Megmentették a különleges, évszázados könyvritkaságot

– Ez egy eredeti, az 1600-as évekből való kézirat, de főleg a kötése feltűnő rajta, – mutatja a szépen rendbe hozott könyvet Jámbor Csaba, a múzeum könyvtárosa. Egy olyan régi pergamenlapba kötötték, ami a rajta levő írás, az írótoll jellegzetes nyoma alapján akár a 13. századból való is lehet. Régen általános gyakorlat volt, főleg a ferenceseknél, hogy az elhasználódott kötéseket takarékos megoldásként pergamenre, cserzetlen finom állatbőrre írt kiselejtezett könyvlapokból pótolták.

– Az előttünk levő példányt egy régi gregorián énekeskönyv lapjába kötötték, s arról, hogy a teljesen lefejtett, majd hiánytalanul visszahelyezett pergamen másik oldalán található-e szöveg, illetve mi van rajta, a restaurálási dokumentáció megérkezése után tudunk bővebbet mondani. A múzeumnak dolgozó Pre-Con cég restaurátorai a szakma előírásai szerint ugyanis mindent rögzítenek, amit munkájuk során tapasztalnak.

Magáról a kötetről azt tudtuk meg Jámbor Csabától, hogy egy régi rendtörténetről van szó, melyet szerzője, egy Agricola Frankó Kristóf nevű ferences vetett papírra a 17. században.

– A benne foglalt rendtörténet jóval korábbra nyúlik vissza, mondja a könyvtáros, mivel Agricola, aki a rend historikusa volt, munkája során sok mindent átemelt és megmentett korábbi írásokból is. Több mint kilencven oldalas műve végén pedig érdekességként leírta a rend akkori viszontagságait is. A megmaradt üres lapok tanúsága szerint valami okból sajnos nem fejezte be munkáját. Ezzel szemben konyíthatott valamit a festészethez is, mert a könyvben látható szépen festett, helyenként dúsan aranyozott képek is az ő keze munkáját őrizhetik.

A könyvtáros elmondása szerint a restaurálás fő oka egy, a régi kéziratoknál gyakran előforduló probléma volt. Évszázadokon keresztül olyan savas tintát használtak írásra, amely idővel annyira kimarhatta a papírt, hogy lyuk is maradt a betűk helyén.

– Most a restaurátorok teljesen szétszedték, kitisztították, majd újra kötötték a könyvet. Ehhez a munkához legalább hatvan-hetven, vagy még több munkaóra kellett, de így teljesen megállították a savasodást, s további évszázadokra sikerül megőrizni a kötetet, amit hamarosan szeretnénk a látogatóknak is bemutatni – mutatja a régi fényében pompázó kötetet Jámbor Csaba, aki arról is beszélt, mit lehet tudni a könyv előéletéről.

– Viszonylag sokat. Agricola 1673-ban fejezte be művét Bécsben, s munkája végül valószínűleg Gyöngyösről került Szolnokra. erre utalnak, hogy ott találkoztam hasonló illusztrációval. A kötet úgy kerülhetett hozzánk, hogy a ferencesek gyakran vándoroltak egyik kolostorból a másikba, egyikük hozhatta magával a városba. Ugyanakkor Szolnokról nem tartalmaz adatokat, mivel a benne található feljegyzések itteni első, 1686-os megtelepedésük előtt érnek véget. Karácsony János, Agricola életrajzírója írta le 1924-ben, hogy a kötet az 1900-as évek elején itt élő Durnyi Boldizsárnál található Szolnokon, akinek a kézjegye is látható a könyvben. Karácsonyi gyakran használta is a kötetet, amikor lejárt Szolnokra. A további történet már komorabb história. A háború után feloszlatott rend szolnoki könyvtárát az akkori vezetés zúzdába akarta küldeni, sok más kinccsel együtt onnan mentette ki Kaposvári Gyula múzeumigazgató, és így került a múzeumba.

Mivel nem látni benne a ferences könyvtár pecsétjét, azt is gondolhatnánk, esetleg valamelyik szerzetesé lehetett.

– Az teljesen kizárt. A szerzeteseknek nem lehetett magántulajdonuk, mindent csak használatra kaptak a kolostortól. A kötet csak a rendházé lehetett, s az 1900-as évek elején Szolnokon leltárba is vették az egyik szerzetes szobájában.

Jámbor Csaba arról is beszámolt, hogy a ferencesek nem kérik vissza a kötetet.

– Nekik ugyanis megvan a másolata. Amikor itt járt nálunk Fáy Zoltán, a rend könyvtárosa ő döbbent rá arra, hogy hoppá, ez az eredeti példány, de nagyon jóban vagyunk velük, így nem tartottak rá igényt.

A könyvtáros arról is beszélt, hogy mennyibe került a restaurálás.

– Nem titok. Közel félmillió forintba, aminek nagy részét, háromszázezer forintot a Nemzeti Kulturális Alaptól nyertünk el. Ehhez a múzeum tett hozzá saját erőből háromszázezer forintot, így sikerült megmenteni ezt a szép és nagyon becses könyvritkaságot.

Ki volt a kötet szerzője?

Agricola Frankó Kristóf a salvatoriánus csoport hivatalos történetírója 1660-ben Szakolczán lépett be a szerzetbe és 1687. június 15-én hunyt el a sebesi kolostorban. 1665-ben, felszentelése után került Kassára német nyelvű igehirdetőnek, s utána is hasonló munkát végzett Felső-Magyarországon. 1675-ben Fülöp András provinciális rendeletére fogott hozzá a rendtartomány történetének megírásához.