2020.09.23. 20:00
Nemzetközi elismerést nyert Párizsban a kevi grafikus
Különleges díjjal gazdagodott a túrkevei származású grafikus tervező, Kaszanyi Nóra. A Párizsi Dizájn díj zsűrije az Év feltörekvő pályakezdő grafikusa fődíjat ítélte oda neki a közelmúltban. A nemzetközi megméretésen több kategóriában indultak a versenyzők. Nóra tavaly jelentkezett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen készített diplomamunkájával, a tacTiles elnevezésű, vak gyermekek számára kifejlesztett tanulókártyákkal.
Forrás: Beküldött fotó
– Valójában már nyár elején kiderült az eredmény, Párizsban szerveztek volna egy díjátadó gálát, ám sajnos a vírus keresztülhúzta a számításokat – kezdte a fiatal tervező. Hozzátette, azért nem érez csalódottságot, sőt!
– Amikor megérkezett az e-mail, először észre sem vettem a nagy hírt. Pontosabban, újra alaposan át kellett olvasnom a sorokat. Nagyon boldog voltam, hogy én kaptam meg ezt az elismerést! Leginkább azért, mert a jelentkezésre maga a zsűri motivált. Olyan világszerte elismert szakemberek vizsgálták a munkáinkat, akiktől komoly visszaigazolást jelent ez a díj – magyarázta Kaszanyi Nóra. Az eredmény ráadásul nemzetközi szinten ismertté tette az ifjú kevi tervezőt.
Az pedig nem is csoda, hogy különleges alkotása díjat ért. A szakdolgozat írása alatt folyamatosan látogatta az egyik budapesti iskolát, ahol vak gyermekek tanulnak. Az őket oktatókkal és magukkal a nebulókkal közösen dolgozott a kártyákon.
– Azért fogalmazódott meg bennem ez az ötlet akkor, mert a látó kisdiákok számára számtalan vizuális anyag segíti a betűk, az ábécé tanulását. Ezzel szemben vak társaik kevesebb eszközzel rendelkeznek ugyanebben a folyamatban. A kis lapocskákat háromdimenziós nyomtatással készítettem el. Rajtuk van az adott betű és egy könnyen beazonosítható forma, amelyet kitapintva máris társíthatják őket. Emellett a megfelelő Braille-karaktereket szintén tartalmazza. A k betűhöz például egy kör, a t-hez téglalap tartozik. Az egyszerűségre és hatékonyságra törekedtem – magyarázta a tervező.
– Sok időt töltöttem el velük, közöttük, különleges élmény volt figyelni őket. Készültek prototípusok, rengeteget beszélgettem a tanítónőkkel is, igyekeztünk mindig tökéletesebbé tenni a kártyákat. Azután eljött az igazság pillanata, amikor a kicsik „élesben” próbálhatták ki a lapocskákat. Egyesével körbeadták, megtapintották, tanulmányozták. Olyan izgatottság lett úrrá rajtuk, amit látva nehezen tudta visszafojtani az ember az érzelmeit. Ujjongtak és felnevettek, élvezték, hogy felismerik a betűket, formákat. Több okból is a szívem csücske ez a projekt. Azt hiszem, szükségtelen megmagyarázni az okát – idézte fel mosolyogva az egykori pillanatokat.
Nóra elárulta azt is, hogy bár nagy lehetőségek rejlenek a kártyákban, a kapcsolódó, nagyszabású tervek egyelőre pihennek.
– Egyrészt rengeteg feladatom és munkám van jelenleg, amik lekötik az energiáimat. A másik ok pedig a dolog tőkeigényessége, így egyelőre várat magára, hogy komolyabban foglalkozzak vele, de soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő – jegyezte meg titokzatosan.
Nehezen mond nemet a felkérésekre
Nóra elárulta, mostanában a tűréshatárát feszegeti, mivel nehezen utasít vissza egy-egy felkérést, munkát.
– Valahogy mindig olyan feladatok találnak meg, melyekkel szívesen foglalkozom, csak most kicsit sok van belőlük – mondta mosolyogva. Többnyire arculattervezések töltik ki a napjait, amik mellett izgalmas csomagolásokat is tervez külföldi ügyfeleknek.
– Egy másik nagyobb munkám pedig egy művészettörténeti fesztiválhoz kapcsolódik, ahol doktori hallgatók kutatásait kell posztereken megjelenítenem – avatott be.