Rejtvényt fejt és naponta horgászik a százéves férfi

– A századik születésnapomon a családom és a polgármester is köszöntött – mondja Horváth Károly, aki nagyon szívesen mesél életéről, bár a II. világháborús éveket szívesen elfelejtené, hiszen hónapokat töltött hadifogságban.

Túrkevén született 1920. szeptember 22-én, négyen voltak testvérek. Az általános elvégzése után kőművestanulónak jelentkezett, mert úgy gondolta, házat mindig építeni fognak az emberek. A szakmában végigjárta a ranglétrát, inasként kezdte szülővárosában, majd amikor felesége vágyott haza, 1960-ban Kisújszállásra költöztek. Nyugdíjba vonulásáig a helyi építőipari ktsz-ben dolgozott, legutóbb már brigádvezetőként, majd nyugdíj mellett évekig kisiparosként.

Nagyon szerette a fiatalokat oktatni, szigorú, de következetes tanító volt, aki jó példával járt elöl, így nem véletlen, hogy kőműves tanítványai közül többen mestervizsgát szereztek, és mára elismert vállalkozók. Rendszeresen felkeresik mesterüket is egy kis beszélgetésre. Horváth Károly több kisújszállási középület felújításában is részt vett brigádjával, miként a gimnázium sportudvarának építésében is. Ehhez fűződik egy későbbi emlékezetes munkája is. Már kisiparos volt, amikor az igazgató megkereste, hogy takarítsa ki az épület ereszcsatornáját.

– Elvégeztem a munkát, de nem állványoztam körbe a hatalmas épületet, mint mások, hanem szakaszonként kibontottam a cserepet és ötméteres nyelű lapáttal takarítottam ki az ereszt. Amikor végeztem, mentem az igazgatóhoz, aki a háromszorosát akarta fizetni az összegnek, mint amiben megállapodtunk, mert annyira elégedett volt velem. Tiltakoztam, szó sem lehet róla, egy fillérrel sem kérek többet, úgyhogy a számlát az eredeti összegről állítottam ki – idézi vissza Károly bácsi, aki hatvankilenc évet élt együtt szeretett feleségével, aki egészen tavalyig a biztos családi hátteret jelentette számára.

– Amíg dolgoztam, hétköznap tizenkét órára, mire hazajöttem, már az asztalon volt a leves, hétvégén azonban sokszor főztem öreglebbencset vagy topogót. Elmondhatom, azóta is keveset vagyok egyedül, mert a lányom naponta átjön, de ritka, amikor nem érkezik vendég hozzám. Naponta kimegyek horgászni a horgásztóra, inkább, minthogy tévét nézzek. Kedvenc halam a ponty, de halászlét soha nem főztem, éppúgy, mint birkapörköltet.

– Itthon ma is kertészkedem, van baromfim is, az agytornám fontos része a napi sudokufejtés. Nagy ajándék, amikor két unokám és a dédi is hazajön. Idén a vírus miatt Budapestről és Sajóecsegéről csak a századik születésnapomra jöttek haza az unokáim, de annak is örültem – mondja Károly bácsi, aki már a százötödik születésnapjára is minden köszöntőjét meghívta. A hosszú életkor nem ritka a családjában, édesapja nagynénje százhárom évet élt, húga is kilencvenöt évesen halt meg. S hogy mi a hosszú élet titka? Nos, pár éve még esténként egy korty vörösbort vagy pálinkát el-elfogyasztott, mára ezt egészséges zöldségekre, savanyú káposztára, almára, vitaminokra cserélte, gyógyszert nem szed ma sem.