huszonegy évet rendészeti szakterületen töltöttem. A rendőrségi kommunikáció teljesen más, mint a korábbi munkám. Legfőképp azért, mert eddig nem kellett szerepelnem kamerák előtt. Bevallom, eleinte borzasztóan izgultam. Ma már kevésbé. Úgy gondolom, az igazi nagy falat az lesz, amikor majd élőben kell nyilatkoznom.

– Az esetek többségében eddig balesetek helyszínén kellett tájékoztatást adnunk. Az első ilyen megszólalásom egy Kisújszállás külterületén történt halálos közlekedési balesetnél volt. Ekkor három hete dolgoztam a sajtószolgálatnál, mint referens, így csak én jöhettem szóba, aki kimegy a helyszínre, és nyilatkozik.

– Nem könnyű az ilyen helyzetekben érzelmileg elhatárolódni, és munkaként tekinteni rá, de mégis muszáj. Akkor azonban kaptam egy olyan információt, amitől képtelen voltam rá. Felmerült, hogy az elhunyt sofőr egy nagyon jó ismerősöm.

Úgy éreztem, képtelen leszek megszólalni.

– Pár perc múlva kiderült, hogy az ismerősöm egyik kollégája az áldozat. Szavakkal elmondhatatlan, mit éltem át akkor, de az elhunyt családjával őszintén együtt tudtam érezni. Szintén a harmadik hetemen történt az első nagyobb országos visszhangot kiváltó eset, mikor egy édesanya Kunszentmártonban megölte a hároméves gyermekét. Bár akkor nem én voltam a szóvivő, de a kollégáim remek helytállását látva megtapasztalhattam, hogy egy ilyen horderejű ügy mivel jár a kommunikációs területen.

– Napokon keresztül folyamatos telefoncsörgés, írásbeli és szóbeli megkeresésekre válaszolni, tv-csatornáknak, rádióknak nyilatkozni. A munka ilyenkor a munkaidő végével nem áll meg. Rendőrségi szóvivőként minden nap egy új kihívás, hiszen nincsen két egyforma ügy.

– Szeretem a munkámat, és úgy gondolom, másképp nem is lehetne ezen a területen dolgozni. Akár az éjszaka közepén is megcsörrenhet a telefon, és a tájékoztatást akkor is meg kell adni, illetve ha menni kell, megyek. A munkánkat pontosan, precízen kell végezni, nem szabad hibázni.

Nem fogalmazhatnak „konyhanyelven”

Balázsné dr. Busku Terézia, a megyei főügyészség sajtószóvivője.

– Törvény és igazság. A magyar ügyészség százötven éve e két fontos kinyilatkoztatás mentén végzi feladatát. Az ügyészek a társadalmat szolgálják, ezért a társadalomnak is ismernie kell, hogy milyen munkát végeznek az ügyészek. Szóvivőként az a feladatom, hogy munkánkat bemutassam az „átlagembernek”, és hiteles forrásból tájékoztassam őket adott ügyekről, történésekről.

– Én és megyebeli, sajtóval foglalkozó munkatársaim a szóvivői munkát ügyészi feladataink mellett látjuk el. Az ügyészségi szóvivők az ügyészséget képviselik, ezért tőlünk azt várják el, hogy ne „konyhanyelven” nyilatkozzunk. Ugyanakkor a szaknyelv a közvélemény előtt sokszor érthetetlen.

A szóvivőknek meg kell találniuk azt a közlési formát, amellyel szakmaiságuk nem csorbul, mégis közérthetőek.

– A szóvivők képzéseken vesznek részt, hogy szépen, a magyar nyelv szabályait megtartva tudjanak beszélni. Vannak szakkifejezések, melyek nem helyettesíthetők közérthetőbb szavakkal, ám az a tapasztalatom, hogy számos jogi fogalmat a köznyelv már régóta ismer. Sokszor nem is a közérthetőség jelent gondot a számunkra, hanem, hogy egy több ezer oldalas anyagból szűkszavúan, érthetően, lényegre törően nyilatkozzunk.

– 2021-ben lesz húsz éve, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség sajtószóvivői feladatait rám bízták. Ez idő alatt sok sajtómunkatárssal kerültem kapcsolatba. Hálásan gondolok mindazokra, akik segítették a munkámat. Emlékezetesek maradnak azok a tudósítások, amelyek sajtóérdeklődésre számot tartó ügyekben az én közreműködésemmel készültek.

– Igyekeztem a sajtó útján tudatni az emberekkel, hogy bűn nem maradhat büntetlenül, az ügyész a szabályok betartásával a sértetti jogokat is igyekszik érvényesíteni. Mindig jólesett, ha ezt sikerült közvetíteni.

A tárgyilagos, ugyanakkor érthető közlés a feladatuk

Dr. Papp Judit, a Szolnoki Törvényszék sajtószóvivője, egyben a Szolnoki Törvényszék Sajtóosztályának vezetője.

– A közvélemény tárgyilagos és mindenki számára érthető tájékoztatását tűztük ki célul kollégáimmal együtt. A bírósági ítéletek megfelelő kommunikálása azért is nagyon fontos, mert az emberek többsége nem látja egy döntés megszületésének folyamatát, és azt, hogy milyen bizonyítékok alapján hozott a bíróság ítéletet.

– Tisztában vagyok vele, hogy a közvélemény számára többnyire nincs elég súlyos ítélet, különösen igaz ez a nagy visszhangot kiváltó, kiemelt büntetőügyekre, de a bíróság jogerős döntését mindenkinek tiszteletben kell tartania.

Számomra nagy kihívást jelent az, hogy büntetőbíróként a szakmaiság megőrzése mellett közérthetően tájékoztassam a médián keresztül a közvéleményt, legyen szó telefonos interjúról vagy televíziós nyilatkozatról.

– Ki kell emelnem, hogy a törvényszék sajtóosztályának nagyon korrekt a kapcsolata a helyi és országos média képviselőivel. Sajtószóvivőként állandó „készenlétben” kell állni, hogy egy sajtóérdeklődésre számot tartó ügyben naprakész információkat tudjak szolgáltatni, természetesen az adatvédelmi irányelvek figyelembe vételével.

– Két emlékezetes eset volt, ami igazán nagy feladatot jelentett számomra. Az egyik, amikor élő, egyenes adásban kellett beszámolni egy, a Szolnoki Törvényszéken folyamatban lévő kiemelt jelentőségű ügy tárgyalásáról. Ez nem annyira szakmai kihívást jelentett, inkább „a kameralázat” kellett leküzdenem.

– A másik ügyben egy televíziós bűnügyi magazinműsor kért egy hosszabb interjút egy jogerősen lezárult, nagy port felvert, 2006-ban történt emberölési ügyben. Ehhez a nyomozati és bírósági iratokat gyakorlatilag teljes egészében át kellett tanulmányoznom ahhoz, hogy szakmailag megalapozottan, de közérthetően számoljak be az ügy részleteiről.