Feltárult a református templom időkapszulájának titka Szolnokon

– A napokban kaptuk meg Csönge Attila megyei levéltár-igazgató képekkel illusztrált elektronikus levelét, melyben az időkapszula vizsgálatának eredményéről tájékoztat bennünket – mutatja Végh Miklós lelkipásztor a képernyőn megjelenő fotókat.

– Csönge Attila velünk egyeztetve a Magyar Nemzeti Levéltár budapesti restaurátor-műhelyébe vitte a kapszulát, ahol szakszerű kibontását követően három iratot találtak benne – mondja a lelkipásztor.

A lenti képeken látható időtől megviselt iratok nagy része elég jól olvasható, így kiderült, hogy a legrégebbi okmány egyidős magával a templommal. A „Béke az olvasónak”, megszólítással kezdődő háromoldalas írás nem más, mint a jeles épületekben szokás szerint elhelyezett „jövőnek szóló üzenet”. Az egyház 1887-től használt pecsétjével hitelesített, 1894 júliusában kelt, szépen rajzolt betűkkel rótt, iraton az építkezés körülményeiről és befejezéséről tudatja az utókort Csekey István, a templomépítő lelkipásztor.

Többek között az áll benne, hogy a templomot a szolnoki egyház, az országos református közalap hozzájárulása továbbá a megye és a város anyagi támogatásával és lakosságának felekezetre való tekintet nélküli összefogásával Sztehlo Ottó műépítész, műegyetemi segédtanár emelte Kovách Lajos állami főmérnök ellenőrzése mellett. A szöveg szépen rótt betűi az egyik aláírás szerint Csekey István feleségének, Pesch Herminának köszönhetőek.

Régi szokás szerint egy, részben sérült hosszabb névsor is kivehető a lapon, azoknak a felsorolása, akiknek szerepe volt az építkezés sikeres megvalósításában. Közöttük több, már a történelembe is bevonult névvel találkozhatunk. A teljesség nélkül említjük közülük Bagossy Károlyt, vármegyénk alispánját, Szász Károlyt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét, és Tisza Lajost, Szeged árvíz utáni újjáépítéséért grófi rangra emelt főgondnokot, vagy a köztiszteletnek örvendő dr. Lenk Gusztáv vármegyei tiszti főorvost. Az idézettnél jóval hosszabb névsor arról is tanúskodik, hogy a szolnoki istenháza valóban széles körű támogatás eredményeként válhatott Szolnok városképének azóta is meghatározó, most megújult elemévé.

A toronyban talált másik két, kevésbé emelkedett hangnemű irat ugyan jó harminc évvel későbbről származik, de fontos, eddig ismeretlen adatokkal szolgál a templom történetéről. Rajtuk Megyeri József MÁV főművezető, Barcsik Mihály bádogos és Német B. Mihály segédlelkész tudósítja az utókort az 1928 szeptemberében végzett toronyjavításai munkálatokról. Ebből tudjuk, hogy az előző évben először református csillagot formázó csúcsdíszre cserélték a korábban megrongálódott kakast, melyet végül néhány hét múlva villámvédelmi okból egy új, a ma is látható új kakassal váltottak fel.

Ebből a híradásból az derül ki számunkra, hogy a református templom is károkat szenvedhetett az 1919-es román ostromkor, továbbá a most kijavított kakas nem az eredeti ékessége az épületnek. Azt évtizedekkel később készítették, s így a rajta talált és most kijavított lövésnyomok a második világháború emlékei lehetnek.

A nem csak egyháztörténeti szempontból jelentős, hanem Szolnok múltjáról is regélő iratokat a református gyülekezet mindenképpen szeretné megőrizni a jövőnek. Restaurálásának várhatóan több mint nyolcvanezer forintos költségét céladományok útján reméli előteremteni a gyülekezet.