2020.12.31. 14:00
Nem készülhetett el Szolnok első újságosbódéja
A ’70-es években történt szeretett középiskolámban, a Gépipariban a következő eset. Osztálytársam az egyik szünetben hóna alatt egy rakat újsággal jött be a terembe. „Rendkívüli szenzáció, véres lábnyomokat találtak a levegőben.”. A szokatlan hírre többen kíváncsian köréje gyűltünk, mire ő a következőt mondta: „Jólvan fiúk, ha már itt vagytok, vegyetek Magyar Ifjúságot!”
A végül meg nem valósult újságospavilon tervrajza
Forrás: levéltár
Egykori osztálytársam a korabeli rikkancsok egyik fogását próbálta utánozni kicsiben. Az 1800-as évek végén a nyomtatott sajtó értékesítését legnagyobb számban az újságárusítók végezték, közismert nevükön: a rikkancsok. Hangzatos szavakkal, az egész utcát betöltő kiabálásukkal próbálták a járókelőkre rátukmálni a lapokat. Legjobban a fővárosban tudtak megélni. Ott egész rikkancsdinasztiák alakultak ki, sőt néhány kikiáltót csak becenév után ismert a nagyközönség. Ilyen volt, akit csak „rekedtként” emlegettek, mert miután végigordibálta a területét, a végére teljesen berekedt.
Az 1920-as évekre azonban leáldozott a csillagjuk, a fővárosban és több vidéki városban újságosbódék létesültek, ahol a terjesztést végezték.
Szolnokon 1926-ban bizonyos Farkas Antal kérte, hogy a Baross és a Szapáry utcák sarkán a Tiszavidéki Hitelintézet és Takarékpénztár épülete elé újságárusító pavilont építhessen. Kérelméhez rajzot is mellékelt, melyet a korszak elismert építész vállalkozói, Altmann és Halász készítettek.
A pavilon négyszögletes lett volna, a leírás szerint betonból, az oldalain nagy üvegfelületekkel, a tetőzeten egyszerű díszekkel. Sőt, korát megelőzve villanyvilágítással és villamos kályhával kívánták ellátni.
A kérelmet támogatásáról biztosította egy tucat szolnoki lakos. Sajnos azonban a kérelmet az építészeti hatóság elutasította, mondván: „...a megjelölt helyen való építése a forgalmat akadályozná, de el kellett utasítani a kérelmet városszépítészeti szempontból is, miután a kérelemben megjelölt helyen bármily pavilonnak vagy építménynek létesítése a város legszebb utcáinak szépségét nagy mértékben rontaná”.
Fotó: levéltár
Így történt, hogy az első hírlapárusító pavilon elképzelését nem koronázta siker. Jó három évtized múlva a megyeszékhelyen lépten-nyomon ilyen pavilonokba – köznyelven szólva „újságosbódékba” – botlott a járókelő.
Emlékszem, a Gépipari melletti parkban is volt egy, ahova szünetben kiszaladtunk barátommal vásárolni. Sőt, a Kossuth téren, a Szolnok Megyei Néplap egykori székháza előtt igazi kuriózum volt az a fal, ahol a napilap legfrissebb számait rakták ki. Az újságok alatt pedig egy becsületkassza állt, ahová a vevő bedobta az aprót. A rendszerváltás után még néhány évig virágzott a hírlapárusítás.
Az újságospavilonok átalakítva, megszépítve várták az érdeklődőket. Napjainkban azonban már egy kezemen is megtudnám számolni, hány újságárusító működik a városban...
