Nyolcezer fölé mászna Szlankó Zoltán

– A jelenlegi helyzetben bármi megtörténhet, egyik napról a másikra felborulhatnak az addigi tervek, most azonban azt mondom, december 27-én indulok Pakisztánba, másnap találkozom az amerikai-orosz barátommal, Alexszel Iszlámábádban. Nagyon gyorsan szeretnénk mindent összeszedni, s a lehető legrövidebb időn belül elindulni a hegyre – mesél a tervekről.

A Föld tizenkettedik legmagasabb hegye nem ismeretlen a két hegymászó számára. Bár ők maguk még nem mászták meg, korábban több magyar hegymászó elérte már a csúcsát, így számos információt tudnak gyűjteni a pakisztáni hegyről. Természetesen ez nem elég, hiszen mindig az adott körülmény határozza meg az expedíció kimenetelét.

– Tél lesz, ez már önmagában nehezítő körülmény. Nem tudjuk, hogy milyen lesz az időjárás, ráadásul rövid lesz az időnk. Minden lépést alaposan meg kell terveznünk, amit persze egy hóvihar nagyon gyorsan felülírhat. Ha minden a terv szerint halad, megfelelőek lesznek a körülmények, akkor nagyjából másfél hét alatt eljutunk az alaptáborig – mondja a hegymászó.

Az akklimatizálódás után úgynevezett táborláncos stílusban haladnak majd felfelé. Az alaptábor utáni első tábor nagyjából ötezer-hatszáz méteren lesz, a következő táborokat pedig újabb hét-nyolcszáz méterenként építik majd fel. Komoly megpróbáltatás lesz a felfelé haladás, a magukkal cipelt mintegy húszkilós felszerelésük, az akár mínusz huszonöt Celsius-fokot is meghaladó hőmérséklet nem kíméli a hegymászókat, ráadásul bármikor érkezhet egy havazás, rosszabb esetben hóvihar.

Zoltán és Alex expedíciója teljesen önálló lesz, magashegyi teherhordókat nem alkalmaznak, és pótlólagos oxigént sem fognak használni. Szlankó Zoltán, ahogy tervezi, a síléceit is magával viszi, hogy feltérképezze a lesiklás lehetőségeit.

A szervezés tehát, a koronavírus-helyzet által olykor kissé nehezítve zajlik, az utazást pedig még megelőzi majd egy alapozás. Zoli az Alpokba utazik, az ugyanis kiváló hely az akklimatizálódáshoz, hiszen ott nagyjából olyan magasságok vannak, mint amilyen magasan lesz a pakisztáni alaptábor. A téli expedícióra karácsony után indulnak, s a tervek szerint február elején térnek haza.Rimóczi Ágnes

Előfordul, hogy éhesek maradnak a hegyek között

A több ezer méter magasságban zajló hegymászás sikerének számos összetevője van. A hegymászó felkészültségén, a hegyek ismeretén túl nagy szükség van megfelelő felszerelésre és természetesen élelemre.

– Étel nélkül nehéz energiához jutni, a mászáshoz kell a kalória. A hegyekben elsősorban liofilizált, vagyis fagyasztva szárított ételeket viszünk. Zöldségeket, gyümölcsöket és húsféléket is be lehet ilyen formában szerezni, de elég borsos az ilyen élelmiszerek ára – meséli Szlankó Zoltán. Ahogy mondja, mászásaik során sokszor éheznek, hiszen be kell osztani az ételmennyiséget az expedíció idejére, nem beszélve arról, hogy mindezt a hátukon kell felvinni.